Hogy lehet több kajakaranyunk az olimpián?

Három héttel a kanadai kajak-kenu világbajnokság előtt némileg váratlanul derült ki, hogy a nemzetközi szövetség (ICF) módosítja az olimpiai programot, és Londonban már kétszázon is versenyezhet mindhárom szakág.

A tervezetben az is szerepelt, hogy a nők az egyenjogúsítás jegyében eggyel több számot kapnak. Mindez a kenu kárára történik, mert 12 aranynál többet nem oszthatnak ki.

A nők térnyerése magyar szempontból különösen örömteli, mert a női szakág az előző két olimpiai ciklusban roppant erőssé vált, a három évvel ezelőtti világbajnokságon például a lehetséges kilenc aranyat begyűjtötte. Kanadában ez a szakág mentette meg a magyarok becsületét, hét évvel ezelőtt ugyancsak hat aranyat nyertek.

A programváltozás önmagában szerencsés is lehet, hiszen a világ egyik legjobb sprintere, Janics Natasa olimpiai aranyat kaphat, ha kétszázon a legjobb lesz. Eddig ez lesajnált szám volt, most felértékelődik.

A mezőny biztosan még jobban rá fog erre a számra erősíteni, Janics mondta is, kicsit félt a verseny előtt, mert nem tudta, kik lesznek az ellenfelei. Biztosan egyre többen meg akarják majd szorítani, és persze eddigi ellenfelei is megmaradtnak, mint a spanyol Teresa Portela.

A pekingi olimpiai bajnok Vajda Attila életét megkönnyíti a döntés, mert ha eddig hezitált, hogy esetleg az ötszázat is erőlteti, a határozat után most már egyértelmű: az ezerre, jobbik távjára kell fokozottabban készülnie a jövőben, az ötszázat tényleg dobhatja a kukába. A Sáfrán testvérek – Mátyás és Mihály – Eb-t nyertek ezren, nekik is inkább ez a jobb számuk.

A döntésnek hátrányai is vannak. Az összes ország edzőivel ismertették az említett változatot a kanadai versenyek előtt, és arra kérték őket, álljon fel, aki támogatja. Mindenki ülve maradt. Ennek ellenére az ICF így döntött, nem kis háborgás volt utána.

A magyar érdekeket – ezer méteren versenyezzen valamennyi négyes – képviselő alelnök, Vaskuti István érvelni sem tudott, családi okok miatt nem jöhetett el Kanadába. Vaskuti önmagában erős kontrollt jelentett, távollétében könnyebben söpörték le a magyar javaslatot.

A leghátrányosabban a hazai mezőnyből talán Kammerer Zoltánt érinti a döntés, számára a négyes lehetne az a táv, ahol a közvetlen élmezőnyben maradhatna, de egyelőre nem ezt nevezte meg a jövő év fő feladatának.

A programváltozásnak kézzelfogható hatása lesz az utánpótlásra, mert a fiúknak választaniuk kell, ezren vagy kétszázon érvényesülhetnek inkább. A sors büntetése lesz ezentúl, ha valaki ötszázon jó, a képességei azon a távon érvényesülnek leginkább.

Az ausztrál Ken Wallace, a pekingi kajakgyőztes a helyszínen bírálta az ötszáz kihagyását, egyúttal hozzátette: nincs mit tennie, jobb híján az ezerre fog összpontosítani. Furcsállta, miért nem korábban közölték ezt a döntést, mert akkor lehet, többen nem úgy vágnak neki a ciklusnak, hogy az utolsó ötszázon a múlt héten versenyeznek.

A döntés a specializációnak és a kis országoknak kedvez, kétszázra sokkal könnyebb felkészülni. Arra csak a legritkább esetben van példa, hogy aki kétszázon jó, az ezren is az lesz. Csak a fehérorosz Pjatrusenka és társa, Mahnyev ennyire sokoldalú pillanatnyilag.

A duplázás tehát néhány esetben lehetséges lesz, de azért többnyire egy számban fognak indulni a versenyzők, mert az kizárt, ha valaki egyest megy mondjuk a kajakosoknál, az utána a négyesben is beüljön. Annyira feszített a program, hogy ez kivitelezhetetlen.

A négyes szerepe hatványozottan fontos lesz, a magyaroknak kihívás is, mert a 2000-es és 2004-es olimpiai arany óta csak elvétve sikerült erős egységet kiállítani.

Janics és Kovács ettől nyugodtan tagja lehet a négyesnek, előbbi kétszázon, utóbbi pedig ötszázon versenyez, ahogyan Kanadában is.

(helyszíni tudósításainkat az MKB Bank, a Magyar Kajak-kenu Szövetség aranyfokozatú főtámogatója segítette)