Van úgy, hogy 12 napig lógunk a falon

2010.01.16. 10:55 Módosítva: 2010.01.16. 10:55
A magashegyi nagyfal-mászók több száz méteres egybefüggő sziklafalakat céloznak meg, a mászó minden felszerelését, élelmét, székletét maga után húzza. Függőágyban a falon alszanak, sátrat húznak a sziklába fúrt fémkeretre.

Nem új divat, évtizedek óta népszerű Magyarországon a hegy- és sziklamászás, a rendszerváltás előtt piros útlevéllel el lehetett jutni a Tátrába, Kaukázusba, a Pamírra, ezek hegymászásra, technikai mászásra tökéletes helyszínek. Ma nagyjából négyezren űzik (az osztrák hegymászó szövetségnek másfél millió tagja van), a legjellemzőbb a háromezres, négyezres csúcsok gyalogos meghódítása, de divat a műfalmászás is: még hegy sem kell hozzá, manapság a sportáruházak előterében is vannak ilyen falak.

A fanatikusok szerint a magashegyi sziklamászás az igazi: a nagyfal-mászásban függőleges felületet, szakszóval vertikális vetületet hódítanak meg. A hegymászáson belül is ez igényli a legösszetettebb technikai, fizikai és lelki képességeket. A mászás társas tevékenység, ez nem előírás, de jobb úgy.

A cél, az elhatározás, a vágy a lényeg, nem feltétlenül a hegycsúcs, hiszen minden út felkészülés a következőre. Egy új, vagy ritkán mászott útvonal mindig nehezebb, nincsenek róla információk, nincsenek mászást segítő felszerelések a falban.

Lavina sodorta le őket

A közel 30 éves Solymári Dániel háromszor volt az év hegymászója, a legtapasztaltabb magyar magashegyi sziklamászók egyike, szülei is másztak, ő 14-15 évesen a Magas-Tátrában szeretett bele, a mászás izgalma, misztikuma vonzotta. Van, akinél ez sportteljesítmény, Solymárinál az önkifejezés része, állítja, a sportteljesítményen túl spiritualitássá mélyült. Katolikus teológus, jelenleg egy civil szervezet operatív vezetője.
Volt, hogy egy 400 méteres falon 12 napig volt Franciaországban, Patagóniában szintén egy 1300 méteres falban, mert a lavina lesodorta őket. Bolíviában egy hétig szamárral cipekedtek a hegytől az útig, az autókig oda-vissza, Alaszkában a mocsár miatt repülő vitte be őket a hegybe.

A magashegyi nagyfal-mászás 500-1000-2000 méteres, egybefüggő sziklafalakat céloz 2500 méteres tengerszinti magasság felett. A mászók függőágyban, a falon alszanak, kétszemélyes sátrat húznak a sziklára rögzített fémkeretre, ott esznek, főznek, ott végzik szükségleteiket biotartályba.

Tartós, nagy energiatartalmú élelmiszereket visznek, fontos, hogy olyat, amit szeretnek. Jellemzően reggel és este esznek, napközben energiaszeletekkel oldják meg a kalóriabevitelt. Kötélhosszról kötélhosszra, 40-50 méterenként haladnak, a mászó minden felszerelését, élelmét, székletét zsákokban húzza maga után, ebben speciális felszerelések segítik. A súly 100 kiló is lehet, mely csökken, ahogy a víz fogy. Többnyire eltávolítható eszközökkel dolgoznak a falon, cél, hogy minél kevesebb természetbe nem illő nyomot hagyjanak maguk után.

Baleset, sérülés bármikor előfordulhat, hegyről lefelé jellemzőbb, hiszen ha felfelé minden fizikai és mentális energiát belead a mászó, nem marad erő a lefelé útra. Költséges sport, a felszerelés több millióba kerülhet, de összeadják: nekem ez van, neked az.

Patagónia félmillióból

Solymári fenntartással fogadja a nagy költségvetésű expedíciókat, a hegymászás drága sport, de nem ennyire. Egy túrára még sosem költött 450 ezer forintnál többet, ennyiből kijött Patagónia, Chile, Alaszka, Bolívia, Peru is. Mászásaival szerzett ismertségét jótékony célra használja, eddig különböző civil szervezeteknek több millió forintot szedett össze így.
A közelmúlt magyar vonatkozásúhegymászótragédiáiról nem mond véleményt, bár fontos a tapasztalatok levonása, de utólag nagyon nehéz és gyakran nem szerencsés megítélni egy balesetet, annyi tényező játszhat közre. A Himalájában teherhordók segítenek a mászásban, de hegyimentő, hegyi szolgálat, előrejelzés nincs, a mászás kockázatos. Általánosan igaz: a hegymászás veszélyes tevékenység, minél mélyebben foglalkozik vele valaki, annál veszélyesebb.