Depresszió, dühkezelő terápia – egy út a teniszvilág elitjébe
További Sport cikkek
- Három nap szünet után a világelsővel és Peter Griffin élő másával tér vissza a darts-vb
- Igazi síverseny lesz szombaton a Normafán
- Nyilvánosan alázták meg a Ferencváros labdarúgóját, aki imádkozni érkezett Jeruzsálembe
- Megkezdte utolsó expedícióját Rakonczay Gábor extrémsportoló az Atlanti-óceánon
- A lengyelek olimpiai bajnoka nem indul a síugrók négysánc-versenyén
Gyors kérdés: ki nyerte a legtöbb tenisztornát 2020-ban az ATP Touron?
Természetesen Novak Djokovics az Australian Open címvédője, és azt is mindenki – vagy majdnem mindenki – tudja, hogy a szerb négy tornát nyert tavaly, és az is közhelyszámba megy, hogy ő vezeti a világranglistát.
Csakhogy Andrej Rubljov eggyel több, öt versenyen diadalmaskodott 2020-ban. Az az Andrej Rubljov, aki tavaly októberben múlt 23 éves, pontosan tíz évvel fiatalabb Djokovicsnál, és aki két éve még látótávolságban sem volt a top száztól, mert elég baja volt neki makacs sérüléseivel, meg aztán éppen indulatkezelési terápiájával volt elfoglalva.
Ez a Rubljov tavaly 41 meccset nyert, ugyanannyit, mint amennyit a világelső Djokovics, és csupán tízet vesztett el, miközben egy év alatt a huszonharmadikról a nyolcadik helyre jött fel az ATP rangsorában.
Doha, Adelaide, Szentpétervár, Bécs és Hamburg, ezek a Rubljov-diadalmenet állomásai. Utóbbi egy ATP 500-as, tehát elit viadal, élete első sikere ilyen rangos versenyen, ráadásul a döntőben Sztefanosz Cicipaszt legyőzve!
Mégis Rubljov szinte ismeretlen a nagyközönség számára, és ennek ez az elátkozott, Covid sújtotta 2020-as esztendő az oka. Egyik torna maradt el a másik után, amelyiket mégis megrendezték, arról kirekesztették a nézőket, és közben a sportág televíziós nézettsége is a béka hátsója alá süllyedt.
A kölyökképű, szőke srác gyakorlatilag titokban nyerte sorra a mérkőzéseit.
Ha úgy bombázza az ember a 200 km/óra sebességű, salaklyukasztó tenyereseit az ellenfél térfelére, hogy ennek gyakorlatilag semmi visszhangja nincs, akkor mit ér az egész?
Na, álljunk csak meg egy polgári szóra! Ha valamije volt Rubljov bombáinak, akkor az a visszhang. Tudniillik szinte minden ütésénél – de főleg a szerváinál – olyan fülsiketítő módon vijjog, hogy az ember önkéntelenül is az égboltot pásztázza a szemével, vajon nem készül-e lecsapni rá egy saskeselyű vagy egy rétisas.
Rubljov – aki még véletlenül sem tévesztendő össze a hatszáz évvel ezelőtt élt zseniális orosz ikonfestővel, bár a zsenialitás, mint közös tulajdonság, kétségkívül tetten érhető – Melbourne-ben is vijjog. Hétfőn is vijjogott, amikor 6:3, 6:3, 6:4-re lelépte a német Yannick Hanfmannt az ausztrál nyílt bajnokság első fordulójában. A tőle megszokott erővel lyuggatta labdáival a nála fél fejjel magasabb és hat évvel idősebb német térfelét. Mondjuk, az mindegyik top százas teniszezőnél alap – legyen bár férfi vagy nő –, hogy bombaerősen ütik a tenyerest, de ahogy Rubljov megüti, az nem szimplán erős. Az tényleg erős. Hétfőn is Hanfmannt egyszerűen lelőtte a pályáról, legyen az szerva vagy bármilyen helyzetből megütött tenyeres. Rubljov a legképtelenebb helyzetben, amikor mindenki fonákot ütne, is kilép tenyeresre, és bombázza az ellenfélt térfelét. Világos a szándék: három, legfeljebb négy menet alatt befejezni a pontot. Rubljovnál nincsenek maratoni labdamenetek, mint például Nadalnál.
Az orosz játékos nem arra spekulál, hogy majd az ellenfél hibázni fog, hanem pillanatok alatt be akarja fejezni a labdamenetet.
Hétfőn is 160 km/órával zúdította a bombáit (nem a szervákat, hanem a szimpla ütéseket) Hanfmann oldalára. Nem ám csak úgy, hanem hajszálpontosan a vonalra és a sarokba, ráadásul kifelé kanyarodva a pályáról.
Elérhetetlenek voltak. Hanfmann nem is érte el őket.
De van még egy titka Rubljovnak. Teli lappal üti meg a labdát, felszálló ágban. Ennek dupla előnye van: nincs ideje az ellenfélnek felkészülni rá, másfelől pedig nem tesz bele pörgetést, topspint, ezért időben és távolságban is rövidebb a labda útja, és nem is pattan fel annyira a földről. Őrület.
