Szorongassák már meg legalább a Barcát

Guardiola 2008-as kinevezése óta tizenhárom trófeát nyert a lehetséges tizenhatból. Az Interen kívül nem volt olyan csapat, amely ki tudott volna fogni a Barcelonán. Az hagyján, hogy a Real Madrid, a Manchester United vagy éppen a semleges drukkerek agyára megy már ez az egész, de már barcelonásként is azt mondja az ember: szedje már össze magát valaki, aztán legyen végre pár klasszikus értelemben véve jó meccs, hogy mi is izgulhassunk kicsit és tudjunk igazán örülni.

Egy ideig azt számolgattuk, most akkor néggyel vagy öttel verjük az Atletico Madridot, vagy hogy Messi, Eto'o, Villa, Ibrahimovic hányat lő a Zaragozának, tud-e a Real Madrid pontot szerezni. Szép és jó, ha kedvenc csapatunk szárnyal, nem unalmas a sok négy-ötgólos siker, kedvenceink rúgjanak minél többet és kapjanak minél kevesebbet, dőljön el már az ötödik percben a meccs. Ennyi idő után viszont már mi is kihívásokra vágyunk, nem arra, hogy az egyetlen igazán komolyan vehető ellenfél, saját pályáján tizenöt percig legyen a meccsben.

Fotó: Kim Kyung-Hoon

Ez az egész elsőre nagyképű magyarázásnak tűnhet, amiért a kommentelők többsége szerint nyilván jól meg kéne verni a szerzőt. Nagy arcról pedig szó sincsen, csak jó lenne újra szívből örülni egy klubvébé-győzelemnek vagy egy 3-1-es Clasicónak. Hol vannak már azok az idők, amikor másfél nap kellett a katartikus, Chelsea elleni BL-elődöntő kipihenéséhez? Hol van már az, amikor az kellett a normális karácsonyozáshoz, hogy Pedro a 89. percben egyenlítsen az Estudiantes ellen? Az utóbbi években mindössze két Szuperkupát volt képes elbukni a csapat, ezek pedig még a legvérmesebb fanatikusokat sem taszítják hónapokig tartó depresszióba. Plusz ott volt Mourinho és az Inter.

A kudarc után pontosan azért tanultuk meg értékelni a győzelmet, mert hirtelen elvették tőlünk. Sokan kiáltották akkor az általuk amúgy is csak viccnek tartott korszakos csapat végét, de aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy sikerült minden meccset és minden címet behúzni, ami igazán fontos.

Fotó: Javier Soriano

Senki nem lenne akkora barom, hogy azt kívánja, essen ki a csapata a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében vagy veszítsen el sorsdöntő bajnokikat, mert akkor majd nagyobb öröm lesz újra győzni. Inkább maradjon minden így, legyen meg jövőre megint az összes fontos cím, januárban legyen megint Messi az aranylabdás, de ha már úgy alakult, hogy jelenleg a Real Madrid vezet a bajnokságban, akkor maradjon is izgalmas az utolsó fordulókig, és csak aztán legyen meg a 22. bajnokság.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!