Aliz
6 °C
14 °C

Ha a Kazincbarszelona játszik, az anyós is félre van téve

image uploaded from ios
2018.05.05. 14:54
Kazinbarcikán a röplabda már-már népszerűbb, mint a futball. A helyi klub, a Vegyész ad is okot rá, idén úgy masírozott el az NB I. döntőjéig, hogy mind a harminc meccsét megnyerte. A barcikaiak arra készültek, hogy a 31.-et is behúzzák, de fordulatos meccsen végül kikaptak a Kaposvártól, de azt így is megtapasztalhattuk, hogy milyen varázsa van helyben a sportágnak.

Jó helyre került Ferenc pápa fotója. Az egyházfő fél szemmel a sörözőket és bowlingozókat figyelheti, a másikkal pedig a röplabdadöntőt követheti a játéktérre nyíló ablakokon, ilyen skyboxa még Rómában sem lehet. A közismerten sportrajongó pápa képe a büfében díszeleg, nem kell sokáig gondolkodni, hogy miért került oda. A Don Bosco Sportközpont név árulkodó. A kazincbarcikaiak tágas, modern csarnoka is kapcsolódik a katolikus egyházhoz, a szalézi rend építtette. Nyoma sincs annak a szocreálos lepattantságnak, amire az ember egy észak-magyarországi iparvárosnál számítana. 

Péntek este hat óra nem a legbarátságosabb meccsidőpont, de mikor megérkezünk már nem is találunk helyet a parkolóban. Telt ház még így sincs, de jó hatszázan azért így is összejöttek. Elég vegyes a szurkolótábor, a korlát mögül ki sem látó öt-hat éves gyerekektől kezdve a hetven pluszosokig minden korosztály itt van. A csapatnak Yellow Angels néven igazi keménymag is szurkol, de az kiderül, hogy tizenöt embernek elég nehéz végigkiabálni egy teljes meccset. A többség nem ég heves hőfokon, visszafogottan szurkol csak. 

„Egy focimeccs miatt nem jönnék haza, de a röplabda annyit adott nekem, hogy amikor tehetem, jövök. Megjártam már a csapattal fél Európát, ott voltam a hollandiai Apeldoornban is, amikor az Európa Kupában a legjobb négy között játszottunk. " – mondja a fórumozók között Peckás Géza néven ismert szurkoló, aki 1987 óta szurkol a Vegyésznek, de több mint húsz éve már Budapesten él. 

„Szurkolok én a futballistáknak is, de a röplabdára mindig jövök, ilyenkor az anyósom is félre van téve. Neki van igaza, de én akkor is jövök. Ez az összetartásról szól" – mondja az „Öreg bíró" néven futó szurkoló, aki kocsival még Lettországba is a csapat után ment.  

Most az is kicsit a röplabda felé tereli a barcikaiakat, hogy a futballcsapat a pályája állapota miatt állandóan albérletben játssza a hazai a meccseit is, így aztán a hazai meccsekre is idegenbe kell járni, legtöbbször Miskolcra. 

A mérkőzés nemes gesztussal indul, a klub ügyvezetője egy defibrillátort ajándékozott a sportközpontnak. Kárpáti László egy feltételhez kötötte az adományozást, hogy soha ne legyen szükség a készülékre. Ezzel mi is egyetértünk, de alighanem pár szurkolónak már pénteken jól jött volna a drámai meccs néhány pillanatában.

De hogy is jutott el addig a Kazincbarcika, hogy uralja az NB I.-et? A Vegyész történelme közel 50 éve kezdődött, 1969-ben alakult meg az első röplabdacsapat, ami két év alatt kinőtte a megyei I. osztályt. A középiskolás játékosokra építő klub évről évre erősödött az NB II.-ben, sorozatban négy dobogós helyezés után végül az 1984/85-ös idényt meg is nyerte a Barcika, amiben 17 év volt az átlagéletkor. Az NB I.-ben nem vált rögtön stabil csapattá, ingázott a két osztály között. Majd 1997-ben vett új lendületet az anyaegyesületből kiváló röplabda szakosztály. A Vegyész a 2000-es évek elején élte az aranykorát, háromszor is megnyerte a magyar bajnokságot és két kupagyőzelmet is szerzett. A fejlődés azonban nem maradt töretlen, a 2008/09-es bajnokságból egy hiányzó APEH-igazolás miatt kizárták a klubot, és visszasorolták az NB II.-be. Emiatt több meghatározó játékos távozott a klubtól, kezdődhetett újra az építkezés. 2014/15-ig jobbára csak amatőr státuszú játékosok voltak a Vegyésznél, de a város és néhány nagyobb szponzor újra pénzt pumpált a csapatba.

Kárpáti László klubelnök szerint az újonnan felépült csarnok adott újra értelmet annak, hogy profi csapatot építsenek. A közönség felé is tettek egy gesztust, a Don Boscóban minden meccsük ingyenesen látogatható. „Már van hazai pálya, most a mi feladatunk az, hogy jó minőségű játékkal ideszoktassuk az embereket. Nem volt még ilyen színvonal, és ilyen hangulat sem korábban, de még nagyobb kedvet kell ébresztenünk a szurkolókban a játékhoz."

Miután hazajöttek a saját nevelésű klasszisok, légiósokat is igazoltak, így egyre versenyképesebb lett a Vegyész. Idén pedig már olyan erős, hogy a döntőig veretlen maradt.

A húszmeccses alapszakaszban csak négy játszmát veszített, és csak egyetlen olyan meccse volt, ahol döntő, ötödik szettre kényszerült.

