Egervári nem érti a rosszindulatú cinizmust

Egervári Sándor újra értékelt, aludt egy napot a nagy törökverésre (3-1), persze megemlítette: nem tudja feledni a holland kudarcot, de találkozott megalapozatlan kritikákkal.

„A kritikát mindig elfogadtam, de ez valami rosszindulatú cinizmus volt. Két és fél év munkáját nézték le” – mondta a Nemzeti Sportban, és a gondolattól lehetetlen szabadulni, Egervári nem érti, mit nem értettünk.

Volt ugyan olyan, aki azonnali lemondását sürgette a sporttévében, pedig az intézményt nem lehet azzal vádolni, hogy ne lenne a magyar futball lelkes barátja.

Egyáltalán nem rosszindulatú cinizmusnak szántam, amikor azt írtam a holland meccs után, hogy „egy rosszul sikerült meccs után illik higgadt lenni, most a kapitánynak nem sikerült.”

Hiszen épp Egervári nyilatkozta feldúltan valamelyest, el kell gondolkodni az összeállításon, sugallta: lesznek bűnbakok is. Ígérte: biztosan lesznek következmények. Lipták kikerült, Kádár játszott végre, de nem is ez a lényeg.

Ha a holland meccsnek olyan reális mértéktartással mentünk volna neki, mint a mostaniaknak, lehet, előrébb jutunk, bár az elhibázott taktika értelmezhetetlen hadrenddel és játékosokkal, még így is benne lett volna. Azóta tudom, játékosait is megdöbbentette, amikor Eleket a bal oldalra vitte ki.

Ha nem éppen maga Egervári ígérte volna meg az egy pontot a hollandok ellen, miután konzultált Mezey doktorral, ha nem éppen Egervári állította volna le az utolsó edzést, amelyiken mindenki rádöbbent, a letámadás nekünk nem fog menni, még talán értenénk is, miről beszél.

Így viszont csak újraidézi azt a rettenetes emléket, amikor nem rúgtunk egyeneset a labdába, és ennek észrevételéhez nem rosszindulatú cinizmus, hanem szimpla realitás kellett. Ez a realitás akár elvezethetne a múlt hibáinak beismeréséhez is. Sokkal szimpatikusabb lenne egy félmondattal arra is utalni.

Bár abban a közegben nehéz is reálisnak maradni, amelyikben Kis Károly edzőkolléga szerint nem szerencsés volt a minket képbe hozó első gól, Nyilasi Tibor pedig még ezt tromfolta, amikor Egervárit óriási sakkjátékosnak nevezte. Szerinte csel és trükk volt, hogy magunkra húztuk a törökököket húsz percen át, hadd érezzék, mennyire könnyű préda a magyar válogatott.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!