Van persze egy hátulütője ennek a stílusnak, a viszonylag nagy hibaszázalék. De Rubljov annyit gyakorol, hogy ma már alig hibázik.
Másfél éve figyelt fel rá először igazán a világ, a 2019-es US Openen, amikor 7:6, 7:6, 6:3-ra legyőzte az ausztrál Nick Kyrgiost, aki a maga részéről szintén rászorulna egy dühkezelő terápiára. Már akkor sem értették a szakértők, hogy ez a 188 centis, 70-74 kilós cingár srác hogy az ördögbe képes olyan erősen megütni a labdát, mint például a majd' kétméteres, kilencvenkilós óriás, Juan Martín Del Potro?
A válasz nagyon egyszerű: az ütő fejének a sebessége. Ezt úgy maximalizálja az orosz teniszező, hogy először is a jobb karját teljesen hátraviszi lendítéskor, és ezt még megtoldja azzal, hogy a csuklója nem is kilencven, hanem legalább százhúsz fokot zár be a karjával, azaz elképesztően flexibilis ez az ízülete.
És most jön a java! Az ostorcsapásszerű tenyeres. Amikor lezúdul Rubljov jobb karja, az utolsó ezredmásodpercben, mielőtt az ütő feje találkozna a labdával, a rugószerűen hátrahajtott csukló előrelendül, mint a bicska pengéje, amikor becsukják, és a kar erejét még megtoldja a csukló lendülete is.
Az eredmény frenetikus.
ehhez járul még, hogy a végső csuklómozdulattal még egy irányváltást is bele tud tenni a labdába, szóval, teljességgel kiszámíthatatlan az ütés iránya.
Mindez persze elképzelhetetlenül sok gyakorlás eredménye. Ezzel nincs is baj, Rubljov edz orrvérzésig. Még szinte csecsemőként kezdett teniszezni, mondhatni genetikailag volt programozva, mert édesanyja az a Marina Marenko, aki a kilencvenes évek vége felé Anna Kurnyikovát trenírozta. A kis Andrej gyakorlatilag a Szpartak teniszklubban cseperedett fel, az anyja szárnyai alatt. Az iskolát nagy ívben elkerülte, tanulás helyett is edzett, a suliban a teszteket az osztálytársai abszolválták helyette, szóval, teljesen egyértelmű volt, hogy mindent a teniszre tesz fel.
Volt ott minden: depresszió, dühkitörések, szülői terror. Aztán amikor behúzta az első nagyobb pénzdíját, képes volt függetleníteni magát a családi befolyástól. Ahogy ebben a videóban vallott:
Aztán oda ment, ahová legtöbb tehetséges kortársa, a tenisz egyik Mekkájába, Spanyolországba. A barcelonai 4Slam Tennis Academy nevű tenisziskolába, ahol az egykori profi, Fernando Vicente lett a mestere. Andrej idestova ötödik éve, 2016 óta Barcelonában él. A hangsúly a fizikum és a lábmunka fejlesztésén volt, és a munka elkezdett kamatozni.
Mester és tanítványa olyan sikeresen egymásra talált, hogy Vicente a mai napig egyengeti Andrej karrierjét, és a tavalyi hatalmas ugrásnak köszönhetően 2020-ban el is nyerte az Év edzője díjat – teljes joggal, hiszen a 23. helyről a nyolcadikra avanzsált a moszkvai teniszező a világranglistán.
Így néz ki Vicente és Rubljov egy edzése, még nézni is fárasztó:
Rubljov nem az egyetlen orosz a top tízben; a nála bő egy évvel idősebb Danyiil Medvegyev a negyedik kiemelt Melbourne-ben, és Karin Hacsanov is megjárta a szűkebb elitet. Medvegyev csütörtökön, a második fordulóban 6:2, 7:5, 6:1-re verte a spanyol Carballes-Baenát, Rubljov egy nappal korábban 6:4, 6:4, 7:6-ra a szintén spanyol Monteirót, így hát megállíthatatlanul haladnak az egymás elleni negyeddöntő felé.
Egy héttel az Australian Open rajtja előtt Medvegyev és Rubljov megnyerte az ATP Kupa csapatversenyt. Tűz és víz – a két teniszező jobban nem is különbözhetne egymástól. Medvegyev hűvös sakkozó, míg Rubljov vibráló rohamozó. De mindketten extraklasszisok, bizonyítva, hogy a sikerhez számos út vezet.
Mindenesetre, ha létrejön jövő héten a Rubljov–Medvegyev-negyeddöntő, az az idei Australian Open egyik várva várt csemegéje lesz.
Azt azonban ne feledjük, hogy még Fucsovics Márton is talpon van, az a Fucsovics, aki 2017. szeptember 15-én, a Davis Kupa világcsoportjába kerülésért vívott találkozón heroikus küzdelemben 6:2, 6:4, 5:7, 2:6, 6:3-ra legyőzte a világranglistán akkor a 37. helyen álló Rubljovot. (Márton a 113. volt akkor.) Szóval, még nekünk is van ütőkártyánk, ha úgy tetszik, egy magyar kártya a melbourne-i pakliban!
(Borítókép: Andrej Rubljov. Fotó: Daniel Bockwoldt / picture alliance / Getty Images)