Így aztán az utóbbi években leginkább a Kaposvárról és Kecskemétről szóló bajnoki csatába már ők is beleszólhatnak.

„Idén nagy formában voltunk, szerintem most is fosik tőlünk a Kaposvár, újra meg fogjuk verni őket" – mondta Peckás. A Yellow Angels már az első labdamenet előtt konfettiesővel nyit, és a megelőlegezett ünneplés jogosnak is tűnik. A Kazincbarcikáé az első pont, fel is hördül a csarnok Banai Máté mozdulata után, aztán a Vegyész szép lassan elhúz, magabiztosan nyeri az első játszmát 25-17-re. 

A másodikban a Barcika beragad, 10-16-nál be is kiabálja a főszurkoló, hogy: „Nyomjuk már meg, bazmeg!". Nem vagyunk biztosan, hogy emiatt, de a Vegyész 16-17-re fel is jön. A hajrában azonban újra a Kaposvár a jobb, 25-20-ra nyer. A harmadik játszmában megint a jobbik arcát mutatja a Vegyész, 16-8-as vezetésnél fel is hangzik, a „kétszer annyi" kórus, meg a „ki nem ugrál, kaposvári" rigmus. Elvileg az egész lelátónak hullámoznia kéne, mert kaposvári drukkerek nem érkeztek a meccsre, de csak tizenöt ember pattog. Néhány korábbi kaposvári játékos azért ott van a lelátón, de baráti a viszony velük, mert a Barcikában is játszottak, ahogy a mostani kaposvári edző, Demeter György is dolgozott itt, vele is lepacsiznak a szurkolók.

Vincze Tamás a kétezres évek elején játszott a Vegyészben, most szurkolóként tért vissza. „Akkoriban vált nagy csapattá a Kazincbarcika, én Ózdról kerültem ide pár másik társammal. Már akkor érezhető volt a röplabda megtartó ereje, sokan űzték a játékot, sokan is jártak ki a meccsekre. Volt pár orosz, ukrán légiósunk, de magyar válogatottakat is adtunk. Nagyszerű edzőink voltak, a csapat pedig a meccseken kívül is összetartó volt, például gyakran tartottunk közös főzéseket. Akkoriban nagy csatákat vívtunk a legjobb négy közé kerülésért a Nyíregyházával, a Kaposvárral, a Kecskeméttel. Emlékezetes meccsek voltak, de az is bennem ragadt, hogy

volt egy szurkolónk, aki mindig bekiabálta, hogy Kazincbarszelona. Nincs kizárva, hogy ez a szöveg tőle terjedt el aztán mindenfelé."

A Barcikának volt néhány jó igazolása a közelmúltban is, itt röplabdázik a 91-szeres válogatott Mészáros Dömötör, aki 42 évesen még mindig meghatározó játékos, vagy a sokak szerint nemzetközi szinten is erős venezuelai Carlos Páez. „Nem az a célunk, mint ami néhány női csapatunknál látszik, hogy már a cserepadon is külföldiek ülnek. A csapat fele helyi gyökerű, helyi nevelésű játékos, és ezt az arányt a jövőben is meg szeretnénk tartani." – mondja Kárpáti klubelnök.

„Minden játékost szeretünk, de a Zsiráf, Szabó Dávid a kedvenc, ő igazi kazincbarszelonai. Magasan ő a kedvenc, jó magas is" – jegyzi meg az Öreg bíró, és ezzel nem is vitatkozhatunk a hazai nevelésű Szabó tényleg a csapat legmagasabb játékosa a 203 centijével. 

A negyedik játszmában azonban ő sem tud segíteni, a Kaposvár megint pontosabb, a Barcika csak fut az eredmény után, 19-25-re elveszíti a szettet, így jöhet a döntő játszma. A hazai csapat el is megy két ponttal, Mészáros pontjával 8-6, de az ütő belesérül mozdulatába, a földön fekszik. Megfagy a levegő, hogy mi lesz vele, illetve nélküle, de kis ápolás után folytatja, nyújtózkodik egy kicsit, aztán szervál is. 10-8-nál egy óriási labdamenetet nyer a Vegyész, négy támadást blokkolnak Mészárosék, de ezzel sem rogyasztják meg az ellenfelet, sőt a Kaposvár fordítani tud, majd 15-13-as szettel a győzelmet is megszerzi. A Vegyész pedig idei első vereségét könyvelheti el. 

Néhány bosszankodó szurkoló még fogadkozik, hogy a második meccsen majd 5–0-ra verik a Kaposvárt, az sem zavarja őket, hogy elég három nyert játszma, de a szomorkodást gyorsan feloldja a pályán kialakuló majálishangulat. Gyerekek, felnőttek özönlik el a parkettet és ütik a labdát utcai felszerelésben, így aztán elég könnyen lehet majd utánpótlást fogni. A bátrabb kölkök simán magukhoz intik a játékosokat és elbeszélgetnek velük, aztán az is láthatják, hogy az általuk csodált sztárok maguk szerelik le a hálót. Az ilyen alázatot látva Ferenc pápa is csak bólogatni tudna. 

A röplabdadöntő programja

  • - május 7., hétfő, 20.00, Kaposvár
  • - május 10., csütörtök, 20.00, Kazincbarcika
  • - május 12., szombat, 17.30, Kazincbarcika (ha szükséges negyedik meccs)
  • - május 14., hétfő, 18.00 Kaposvár (ha szükséges ötödik meccs)

A párharc három nyert meccsig tart.

(Borítókép: Huszti István / Index)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?