Dániel, Daniella
17 °C
35 °C
Index - In English In English Eng

Csak haverkodni akartam vele

m cover.gif
2016.05.11. 08:09
Ma már egyáltalán nem ritka a legnagyobb világversenyeken sem, hogy 18 év alatti versenyzők is induljanak, és a riói olimpiára utazó magyar csapatnak is több olyan tagja lesz, például úszók, tornászok, akik még fiatalkorúak, a hazai törvények szerint tehát még nem számítanak felnőttnek. A kiskorú és fiatalkorú sportolók jogvédelméről kevés szó esik sportszakmai körökben, ahogy arról is, hogy mi az, ami velük szemben megengedhető, és mi az, ami nem. Habár a fiatal sportolók hazai helyzete a közeget ismerők szerint alapvetően jó, a felnőtt szereplők hajlamosak elfelejteni, hogy a tehetséges sportoló valójában egy kisgyerek. A sportszakemberek egybehangzó véleménye szerint ma már ritka a gyerek sportolók verése, a szóbeli bántalmazásuk viszont teljesen általános.

Tavaly egy ifjúsági világversenyen egy magyar kiskorú élsportoló edzőjét annyira zavarta egy, a csapattal utazó férfi viselkedése a gyerek sportolóval, hogy szólt a szakágvezetőnek. A gyerek korábban olimpiai érmes edzője az Indexnek a férfi magatartásával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „tolakodónak éreztem a viselkedését.”

Az edzőt az zavarta például, hogy a férfi az edző jelenléte és tudta nélkül jópofizott, szelfizett az akkor 13 éves gyerekkel, majd a fotókat a privát Facebook-oldalára is kitette.

Az edző nem tapasztalt és a gyerektől sem hallott olyasmit, hogy ez a jópofizás testiségre irányuló, szexuális tartalmú közeledés lett volna. Viszont így is túlzásnak ítélte meg a magyar csapat tagjaként, nemzeti színű melegítőben és hivatalos pozícióban velük utazó férfi viselkedését.

„Nem stimmel a viselkedése”

„Egy nagyon fontos verseny volt ez, 100 százalékot kellett nyújtanunk. Egy ilyen versenyen mindent az edző mond meg, hogy a versenyző hánykor kel, mikor reggelizik, a gyerek napjának első percétől az utolsóig be van osztva, és

azt éreztem, hogy a szakmai munkámban hátráltatva vagyok attól, hogy sertepertél a gyerekek körül

– fogalmazott. Az edző jelezte is a jelenlévő sportszakági vezetőnek, hogy nem stimmel a delegáció tagjának viselkedése, aki pedig a magyar csapat vezetőjének továbbadta a jelzést. Az ügyben hivatalos eljárás viszont nem történt, és mivel nem tartották olyan mértékű problémának, a szülőket sem értesítették az esetről.

Amikor beszéltünk azzal a férfival, akinek a magatartása zavarta az edzőt, ő azt mondta, pusztán a szakmai feladata és a sportoló és a sport iránti lelkesedés vezette, amikor fotózkodott a versenyzővel. A magatartásában semmi kivetnivalót nem talált, nekünk úgy fogalmazott, hogy az együtt utazó sportcsapat egy nagy család, mint mondta, ahogy mindig, ő most is csupán haverkodni akart a versenyzőkkel. Nem tudatosult benne, hogy a kiskorúak - még ha hamarosan nagyon híres sportolók is - különlegesebb hozzáállást igényelnek, beszélgetésünk során rákeresett a neten a nevükre, és mondta, hogy jé, igen, akkor még valóban 14 év alattiak voltak.

A 14 év alattiakról egyébként csak törvényes képviselőjük beleegyezésével használható fel a fotó, és felhasználásnak számíthat a privát Facebook-os publikálás is.

A versenyre utazó csapatvezető – aki egyébként már több olimpiát is megjárt - meglepődött, hogy ebben az ügyben kérdezzük. „Habár korábban történt olyan, hogy egy versenyen vagy utána a hivatalos kísérővel szemben a magatartása miatt hivatalos eljárás indult, ezen a versenyen nem történt olyan esemény, ami kirívónak tekinthető, és hivatalos eljárást igényelt” – fogalmazott a magát a szabályokat szigorúan betartó sportvezetőnek tartó szakember.

