A Doktor utódjának tartották, a sebesség lett a végzete

Napra pontosan tíz éve hajtott ki utolsó versenyére Marco Simoncelli a gyorsaságimotoros-világbajnokság királykategóriájában (MotoGP) a malajziai Szepangban, ahol végzetes balesetet szenvedett. 

A Sic becenévre hallgató olasz sportoló 1987. január 20-án született az Emilia-Romagna régióban található Cattolica városában, de családjával gyerekkorától kezdve Corianóban élt. Itt került kapcsolatba először a motorozással, amikor hétéves korában minimotorozni kezdett. Tehetsége korán megmutatkozott, hiszen kilencévesen már az olasz minimotor-bajnokság mezőnyében versenyzett, kis idő múlva pedig az első komolyabb eredmények is megérkeztek:

Remek teljesítményének köszönhetően a következő évet már a 125 köbcentisek olasz bajnokságában kezdhette meg, ahol újoncként bajnoki címet ünnepelhetett, majd 2002-ben a 125 köbcentis Európa-bajnoki sorozatban is ő bizonyult a legjobbnak. Nevét azonban csak ezután jegyezte meg igazán a nemzetközi motorsport. 

Az ifjonti hév, ami a sikereket is elhozta 

A sikeres Európa-bajnoki szereplést követően Simoncelli 2002 augusztusában szabadkártyával állhatott rajthoz a MotoGP csehországi versenyén a nyolcadliteresek (125 cm³-es) mezőnyében. Brnóban a Matteoni Racing csapatának színeiben mérettette meg magát, az istállónál az egy kategóriával feljebb lépő cseh Jaroslav Huleš helyére ugrott be. 

Összesen hat versenyen indult el a 2002-es szezonban. Egyedül Portugáliában sikerült pontszerzőként áthaladnia a célvonalon, ahol a 13. helyen végzett, így összesen három ponttal a vb-pontverseny 33. helyén zárt. 

2003-ban a Matteoni Racing a teljes szezonra szerződtette az ekkor még mindig csak 16 éves Marco Simoncellit, aki az évad több versenyén is pontot tudott szerezni. Ekkor kezdett versenyezni a személyével később teljesen összeforrt 58-as rajtszámmal. 

A 2004-es szezonban csapatot váltott, és a szintén Aprilia-motorral versenyző Rauch Bravo-istállónál folytatta karrierjét. Simoncelli ebben az idényben ünnepelhetett először futamgyőzelmet, miután első helyen végzett a Spanyol Nagydíjon, az összetett versenyben végül a 11. helyet szerezte meg 79 ponttal.

2005-ben ötödik lett a 125 köbcentisek bajnokságában, ahol ez volt az utolsó és egyben legsikeresebb szezonja az előszobának számító nyolcadliteres kategóriában, egy futamgyőzelem mellett hatszor állhatott dobogóra. Érdekesség, hogy ebben az évben a svájci Thomas Lüthi lett a világbajnok, többek között a később ugyanebben a géposztályban vb-címig jutó Talmácsi Gábort is megelőzve. 

Simoncelli 2006-ot már egy kategóriával feljebb, a 250 cm³-sek mezőnyében kezdhette meg a Metis Gilera színeiben. 

A világ tetején 

Pályafutása legjobb szezonját kétségtelenül 2008-ban produkálta: ebben az évben ugyanis megszerezte élete első és egyetlen világbajnoki címét a 250-esek között, alig 21 évesen. Az álomszerűen sikerült évadban egyéni csúcsot jelentő 281 pontot sikerült begyűjtenie, megelőzve a másodikként végző spanyol Álvaro Bautistát és a finn Mika Kalliót.  

Senkit sem tisztelő, szuperagresszív stílusa, továbbá jellegzetes hajviselete és mindig vidám, mosolygós attitűdje miatt sok szurkoló kedvencévé vált, egy bizonyos idő után sokan a sportág egyik legendájához és talán legismertebb versenyzőjéhez – személyes jó barátjához – a szintén olasz Valentino Rossihoz kezdték hasonlítani, 

Egy évvel később, 2009-ben is harcban volt a világbajnoki címért a Gilerával, ám a hat futamgyőzelem és a négy dobogós helyezés ellenére ezúttal az összetett harmadik helyével kellett beérnie a japán Aojama Hirosi és a spanyol Héctor Barberá mögött.

Ugyanebben az évben a motorsport második legerősebb versenysorozatában, a World Superbike-ban is rajthoz állt Imolában.

Egy tehetség tragédiája

A 2010-es esztendőt már a királykategóriában kezdhette meg a Gresini Honda motorján ülve, ahol végre élesben is megmérkőzhetett példaképével és barátjával, Valentino Rossival. A szezont végül a 8. helyen zárta, összesen 125 pontot szerezve. Dobogóra egyszer sem állhatott fel. 

