Félő, hogy egy darabig ez lesz az utolsó előtti derbi

Azt nem mondjuk, hogy mintha tegnap történt volna, de azért nem is az őskorban. Már csak azért sem, mert az akkori Újpestből ketten nagy valószínűséggel ma is pályára lépnek a Fradi ellen a Szusza Ferenc Stadion (20.00 óra, tv.: M4 Sport) üresen tátongó nézőtere előtt: Simon Krisztián és Nikola Mitrovics. Igen, a 2010. szeptember 11-én csaknem 11 ezer néző előtt lejátszott derbiről beszélünk, amit 6–0-ra megnyertek a lilák, történetük legnagyobb derbivereségét mérve az ősi ellenfélre, egyszersmind alapanyagot szolgáltatva a klub híradójának új címéhez. 

Unásig ismételt közhely, hogy a derbiken mit sem számít a pillanatnyi helyezés, az egy teljesen egyedi hangulatú összecsapás, amelyen akár a kiesőjelölt is megverheti a bajnokesélyest. Hiszen az a csaknem tizenegy évvel ezelőtti szeptember 11. – ha már egyszer baljós dátum – tényleg a totális összeomlás napja lett. Nem annak a csapatnak, amelyik a tizedik helyről vágott neki a csatának, hanem annak, amelyik a harmadikról...

Most azonban efféle csodára aligha számíthatunk, amikor az első helyezett kerül szembe a tizedikkel. Már csak azért sem, mert 2010-ben mindössze négy pont választotta el a Ferencvárost az Újpesttől, most pedig – huszonnégy. Az egyik egy európai színvonalú gárda a BL-csoportkör friss élményével, a másik... nos, ezt most ne feszegessük, ne dörzsöljünk sót a lila sebekbe. A Predrag Rogant felváltó új edzővel, az Arisz Szalonikitől érkezett Michael Oeninggel egy 5–0-s és egy 3–2-es vereség az Újpest mérlege, és ha ma este kikap a csapat a Fraditól, a Budafok pedig megveri a Zalaegerszeget, akkor kieső helyen találják magukat a lilák.

A hanyatlás okairól először Nebojsa Vignjevicset, a csapatot 2013. október 25. és 2020. május között irányító szerb szakembert kérdeztük.

Predrag Rogan az én segítőm volt, és az én ajánlásomra vette át a helyemet – mondta az 52 éves mester. – Olyan utódra volt szükség, aki ismerte a klubon belüli erővonalakat, és ezt Roderick Duchatelet tulajdonos is elfogadta tőlem. Roderickkel egyébként a mai napig baráti a viszonyom. Szóval, Predrag volt a tökéletes választás erre a posztra, és ő bent is tartotta a csapatot az NB I-ben. Hogy most miért kellett mennie, azt, bevallom, nem tudom, miután távoztam az edzői pozícióból, viszonylag kevés információhoz jutottam.

Vignjevics a csapat élén töltött hét év alatt szakadatlanul az álmok és a realitás között feszülő irgalmatlanul nagy szakadék áthidalásával próbálkozott, komoly részsikerekkel. 2014-ben és 2018-ban Magyar Kupát nyert a csapat, utóbbi évben ráadásul bronzérmes lett, de...

De a szurkolók folyton a dicső napok visszatérését kérték számon az együttesen, még sokan élnek azok közül, akik láthatták a hatvanas, hetvenes években zsinórban hét bajnoki címet begyűjtő gárdát játszani – folytatta a mester. – Csakhogy nálunk most nincsenek Benéhez, Dunai II-höz, Göröcshöz, Fazekashoz, Zámbóhoz, Törőcsikhez fogható labdarúgók. Amikor Újpestre szerződtem 2013-ban, Duchatelet nagyon világosan fogalmazott: játszassam a fiatalokat, és erősítsük meg az együttest nem túlságosan drága futballistákkal, akik fejlődésre képesek, dolgozzak velük keményen, és akkor jobb játékos válik belőlük. De kezdettől fogva megvolt a hatalmas szakadék a szurkolók álmai és a klub játékospolitikája között. 1998-ban nyert legutóbb bajnokságot az Újpest, és a szurkolók már nagyon ki voltak éhezve a sikerre. Amit Roderick mondott nekem a kezdet kezdetén, az nagyon világos és elfogadható volt. Egyet is értettem ezzel, de közben dolgozott bennem a becsvágy, és eleget akartam tenni a szurkolók igényeinek is, megpróbáltam trófeákat szerezni a csapattal. Nem is sikertelenül, de a bajnoki cím álom maradt. Sőt, egyre messzebb kerültünk ettől az álomtól. Persze, sokszor dühös voltam, mert szerettem volna bizonyos játékosokat megtartani vagy megszerezni, de nem volt rá pénz! De sohasem adtam fel a reményt, hogy trófeákat nyerjünk.