Nehéz folyamatosan felügyelni, mi történik

Azt is elmondta, hogy a versenyeket megelőző csapateligazításon a kis- és fiatalkorúakat védve mindig kifejti az összes résztvevő előtt, hogy mindenki tartsa be a hazai és nemzetközi szabályokat, és ne sérüljön a privát szféra sem. Azt viszont elismerte, hogy „nehéz felügyelni folyamatosan azt, hogy mi történik.” A korábbi magatartási ügyekben induló eljárásokról nem kívánt beszélni, mondván, azok lezárultak már.

Ebből az esetből is látszik, hogy mennyire nem könnyű a megítélése azoknak a vitás helyzeteknek, amikben kis- vagy fiatalkorú sportolók és a sportélet felnőtt résztvevői: edzők, csapatvezetők, kísérők, masszőrök, delegációtagok vesznek részt.

Ebben a konkrét esetben egyik résztvevő szerint sem volt szó a hagyományos értelemben vett bántalmazásról, de a versenysportban alkalmazott testi fenyítés, az a szemlélet, hogy egy-két pofon még senkinek nem ártott meg, a bátorítás vizes papuccsal, pofonnal, a szóbeli vagy akár fizikai erőszak sokáig jellemezte az élsport-életet. És nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol. Ma viszont az általunk megkérdezett magyar élsportolók edzői, a sportélet neves képviselői, sportszakemberek mind úgy látják, hogy 

a fizikai bántalmazás – ami a szocialista sportéletben, de még a kilencvenes években is megszokott volt – mára ritka, vagy szinte meg is szűnt az utánpótláskorú sportolók nevelésében.

De ahogy a fent leírt esetből is látszik, mindenkinél - pláne egy gyereknél - máshol van a személyes szféra megsértésének határa, és az, ami már zavarónak számít. Akár a hátsó szándéktól mentes sportrajongás, a gyerek felnőttként kezelése is zavaró lehet egy gyereknek vagy edzőnek. Ezt súlyosbítja, hogy a versenyzőt a környezet gyakran nem gyereknek látja, úgy tűnik, a fenti esetben a lelkes közeledőben fel sem merült, hogy a kiskorú versenyzők esetében körültekintőbb magatartás a kívánatos, és a haverkodásnak nincs helye. Vagy legalábbis nem azon a módon és abban az időpontban, ahogy ő tette.

Ebben az esetben a versenyző gyerek és az edző is felismerte és a hierarchiában felette álló hivatalos személynek jelezte a számára zavaró helyzetet. De gyakoribb, hogy a gyerekek nem képesek megfogalmazni, ha kellemetlen helyzetben vannak, vagy a kellemetlenség éppen a felettük állóhoz, például az edzőhöz, szülőhöz köthető.

Az élsportoló gyerekek általában nagyon meg szeretnének felelni az őket körülvevő felnőttek elvárásainak. Ezért – ahogy arról korábban több nagy sportolónk beszámolt – rengeteget tűrnek, sőt, gyakran természetesnek tűnnek számukra még a verések, szóbeli bántalmazások is.

Előbb gyerek, aztán sportoló

Noha a Fehér tenyér című filmben bemutatott vagy a Szepesi Nikolett úszó könyvében leírt brutális fizikai bántalmazások, mint az eredményre irányuló motivációk az utánpótlás élsportban mára kiveszőben vannak, de még mindig történnek egyértelműen, minden jóérzésű embernek erősen kifogásolható, gyerekeket érintő események.

Dr. Kárpáti Róbert neurológus, pszichiáter főorvos praxisában sportolókkal foglalkozik, gyerekekkel is, ebben a munkájában az állami Gerevich-ösztöndíj is támogatja. Korábban utánpótlás-válogatott párbajtőröző volt, és vele is előfordult, hogy a tőrrel erősen ütötték a lábát, hogy azt rendesen tartsa, és mindezt teljesen természetesnek tartotta akkor. Véleménye szerint a legtöbb bántalmazás vagy nem odaillő esemény azért történik, mert

a sportszakemberek gyakran elfelejtik, hogy egy 18 éven aluli fiatal elsősorban gyerek és másodsorban sportoló.

A szakember szerint erőszaknak sok minden minősülhet a sportban, például a

  • lelki lealacsonyítás vagy megalázás a nem, testalkat vagy a teljesítmény alapján 
  • az indokolatlan nyomásgyakorlás a fiatal sportolóra a kiemelkedő teljesítmény elérése érdekében
  • az, ha a rendkívüli tehetséggel megáldott gyerekeket felnőttként kezelik
  • a kikényszerített, kötelező szex, a káros vagy szexuálisan megalázó beavatás, rituálék
  • olyan táplálkozás vagy fogyókúra, amely evészavarokhoz vezet
  • fizikai büntetések, verés
  • sérülések, erőltetett kockázatvállalás szélsőséges környezetben
  • dopping és egyéb teljesítménynövelő szerek használata
  • társak befolyásolása alkohol-, illetve egyéb káros, függést okozó szerek használatára
  • versenyrészvétel megkövetelése, sérülés esetén is
  • az edzés mint büntetés
  • a megfelelő pihenőidő és törődés megtagadása.

