Svájcból kapott kihívót Borkai
További Sport cikkek
- Kocsis Csillag újabb aranyat nyert az ifik között a SUP-világbajnokságon
- Rövid időn belül harmadik aranyérmét nyerte a magyar férfi párbajtőrcsapat
- Továbbra is magyar elnöke lesz a kontinentális cselgáncsszövetségnek
- Amerikából outsiderként jelentkezett be, de a szóbelin meggyőző volt a kajakozók új kapitánya
- Újabb világkupafutamot nyert meg magyar színekben Kim Minszok
Új elnököt választhatnak meg a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) májusi tisztújító közgyűlésén, a jelenlegi elnök, Borkai Zsolt már fél éve jelezte, hogy indulni kíván, kiderült, rajta kívül még ketten indulnak a posztért. A korábbi főtitkár, Szabó Bence is megméretteti magát, és információink szerint Kulcsár Krisztián is beadta a jelentkezését a hétfői határidőig.
„Hiszem, hogy a válogatott versenyzői múlt, a nemzetközi sportdiplomáciában eltöltött négy év után a MOB-ot megfelelően tudnám segíteni a megszerzett tapasztalataimmal. Előtte az üzleti életben is eligazodtam, nem idegen a vezetési terület sem tőlem, ezeket egymással kiegészítve tudnám az olimpiai mozgalom szolgálatába állítani” - mondta Kulcsár, aki most a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) technikai igazgatója.
A jogász és közgazdász diplomával rendelkező Kulcsár ezt a pozíciót 2013-ban kapta meg, azóta Svájcban dolgozik, előtte a BÁV vezérigazgatója volt.
2007-ben, átmeneti visszavonulása után, úgy volt egyéniben világbajnok, hogy banki főosztályvezetőként lépett pástra, a pekingi olimpiára is szabadságot vett ki, hogy részt vehessen rajta. Az volt a negyedik, egyben utolsó olimpiája, az elsőn, 1992-ben ezüstérmes lett a párbajtőrcsapattal, ahogy 2004-ben is.
A MOB hazai szakmai tekintélyét erősíteni, nemzetközi aktivitását növelni szükséges, véli.
„Függetlenül attól, hogy a MOB jogkörei a tavalyi olimpiát követően jelentős mértékben szűkültek, továbbra is széles mozgástérrel rendelkezik a magyar sportban. A hazai szerepét értelmes, szakmai javaslatokkal kell tovább tágítani. Látok lehetőséget a nemzetközi programokban való aktívabb részvételre, vagy akár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szolidaritási alapjainak hatékonyabb lehívására is.”
A MOB munkájába bevonná a nemzetközi sportvilágban dolgozó magyarokat, csapatba gyúrná azokat, akik ma a nemzetközi porondon ténykednek akár választott akár alkalmazotti minőségben.
A MOB irányítójának aktív politikusokkal is együtt kell működnie, mivel számos sportszövetséget politikus vezet, de ez őt nem zavarja. A korábbi években ebből adódó kellemetlen tapasztalata nem volt.
„Nem látok abban semmi meglepőt, hogy egy forráshiánnyal küszködő civil szervezet olyan vezetőt választ, akitől a legnagyobb érdekérvényesítő képességet reméli. A sportági szakszövetségekben legalábbis a sportágból érkező vezetőknek mindig alternatívája volt egy külsős szponzor vagy egy a politikai támogatást biztosítani tudó személy. Ez teljesen természetes.”
Jelenlegi riválisaival szemben szerinte előnye az itthoni gazdasági szférában és a nemzetközi sportirányításban megszerzett tapasztalata, valamint az a 12 éves munka, amit a BOM (Budapesti Olimpiai Mozgalom) egyik alapítójaként és alelnökeként tud a háta mögött.
A jelöltek közötti nyitott versennyel nem járhat rosszul a magyar sport, ez a meggyőződése.
És mi a víziója a magyar sportról?
„A helsinki olimpia képe van előttem, amikor még 16 aranyérmet szereztünk. Az angolok a '90-es évek sikertelensége után bebizonyították, hogy profi személettel viszonylag rövid idő alatt a bázist ki lehet szélesíteni és nemzetközileg is eredményessé lehet tenni. A két legutóbbi olimpián annyi aranyat nyertek, mint az azt megelőző nyolcon összesen. A sportági lefedettségünk és a bázis szélesítése ügyében Magyarországon változtatni kell, jó hír tehát hogy van előttünk pozitív példa.”