Parancsot teljesítettek a kizárt tollasozók

A tollaslabda ritkán kerül a figyelem középppontjába, a londoni olimpián a taktikázó vagy csaló játékosok miatt azonban most mindenki erről a sportágról beszél. A tollasversenyeken magyar versenybíró is részt vesz, megkérdeztük Csanda Lajost, hogyan látta ezt belülről.

„A bírók tehetnek és tettek is a sportszerűtlen játék ellen. Mindkét mérkőzésen behívták a főbírót és jelentették a nem teljes erejű játékot, de már előbb is figyelte a meccseket, mert a közönség erősen fújolt."

„Nem a sportolókon múlt, nem ők hozták a döntést, hanem a vezetőik taktikáztak sportszerűtlenül. Mivel az egyik kínai páros kikapott, akkor a másik csoportgyőztes kínai párossal kerültek volna egy ágra. Ez nem volt jó nekik. A koreaiak is így gondolkodtak, hogy nem kell nekik még egy Kína, végül az indonézek is sodródtak velük, mert ha nyernek, nekik is Kína következett volna.

A mérkőzés játékvezetője mást nem tehetett, minthogy értesítse a főbírót. Ő azonban elkerülhette volna a botrányt, ha kijelenti az első Kína-Dél-Korea meccsen, hogy komolytalan a játék, és ezért vagy az egyik, vagy mindkét felet lelépteti, és diszkvalifkálja őket. Ehelyett befejezték a meccset, és Dél-Korea nyert. Kína így el is érte a célját."

„A másik meccsen is belépett a főbíró, de ott sem volt leléptetés, lement a mérkőzés, a koreaiak itt már féltek, hogy kizárják őket, ezért nyertek. Az egész világ ezt a meccset értette félre, a képeken azt mutatták, hogy diszkvalifikálták a feleket, de ez nem igaz. A főbíró, tekintettel arra, hogy sem a koreai, sem a kínai játékosok saját nyelvükön kívül egy szót nem értenek, széles mozdulatokkal magyarázta, hogy tessék komolyan játszani, mert egyébként lelépteti őket. Ezt nyomatékosította a végén azzal, hogy mutatta nekik a fekete kártyát, de csak szemléltető eszközként. Ezek után Korea már nem merte vállalni, hogy direkt vesztésre játszik, de továbbra sem szakadtak meg."

„De tartom, a játékosok szinte valamennyien vétlenek voltak, parancsot hajtottak végre. Tudni kell, Kínában és Koreában azért nem az van, hogy ha valakit valamire figyelmeztetnek, ellentétesen az edzők utasításaival, azt be lehet tartani. Sajnos mindenki előtt ez úgy jelenik meg, hogy ők a vétkesek és a csalók. Ha ezek a játékosok ellenszegülnek, akkor nekik annyi, ezt tudomásul kell venni. Az vessen rájuk követ, aki Kínában vagy Koreában mást tett volna, mint amit a lányok tettek. Furcsa, hogy ezt mondom, de a kínai edzők a versenyzőktől olimpiai bajnoki címet vettek el, és én sajnálom őket, mert a Vang, Ju páros teljesen szimpatikus egyébként."

„Mivel a főbíró nem küldte le a sportszerűtlen tanácsokat betartókat, és befejezték a meccset, csak jelentette a fegyelmi bizottságnak (a világszövetségen belül), akik visszajátszották a felvételeket és mind a négy párost kizárták, törölték eredményeiket és így az orosz, kanadai, dél-afrikai és az ausztrál páros vette át helyüket, léptek előre az első és második továbbjutó helyre. A kínaiak nem óvtak, mert csak ők voltak sárosak, a többiek kényszerből tették, amit tettek. A koreaiak és az indonézek óvtak, de azt elutasították, így véglegesen kizárták őket. Sajnos itt is, meg otthon is, de mindenhol erről beszélnek és nem arról, hogy a tollas is egy kiváló sport, és főleg hogy itt a sportolók nem igazán tehettek semmit, ha belegondoltak, hogy vége lehet a pályafutásuknak. Ha a főbíró kizár mindenkit, akit kell, akkor nem lett volna ekkora pora a dolognak, csak egy-két helyen beszéltek volna róla, de például nálunk nem lett volna csak egy közönséges hír, amin mindenki túllép."

„A leléptetésre az a szabály, hogy a játékvezető hívja a főbírót, elmondja panaszát, esetleg javasolja a leléptetést. Amennyiben a főbíró úgy dönt, hogy leléptetés a büntetés, akkor nem mutogatja a fekete kártyát, hanem átadja a játékvezetőnek - mert annak csak sárga és piros lapja van, leléptetésügyben csak javaslata lehet -, aki felmutatja a vétkesnek, vagy mindkét félnek. De tartok tőle, hogy ha időben történik a dolog a mérkőzésen belül, pár gyanús rontás után, akkor csak az egyik felet kellet volna figyelmeztetni súlyosan, majd ha nem segít, leléptetni ott a pályán. Ennek olyan hatása lett volna, hogy a másik pályán már meg sem kísérelték volna az elrettentő példa után, mert az ilyen futótűzként terjed. Szerintem a főbíró ha nem is hibázott, de másként is eljárhatott volna, megelőzve ezt a félreértéseken is alapuló botrányt."