„Fizikai bántalmazást az utóbbi évekből egyet tudok felidézni, amikor a sportoló gyerek azt mondta el nekem, hogy az edzője ugyan nem indulatból, de hatalmasat odacsapott a fenekére. A praxisomban viszont többször fordul elő, hogy élsportoló lányok durva, feléjük irányuló szexuális tartalmú megjegyzésekről számolnak be, amit saját edzőjüktől hallanak, és aztán sírva mesélnek el nekem. Egyikük 13 éves volt, és valójában nem is értette, amit az edző neki mondott” – mondta dr. Kárpáti az Indexnek. Az pedig általános, mondja a pszichiáter, hogy 

az edző úgy próbál motiválni, hogy verbálisan bántalmazza, tehetségtelennek, ügyetlennek, semmire se jónak nevezi a versenyzőjét.

A magyar törvények szerint a fiatal sportolókat, nemcsak az élsportolókat, hanem az amatőr versenyzőket is különleges védelem illeti. A sporttörvény úgy fogalmaz, hogy „a sportág rendeltetésszerű működése érdekében - a külön jogszabályokban előírt más szabályzatok mellett - a szakszövetség köteles megalkotni a versenyszabályzatot és az igazolási (nyilvántartási) és átigazolási szabályzatot, amely tartalmazza a versenyzők sporttevékenységére és érdekvédelmére vonatkozó szakmai és etikai előírásokat is, kiemelt figyelemmel a kiskorú versenyzőkre.”

A törvényi rendelkezés gyakorlati kikényszerítését szolgáló szabály pedig az, hogy az a szövetség, amelyik nem rendelkezik a törvényben kötelezően előírt szabályzatokkal, és azokat tevékenysége során nem alkalmazza, nem részesülhet állami támogatásban – mondták az Indexnek az EMMI Sportért Felelős Államtitkárságán.

Kevés külön szabály a kiskorúak védelmére

Ennek ellenére a legtöbb sikeres fiatal élsportolót patronáló szövetségek, például az úszószövetség és a tornaszövetség nyilvános szabályzataiban külön a kiskorúakra és fiatalkorúakra vonatkozó passzusokat rendkívül keveset találtunk. A szabályzatok a fiatal sportolókkal kapcsolatban alig néhány dologra: például a 18 év alatti sportolókra kötendő extra biztosításokra térnek csak ki, vagy arra a törvényi előírásra hívják fel a figyelmet, hogy aki kiskorú sportolónak terjeszt doppingszert, azt súlyosabb büntetés terheli. 

A Magyar Olimpiai Bizottság május legelején jelentette be, hogy az olimpia után megpróbálják megújítani az edzői rendszer szabályozását. Kék könyvként emlegetik az új edzői jogosítványt, amit azért találtak ki többek között, hogy ne csak sportszakmailag, hanem pedagógiailag és emberileg is csak olyan edzők dolgozhassanak, akikre nyugodt szívvel bízhatja rá gyerekét a szülő. 

Az általunk megkérdezett sportvezetők szerint a fiatal sportolók jogvédelmének témájára napjainkban a sok egyéb sportszervezési feladat, a finanszírozás megoldása, a sportlétesítmények fenntartásának napi nehézségei mellett ritkán jut idő. Kivételt jelentett 2014-ben a Sportjus Magyar Sportjogász Társaság által rendezett szakmai konferencia, aminek az volt az apropója, hogy ketrecharcos ifi-Európa-bajnokságot rendeztek Magyarországon. 

Ott tizenéves fiatalokat versenyeztettek a legkeményebb küzdősportnak számító MMA-ban, fejvédő nélkül, felnőttre vonatkozó szabályok szerint zajló ketrecharcban 10-16 éves gyerekek szenvedtek súlyos sérüléseket. Ezután a Sportért Felelős Államtitkárság az egyeztetéseket követően előkészítette a Sporttörvény módosítását, aminek eredményeként 14 év alattiak részvételével MMA-ketrecharc tevékenység nem szervezhető Magyarországon.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)