Az orrom, 3-4 lábujjam kicsit megfagyott

A törökbálinti maratonista három évvel ezelőtt olvasott először az északi-sarki maratonról (“mikor megláttam a neten, elkezdtem magamban mosolyogni”), akkor határozta el, hogy egyszer indul a versenyen. Három évi tervezgetés után idén elszánta magát. Az utolsók között jelentkezett, de sikerült beférnie a különleges szervezési igény miatt korlátozott létszámba.

Tóth hat éve kezdett bele az amatőr hosszútávfutásba, azelőtt egy BLASZ III.-as csapatban focizott. “A maratonfutás a középkorúak sportja, nagyon nagy lelki kitartás kell hozzá, és nekem éppen ez a kihívás tetszik” - magyarázta a 42 éves futó, miért is váltott sportágat.

Az Északi-sarkon mínusz 30 fok körüli hidegben rendezik a maratont, hazai körülmények között erre nincs lehetőség készülni. “Hajnali futó vagyok, mínusz 32 ugyan soha sincs nálunk, de télen mínusz 10-15 fokban edzettem többször is Törökbálinton. Az Északi-sarkon igazából egy hosszú percig fáztam, mikor kijöttem a sátorból, de hát ugye a futás hőt termel, gyorsan kezdtem felmelegedni. Az külön tetszett, hogy végig sütött a nap. Az itthoni hajnali futásokon elég demotiváló tud lenni a sötétség, a hidegérzetet is növeli.”

A fagy ellen többrétegű, speciális ruházattal védekezett, a versenyen végül a lábán csak két réteg volt a tervezett három helyett, így sem fázott. A szája elé több réteget húzott, így nem érezte, milyen hideg levegőt szív be. Kisebb fagyási sérüléseket így is szenvedett, az orrán is van nyoma, és három-négy lábujja is megfagyott.

14 háromkilométeres kört tettek meg a jégtáblán. Sokaknak a tudat is rémisztő, hogy a lábuk alatt nincs szilárd talaj, és a jég megrepedhet. Tóth ezzel nem foglalkozott: ”Ott ez egy pillanatra sem jutott eszembe, azt már itthon feldolgoztam.”

A verseny előtt úgy számolt, öt órán belül teljesíti a távot. Legjobb ideje 3 óra 25 perc, az extrém körülmények miatt ez másfélszeres szorzót kapott. Jól számolt, 4:54:03 alatt ért célba. A rajtnál nem gondolt a győzelemre, a “szépségért való futást” tartotta szem előtt. Három kör után azonban nyilvánvalóvá vált, ő a legerősebb. Akkor szakadt le tőle, az orosz Dmitrij Mamadaliev, a hátralévő 30 kilométert egyedül futotta, és egyre több társát körözte le. Mindenki bíztatta a másikat, olykor nagyon jól jött egy-egy vállveregetés.

A hideg mellett a havas, jeges pálya volt megterhelő. “Az első két körben felkotortuk a megfagyott havat, az így létrejövő egyenetlen terep miatt bizonytalanná vált a mozgás. Én is többször beszakítottam ezt a felső réteget, és el is estem néhányszor”. A győzelme így sem forgott veszélyben, mikor elsőként beért a célba, csak 10-15-en várták. A nagyvárosi maratonok tömegében versenyző futónak ez szokatlan élmény, Tóth azonban nem hiányolta azt a hangulatot: “Ez az a maraton, ahol igazán ki vagyunk szolgáltatva a természetnek. Ezért is nagyon jó megcsinálni”.

Optimális esetben a cél pontosan az Északi-sarkon lenne, de ezt nehéz garantálni. A jégtábla ugyanis mozog, és több kilométerre is eltávolodhat a pontól. A versenyzők helikopterrel így is eljutottak a legészakibb pontra, a sikerüket forralt borral ünnepelték meg.

Tóth terve, hogy csatlakozik a maratonisták 50 fős elitklubjához, megcsinálja a Grand Slamet, azaz minden földrészen és az Északi-sarkon is fut egy maratont. Európát, Ázsiát, Észak-Amerikát és az Északi sarkot már kipipálta, a déli-sarki maratonon mindenképpen szeretne majd egyszer indulni, de nem adott magának határidőt.

Tóth Isvánnal a Futóblog is készített interjút, a felvétel itt nézhető meg.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!