Wichmann Tamás: Nem a gyógyulást, a kínok végét várom

A kilencszeres világbajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes, bronzérmes volt kenuklasszissal, Wichmann Tamással közöl interjút a Pesti Hírlap első száma. 

A súlyos beteg korábbi sportoló nagyon őszintén beszélt jelenlegi mindennapjairól, de karrierjének kulcspillanatairól és gyerekkoráról is. Arról, hogy miért nem lett olimpiai bajnok, és hogyan történt balesete gyerekként, ami egész életére kihatott.

Kevesen tudják, de nekem minden nap, sokszor minden pillanat maga a pokol. Olyan fájdalmaim vannak, hogy legszívesebben üvöltenék. Szedem a gyógyszereket, de az sem segít. Negyven kilót fogytam, most is kórházban vagyok, újabb kezelésre várok, de már nem a gyógyulást, inkább a kínok végét várom

- mondta Wichmann, aki már 38 kemoterápiás kezelésen van túl. 

Legendás sörözőjét bezárta, napjait kórházban tölti, az életről már lemondott, mégis képes vigaszt találni.

Nincs mennyország, nincs túlvilág, annyit kaptunk a  sorstól, amennyi itt, a Földön jutott nekünk. Ezt kell, ezt kellett  tartalommal, élményekkel, felejthetetlen pillanatokkal megtölteni, és akkor könnyebb a búcsú. Nekem ez megadatott. Sikeres  sportpályafutás, nyugodt, szeretettel teli magánélet. Nincs bennem hiányérzet.

Wichmann karrierjének két drámai pontja a két olimpiai ezüst, hogy annyi vb-arany mellett az olimpián sem 1968-ban, sem 1972-ben nem sikerült győznie. Mindkétszer egy-egy román egység előzte meg. 1976-ban harmadik lett.

"Keresem, kutatom az okokat, és olyasmiket mondok, ha kérdezik, hogy például Münchenben két napot csúszott az olimpiai finálé az izraeliek elleni terrortámadás miatt, és akkor más volt a széljárás, és az jobban segítette a román fiút, mint engem.

Aztán azt is mondogatom, hogy én a rossz csípőm miatt szinte csak egy kézzel lapátolok a vízben, és hiába vagyok bivalyerős, ez mégiscsak hátrány a riválisokkal  szemben. Néha sírhatnékom van az elszalasztott nagy lehetőségek miatt. De aztán arra gondolok, hogy így is mennyien szerettek

- emlékezett Wichmann a balesetre is, ami pályafutását erősen befolyásolta.

Gyerekkorában elütötte egy autó Budapesten, ami után nyolc napig kómában volt. Szinte csoda, hogy felépült, ám csípője, így járása sem jött rendbe teljesen, bicegett egész életében, de így is világsikereket ért el.