Most már tényleg minden lehetséges a sportban. Eduardo, akinek tavaly február 23-án darabokra törték a lábát, kedden visszatért a futballba.
Martin Taylor mészárlása után, amikor a horvátot az elvérzéstől és az amputálástól mentették meg, épeszű ember nem gondolta, hogy valaha még játszani fog, pláne Angliában.
”Picsába is, ilyen a futball” – nyilatkozta akkoriban a 25 éves brazil származású horvát, majd szűk egy évvel később megcsinálta, FA-kupa-meccsen két gólt szerzett a Cardiff City ellen.
Bravó az orvostudománynak, de mindenekelőtt Eduardónak, hogy tényleg megcsinálta. Most már tudjuk, mit jelent az Arsenal-edző Arsene Wenger kifejezése – olyan erős fejben, mint egy hegy –, amivel lábadozása idején jellemezte játékosát.
Mert a fizikai felépülés egy dolog, a pszichikai egy másik. Előbbi ahhoz kell, hogy ugyanúgy oda tudjon érni a labdákra, mint sérülése előtt, a másik meg arra, hogy ne féljen odaérni.
Futballozni lehet félelemmel, még a Premier League-ben is sokan teszik, pénzt lehet keresni így is, nem keveset, de kiemelkedni nem.
Akinél mindkettő megvan – topfitt, és nem fél a kaszától –, mint Cristiano Ronaldo, Drogba, Torres, a múltból Alan Shearer vagy bármelyik ezerszer agyonrúgták, mégis mindig visszament típusú csatár, abból világklasszis lett.
Úgy tűnik, Eduardo da Silva is ezen az úton jár.