Nem vált vízzé a vér jubiláló atlétaóriásunk családjában

Négy olimpiájából csak egy érmet tudott kihozni a gerelyhajító Németh Miklós, az az egy viszont akkorát szólt, hogy nagyobbat nem is szólhatott volna. A Mexikóvárosban sérülten a döntőből kimaradó, Münchenben a hetedik helye miatt bosszankodó dobóatléta a harmadik lehetőséget már nem szalasztotta el.

Más sportágból vett hasonlattal élve olyan volt ez a győzelem, mint az ökölvívóknál egy első menetes vagy inkább egy első perces K.O. A már csak a második helyért versengő ellenfelei közül a legjobb, a finn Siitonen közel hét méterrel maradt el a győztes dobása után önfeledt indiántáncot bemutató magyar gerelyhajító mögött, aki négy évvel később Moszkvában viszont visszacsúszott a nyolcadik helyre. Világcsúcsát 1980 áprilisában Tatán Paragi Ferenc, honfitársa 96.72 méteres dobással adta át a múltnak, aminek időpontja és váratlansága még sokáig szóbeszéd tárgya volt, noha az újdonsült rekordernek a későbbiekben még volt jó néhány nagy dobása.

Olimpiai bajnok apja nyomdokaiba lépett 

Németh Miklós – aki előtt mindig is magasan állt a mérce, mert édesapja, Németh Imre kalapácsvetőként olimpiai bajnok lett 1948-ban Londonban, majd négy évvel később Helsinkiben bronzérmes – október 23-án ünnepli 75. születésnapját. (Nem idetartozik, de a háromszoros olimpiai bajnok néhai pólóslegenda, Gyarmati Dezső ugyancsak október 23-án látta meg a napvilágot.) Az egyik szép ajándék az lehet a számára, hogy második házasságából született gyerekei, két fiú és egy lány az atlétikát választották sportáguknak. Az alma tehát Némethéknél sem esett messze a fájától.

Mind a hárman az atlétika elkötelezettjei. Amit nem tudnak megoldani a tehetségükkel, azt szorgalommal pótolják, mert tudják, hogy a legkisebb sikerért is keményen meg kell dolgozni – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a büszke családfő. – Boldogok, ha sikerrel járnak, de azt is megtanulták már, hogy ha orra buknak, akkor nem sopánkodni kell, hanem keresni a javítás lehetőségét. Én állítottam pályára őket, úgy is mondhatom, hogy én oltottam be őket az atlétika szeretetével, nyilván az is motiválta őket eddig, hogy egy olimpiai bajnok tanácsait követik. Nem tartom nyomás alatt a gyerekeket, úgy jó, ha élvezettel végzik a munkájukat, és elsősorban a maguk elvárásainak igyekeznek megfelelni. A jövő januárban a nagykorúság küszöbét átlépő Miklós Fábián az apai utat követve egészen jól startolt gerelyhajítóként, de most Zsivoczky Attila irányításával merészen a tízpróba felé vette az irányt. Ahogy azt egykor jómagam is tettem. A 15 esztendős Márton Pál a diszkoszvetést választotta, és ő is a Honvéd-pályára jár edzeni, Szauer Pálhoz. A legkisebb gyerekünk, a 13 esztendős Mimi Liza, akinek jó érzéke van szinte minden olyan versenyszámhoz, amiben eddig kipróbálta magát, leginkább a diszkoszvetésben igyekszik javulni, neki Szenczi László az edzője. Amikor csak tehetem, velük tartok, és a tanácsaimmal is ellátom őket. A bázis továbbra is a szigorúan családi miniklubunk, de ahogy fejlődnek, a klasszikus egyesületi munka fog előtérbe kerülni, ahol edzőtársakra is akadhatnak.

Nem mindenáron

A Németh-Gerely Atlétika Club Sportegyesület oly mértékben családi vállalkozás, hogy az elnöki tisztet az olimpiai bajnok felesége tölti be, a szakosztályvezetői teendőket pedig Németh Miklós vállalta magára. Ők ketten teremtik elő egyesületük működési költségeit, vásárolják meg három atlétájuk sportfelszerelését. Gerelyeket viszont nem kell beszerezniük, mert a Németh Miklós által jegyzett tervező- és gyártócég immár 34 éve piaci szereplő, alig akad olyan atlétanemzet, amely ne szerepelne a felhasználók között. Bár az is igaz, hogy a koppintó kínaiak a gerelygyártók piacából is egyre nagyobb szeletet igyekeznek kihasítani. Emellett Németh érdekeltsége a hazai műfüves és szintetikus felületű sportpályák építéséből is derekasan kiveszi a részét.

Elképesztően sokat tesznek a fejlődésükért a gyerekeink. Örülnénk annak, ha sikeres atlétává válnának, de a mindenáron nem szerepel a Németh család szótárában – mondta a magyar atlétika legendája. – Magántanulóként gyarapítják a tudásukat, ez is azért van, hogy a sportolásra minél több időt fordíthassanak. Ha nem lesznek nagy bajnokok, csupán jó szellemű atléták, senki sem fog kétségbe esni, mert amit a sporttól kapnak, azt semmi mással nem lehet helyettesíteni.

A háromnegyed évszázados Németh Miklós azzal zárta nyilatkozatát, hogy éveinek számát kimondani és ízlelgetni ugyan nehéz, miként azt is, hogy már negyvenöt év telt el azóta, hogy világcsúcsot javítva lett olimpiai bajnok, de az a családi atmoszféra, amely körülveszi, megszépíti az életét.

(Borítókép: Németh Miklós)