Futva, mínusz 30 fokban az Északi-sarkra
A maratonisták 2-4 méter vastag jégtáblákon futva érik el az Északi-sarkot, illetve köröznek körülötte. Az extrém hideg a szervezők szerint speciális hőszigetelésű ruházatban az átlagembereknek sem jelent leküzdhetetlen problémát. A legtöbb futó nem is fagyos körülmények között készül, és pár kilométerenként fűtött sátrakban lehet pihenni.
A maraton helyszínére eljutni nem egyszerű, a közel 12 ezer eurós nevezési díjból jut a Spitzbergák és északi-sarki tábor közötti oda-vissza repülőútra, a helikopteres szállításra, a sarkvidéki szállásra, és a versenyszuvenyírekre is.
A pályát egy 4,2 kilométeres körben jelölik ki egy úszó jégtáblán, azon kell tíz kört megtenni. A cél elméletileg pontosan az Északi-sarkon van, de ez általában nem jön össze, a jég mozgása miatt a tábla egy-két kilométernyit csúszik el a verseny alatt. A maratonisták azonban mindképpen elérik az pólust, ha máshogy nem, a szervezők által biztosított helikopterrel.
Eddig 33 országból 188-an teljesítették a maratont. Először 2002-ben az ír Richard Donovan futott magányosan 42 kilométert. A következő évben már verseny is lett, tízen vágtak neki a jégtáblának. A pályacsúcsot 3 óra 36 perccel az ír Thomas Maguire állította fel 2007-ben. A futóidők nagy szórást mutatnak, az időjárás miatt: tavaly az óriási szél miatt a győztesnek öt óra kellett a távhoz.
A most 42 éves Tóth sokáig csak a focinak élt, komolyabban csak hat éve fut. Már csinált maratont New Yorkban, Berlinben, Tokióban, Bécsben és Prágában is, be akar kerülni a maratonisták Grand Slam klubjába. Ennek feltétele, hogy minden földrészen, és az Északi-sarkon is fusson egy maratont; a világon ezt eddig ötvenen tudták megcsinálni. Ha célba ér, ő lesz az 5. magyar, aki hivatalosan is elérte a földrajzi északi pólust.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
