Nem gondoltam volna, hogy egyszer a gasztronómiai örömök hajszolásában is megtalálom a labdarúgás lényegét, mégis ez történt kedd este. Tiramisuhívőként kötelező olvasmánynak tekintettem a velvet.hu-s kolléganő remek írását a fenséges édesség elkészítéséről, de meglepetésemre a fenséges futball receptjére is rábukkantam.
”A tiramisu lényege a tökéletes alapanyagok beszerzése, azon múlik minden, nincsenek kompromisszumok, félrebeszélés, a jellegű és típusú szavakat jobb elfelejteni, az ízűről nem is beszélve. Olaszország nem rákos haló lerakat, ott ipari söpredékből nem főznek.”
Lehetne találóbban összefoglalni, miért jó a foci hazánktól tekintve szinte mindenféle irányban, miért főz olyan jól Sir Alex Ferguson, Fabio Capello, José Mourinho, Pep Guardiola, hogy csak napjaink legsikeresebb edzőit említsük?
Odakinn alap, hogy minden a válogatásnál kezdődik, nem véletlenül vacillál Arsene Wenger még egy Andrej Arsavinon is, akarja a milanos Carlo Ancelotti David Beckhamet Mathieu Flamini helyett.
Minőség kell, sőt, még a minőségből is a legminőségibb. Utána már lehet húzogatni a mágnestáblát, összekeverni a mascarponét a tojással, beleönteni a likőrt és a kávét, a végén meg, de tényleg csak a legvégén, a hosszúnak tűnő, egy egész napos – vagy inkább kettő – összeérés után élvezni a selymes finomságot.
Azok az edzők, akik már a közértben az alsó polcokról válogatnak, mint külföldön Mark Hughes a Manchester City-nél vagy kényszerből hazánkban mindenki, és valós vagy vélt saját tudásukból akarják pótolni a minőséget, hát, ők sosem fognak jót enni.
Éhesen maradva rájöhetnek, a válogatás már része, sőt, legfontosabb része a tudásnak, a futballnak. Pont, mint a tiramisunál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
