Kudarc az Annapurna-expedíció

„Az Annapurna-expedíció kudarccal zárult" - kezdte csütörtöki sajtótájékoztatóját az expedíció szervezője. Kollár Lajos elmondta, hogy a sikertelenség fő oka, hogy egyik társuk, Horváth Tibor tragikus balesetet szenvedett. „Tibi halála rendkívül nagy trauma. Nehéz feldolgozni" - mondta.

A csúcsra sem sikerült feljutniuk. Kollár ezt nem tekinti tragédiának, az Annapurna ugyanis köztudottan az egyik legnehezebben megmászható nyolcezer méter feletti hegy. A csúcs nem annyira a technikai kihívások, mint inkább a veszélyek miatt nehezen elérhető. A második és harmadik tábor közt, 6000 méteres magasságban egy veszélyes kuloáron, azaz sziklafolyosón vezet át az út, amelyben rendszeresek a lavinák. „Napi háromszor menetrend szerint zúgnak le a lavinák" - tette hozzá Erőss Zsolt hegymászó.

A kudarc két oka

Kollár szerint Horváth Tibor helyesen döntött, amikor visszafordult. „Tibi nem volt fáradt, nem valamilyen nehézség miatt fordult vissza." A magassághoz való alkalmazkodás szokásos lépése: a hegymászók elérnek egy bizonyos magasságot, majd visszafordulnak pihenni. Kollár rádiós tanácsa ellenére azonban nem várta be a csúcsra induló hegymászókat a hármas táborban, hanem egyedül elindult lefelé.

„Délben kellett volna elérnie a kritikus szakaszt – mondta Erőss – de későn, délután négykor volt a kuloárban, pedig tudtuk, hogy csak a délelőtti viszonyok alkalmasak ott az ereszkedésre. Déltől megindul a havazás. Későn indult el, ezzel súlyos kockázatot vállalt. Erős gyászérzés van bennem, miközben a vitáink valóban szétszakították a csapatot. Ennek legfeljebb annyi köze van Tibor halálához, hogy a hangulat nyomottá vált, több nem."

A hegymászó felidézte, hogy másfél nappal később a helyszínre érkezve elszakadt köteleket és lavinanyomokat látott, így valószínű, hogy egy nagy lavina sodorta el társukat.

Kollár szerint médiafelhajtás volt, hogy Erőss magára hagyta volna társát. A hegymászásban normális, hogy a tagok ismert terepen nem együtt másznak. Az, hogy összekötve közlekednek, csak bizonyos szakaszokon jellemző, a hármas tábor környéke nem ilyen volt. A területen előre elhelyezett kötelek is voltak, amelyeken jó időben el lehet jutni az alsó táborokba.

Későn értek a táborba

A csapat későn jutott fel az alaptáborba. A tehetősebb expedíciók helikopterrel közelítik meg a
hegyet, a magyar csapat viszont négynapos gyaloglással érkezett meg. Előttük például egy trekkingcsapatot vittek végig a hegy körüli túraútvonalon, mivel a sport népszerűsítése ugyanúgy célja a programnak, mint a hegymászás, magyarázta Kollár.

A sajtótájékoztatón szó volt a tagok közti feszültségekről is. Kollár szerint a csúcsról lefelé tartó Erőss Zsoltért Földes András (lapunk  újságírója) ment fel hegymászótársa, Mécs László helyett. Életveszély azonban nem volt, Mécs nem cserbenhagyta Erősst, csak nem segített neki lejönni, és lehozni a hegyről a közös felszerelést sem.

Kollár szerint hiba volt mindezt megírni, ahogy hiba volt az is, hogy erre Mécs az MTI-be küldött cikkel válaszolt. Bár az expedíció szervezője szerint az ügy inkább kommunikációs probléma volt, mintsem szakmai, Mécset nem hívták meg a sajtótájékoztatóra.

Az expedíció jövőjét firtató kérdésre pedig azt válaszolta: a Magyarok a világ nyolcezresein-program neve a jövőben lehet hogy inkább magyar a világ nyolcezresein lesz.

Az expedíciózást folytatnák, de az Annapurnával egy időre nem próbálkoznának. Jövőre a szintén Nepálban található, 8586 méteres Kancsendzönga megmászása a cél.