Felvetem Vignjevicsnek, hogy adja magát a párhuzam közte és Marco Rossi, továbbá Duchatelet és George F. Hemingway között. Hiszen sem az Újpest, sem a Honvéd tulajdonosa nem szerette szórni a pénzt, mégis a két remek edző nagyszerű eredményeket ért el, Rossi 2017-ben bajnoki címre vezette a piros-feketéket.

Igen, megvan a hasonlóság, azzal a különbséggel, hogy nekünk Újpesten sohasem volt annyi pénzünk, hogy megvegyünk egy Lanzafame kaliberű játékost. Persze, Enis Bardhi vagy Mbaye Diagne személyében voltak nagyszerű labdarúgóink, de mindkettőt el kellett adnunk, mielőtt eredményt érhettünk volna el velük. Diagne például akkor távozott Kínába, amikor a második helyen álltunk, hét meccset nyertünk zsinórban! Aztán végül nélküle a hetedik helyen fejeztük be a bajnokságot. Állandóan ez volt a baj. Diagne 1,1 millió dollárt kapott Tiencsinben, ezzel nem tudtunk versenyezni. Konkrétan tudom, hogy a játékosok sokkal többet kerestek, mint a mieink, olyan csapatoknál, amelyek bőven mögöttünk végeztek.

Amikor azt kérdezem Vignjevicstől, mit tartogat a jövő az Újpestnek, nem túl optimista a szakember.

Általában megtáltosodik a csapat, ha új edző érkezik, itt most ez nem történt meg, két vereséggel kezdték a tavaszt, sőt, ha a Puskás Akadémia ellen 5–0-ra elvesztett edzőmeccset is ide soroljuk, akkor hárommal, 2–13-as gólkülönbséggel. Ha azt kérdezi, reális veszély-e a kiesés, akkor azt kell mondanom, hogy igen.

Wintermantel Zsolt tavalyelőttig Újpest polgármestere volt, „civilben” pedig a legvérmesebb lila-szurkoló. Nála kevesen ismerik jobban a csapat hanyatlásának körülményeit.

Duchatelet 2011-ben vette meg az Újpestet az előző tulajdonosoktól, akik furcsa és nehezen követhető módon finanszírozták a klubot – kezdte. – Egyébként bennfentesek szerint a belga üzletember már Tolnaiék utolsó évében is támogatta anyagilag az Újpestet. Lassan tíz éve Duchatelet a tulajdonos, a kezdeti időszakhoz képest egyértelműen a leépülés jelei látszanak. Eleinte – legalábbis szóban – nagy volt az étvágy, hangzatos tervekről lehetett hallani, Duchatelet azt ígérte, hogy a régi idők nagy Újpestjét fogja visszahozni. És ehhez a törekvéséhez kezdetben komoly támogatókat is kapott a városvezetéstől, vagy akár az anyaegyesülettől, az UTE-től, sőt, a nagypolitikától is. Ez a folyamat 2014-ig tartott, amikor azon a tavaszon előjött az az ominózus licencprobléma. Amikor arról volt szó, hogy fölszámolják a céget a korábbi érából származó perekből adódóan. Ekkor történt, hogy ÚJPEST 1885 Futball Kft. néven új gazdasági társasággal ment tovább a profi futball a kerületben, egy törvénymódosításnak is köszönhetően. Én egyébként 2014 óta nem vagyok beszélőviszonyban Duchatelet-vel, most ne feszegessük, hogy miért. Beleharapott a segítő kezekbe, az enyémbe is. Az a véleményem, hogy a tulajdonos, fittyet hányva az Újpest múltjára, az egész országra kiterjedő szurkolótáborára, fittyet hányva a korábbi sikerekre és a dicsőségre, már egyszerűen csak üzleti termékként tekint a csapatra, amelyből a lehető legtöbbet próbálja kihozni a lehető legkisebb befektetéssel, a játékoskereskedelemmel. Ennek a folyamatnak a végállomása a kiesés lehet az NB I-ből.

Hát, ha már ketten mondják ezt – a korábbi edző és a korábbi polgármester –, akkor lehet benne valami...

(Borítókép:  A ferencvárosi Lovrencsics Gergő (elöl b) és Novothny Soma (elöl j) a labdarúgó OTP Bank Liga 20. fordulójában játszott Újpest FC–Ferencváros mérkőzésen a budapesti Szusza Ferenc Stadionban, 2019. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)