A kihalás szélére került a pingpong korábbi szuperfegyvere

Néhány évtizeddel ezelőtt a világ legjobb pingpongosai szinte kivétel nélkül tollszárfogást alkalmaztak, ezzel nyerték halomra érmeiket. Mára viszont kezd teljesen eltűnni ez a fogás, az élmezőny több mint 90 százaléka a kézben forgó vagy más néven európai fogást használja. A budapesti világbajnokságon is alig pár játékos tollszárazott, igaz, egyikük a világ szűk elitjéhez tartozik. 

A tollszárfogás elég beszédes név, nagyjából úgy kell megragadni az ütő nyelét, ahogy egy tollat, az ütő lapját pedig három másik ujjunkkal támasztjuk meg. Szóval elsőre nem tűnik úgy, hogy a kitalálásához zsenialitásra lenne szükség.

Az biztos, hogy az ázsiaiak vitték sikerre ezt a stílust, de több helyen lehet azt olvasni, hogy már a sportág születése után nem sokkal Angliában és Európában is kipróbálták. Sipos Anna már az 1920-as évek végén tollszárral játszott, igaz később áttért a „kézrázó" fogásra. 

Az asztalitenisz az 1950-es évekig egyértelműen európai dominanciájú sportág volt, ekkor viszont szélesedett a világbajnokságokon résztvevő országok köre. A japánok kezdtek el dominálni, technikai újításoknak is köszönhetően. Ekkoriban jelent meg a szivacsborítás és lett népszerű a tollszárfogás. 

A tollszárfogás előnye, hogy közelebb lehet vele állni az asztalhoz, gyorsabban meg lehet indítani az ütéseket, és jól lehet vele pörgetni, de a védekező stílushoz is alkalmazták a szinte kizárólag csak tenyeres ütésekre szorítkozó fogást. Ma leginkább a kíméletlen, offenzív játékot választó pingpongosok választják, tenyeres oldalon lecsapáshoz és pörgetéshez is passzol.

„A kínaiak már agresszívebb játékot hoztak be tollszárral, még közelebb jöttek az asztalhoz, borításként rövidszemcsét használtak, csak később tértek át a szoftra.

A kezdeti időszakban inkább csak védekezően droppoltak a fonákkal, jóval később jelent meg az, amikor kifordított csuklóval már kemény fonákot ütöttek" – mondta Bátorfi Zoltán, a magyar női válogatott szövetségi kapitánya. 

A tollszárfogás nagy korszaka az 1960-es 70-es években volt, jellemzően ázsiai játékosok használták, de itthon is voltak képviselői, Magos Judit például hat Európa-bajnoki címet nyert vele, igaz, az akkori szövetségi kapitány Berczik Zoltán szerint

„Tollszárfogással játszom európai módra. Nekem ez tetszett, így akartam játszani. Csakhogy akkor nem tudták jól megtanítani az ázsiai ütőfogást, rosszul idegződött be. Tollszárfogás „Magos-módra" lett belőle" – nyilatkozta akkor a Heti Híradónak Magos.

Bátorfi elmondta, a 80-as években még magasabb szinte fejlesztették a tollszárt, a legjobb adogatók azzal a fogással versenyeztek, nagy falsokat tudtak beletenni a szervákba. Ma már ez sem teljesen igaz, mert a labdákat már nem kaucsukból, hanem műanyagból gyártják, ezek máshogy is viselkednek. „Az asztal közeléből, rövidszemcsés borítással nagyon kellemetlen stílussal tudtak játszani. Ma Lin már váratlan fonákokat tudott ütni, de egy kis hendikepje mindig marad ennek a fogásnak, a fonák oldalon sebezhető."

Ennek kiküszöbölésére a tollszárjátékosok szinte teljesen átállnak a fonák oldalra, hogy ott is tenyeressel fogadhassanak, de hogy eredményesek legyenek nagy lábmunkára és atletikus képességekre van szükség, hiszen nagyobb távot kell megtenniük a másik oldalra érkező labdák miatt. 

A 2000-es évek elején még a csúcson volt a tollszár, a 2004-es olimpiai döntőben mindkét résztvevő ezt használta. A koreai Rjú Szungmin győzte le a kínai Vang Haót. A már említett Ma Lin pedig 2008-ban olimpiát is nyert vele. 

A mai legjobb tollszáras a fordított fogást alkalmazó Hszü Hszin, aki a második helyen áll a világranglistán, olimpiai bajnokságot és világbajnokságot is nyert már, igaz, egyiket sem egyéniben. Bátorfi szerint nem véletlen, hogy ma már szinte kivétel nélkül európai fogással játszanak a bajnokok. Úgy véli, párosban kicsit jobbak a pozíciói a tollszárnak, Hszü Hszin is jól tud ott érvényesülni, picivel több ideje is van előkészülni a folyton támadó játékosnak.

A férfi élmezőnyben Hszü Hszin mellett a hongkongi Vong Csun-ting játszik még tollszárral, ő gyerekkori bálványa, Vang Hao miatt választotta ezt a fogást. Hszü Hszin a riói olimpia előtt azt mondta, hogy edzője szerint ki is fog halni a tollszár, ha Hszü nem ér el nagy sikereket vele. A nőknél egyik utolsó képviselője a tollszárnak az 55 éves Ni Xialian, aki Luxemburgnak versenyzik. Aki szembetalálkozik vele, nem könnyen szokja meg a ritmusát. Ez is lehet érv a tollszár mellett.

A magyar kapitány úgy látja, hogy Japánban már teljesen kiveszett a tollszárazás. Kínában van még néhány olyan edző, aki e felé tereli a tanítványát, mert úgy érzi, hogy abban lehet sikeres. Bátorfi arról nem tud, hogy Magyarországon bárki is oktatná a tollszárfogást. 

Azért is nagy a valószínűsége, hogy eltűnik az élmezőnyből a tollszár, mert csak nagyon kevés edző, leginkább kínaiak tudják, hogyan kell oktatni a játékot, amit ez a fogás eredményez.

(Borítókép: Vang Hao a 2012-es londoni olimpián. Fotó: Feng Li / Getty Images)