Simoncelli 2011-ben pályafutása kilencedik teljes MotoGP-szezonjára készülhetett. A csapat és a géposztály maradt, mivel a Gresininél továbbra is számoltak a fiatal motorossal. A fejlődés egyértelműen látszott, ugyanis jóval kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott az egy évvel korábbinál. 

A futamok többségét rendre pontszerző helyen tudta abszolválni, az évet egy ötödik hellyel indította. Dobogóra először Csehországban sikerült felállnia az idényben, ekkor Casey Stoner és Andrea Dovizioso mögött a harmadik helyet csípte el. Jerezben az első helyről esett ki. 

Franciaországban nagyot harcolt a második helyért Dani Pedrosával, a csatának végül egy ütközés lett a vége.

A balesetben végül Simoncellit találták vétkesnek, akit emiatt bokszutca-áthajtásos büntetéssel sújtották, végül az ötödik helyen zárta a futamot. Hibáját azonban nem ismerte el, sőt állítása szerint elég helyet hagyott Pedrosának, és nem fékezett később a szokásosnál. Azt ugyanakkor megjegyezte, el fog gondolkodni a vezetési stílusán. 

A tizennyolc versenyhétvégét hozó szezonban zsinórban három negyedik hely után Ausztráliában a második helyen robogott a célba. Ilyen előjelek mellett érkezett meg Malajziába, a Sepang International Circuitre, az évad utolsó előtti, valamint élete utolsó nagydíjára. 

A futamot 2011. október 23-án rendezték meg. A versenyhétvégét megelőzően Sic a pontverseny hatodik helyén állt 139 megszerzett ponttal. A rajt után a második körben kicsúszott motorjával a 11-es kanyarnál.

Miután megpróbált visszatérni a pálya ideális ívére, az addigra mögötte érkező Valentino Rossi és Colin Edwards elütötték a motorjával keresztbefeküdt Marco Simoncellit, utóbbi ráadásul még a fiatal olasz nyakán is áthajtott. Mivel az ütközés következében Simoncelli bukósisakja leesett, a pilóta még percekig feküdt az aszfaltcsíkon eszméletlenül. 

A futamot piros zászlóval félbeszakították, a versenyzőt pedig a pálya melletti mobilkórházba szállították. Habár a baleset után mintegy ötven percen keresztül próbálták újraéleszteni, 

Egy sajtótájékoztatón később elmondták, hogy Simoncelli halálát súlyos nyaki és fejsérülések okozták. A baleset másik két résztvevője közül Edwardsnak mindkét válla kiugrott, Rossi ugyanakkor sértetlenül megúszta a tragikus incidenst. 

Marco Simoncelli búcsúztatását a család lakhelyén, Corianóban tartották 2011. október 27-én, ahol a fiatal pilóta holttestét nyitott koporsóba helyezték. A temetést két vezető olasz televíziócsatorna is élőben közvetítette.

A szűk családon kívül a szertartáson egyebek mellett Valentino Rossi is részt vett, aki közelről nézte végig barátja halálát. Nem sokkal a végzetes baleset után így nyilatkozott: 

Pontosan az ilyen helyzetektől rettegnek a versenyzők. Ugyanis lehet bármilyen jó védőruhát vagy sisakot gyártani, ha egy versenyzőt elüt egy 200-300 km/órás sebességgel száguldó motor, szinte esélye sincs a túlélésre. 

A Simoncelli halála után megrendezett, 2011-es Formula–1-es Indiai Nagydíjon több versenyző is tiszteletét fejezte ki az olasz motoros-világbajnoknak, valamint az egy héttel korábban a Las Vegas-i IndyCar-futamon életét vesztő brit autóversenyző, Dan Wheldon felé. 

Marco Simoncelli tíz évvel ezelőtti tragédiájakor a világ ismét megtapasztalhatta a technikai sportokban rejlő veszélyeket. A sportág ekkor már sokadjára mutatta meg valódi arcát, amit jóval kevésbé szeret a publikum. A fájóan hamar távozó olasz motoros nagyságát és legendává válását mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy halála után róla nevezték el a misanói versenypályát, védjegyévé váló 58-as rajtszámát pedig örökre visszavonultatták a MotoGP valamennyi kategóriájában.

2014-ben a MotoGP történetének legjobb versenyzőiből álló Hírességek Csarnokába is beválasztották. Rövid, mégis legendás pályafutásával bizonyította: ott a helye a legjobbak között, és alighanem ez akkor is így lenne, ha az a kicsúszás sohasem történik meg. 

(Forrás: BBC, Wikipédia, NBC Sports, Magyar Sportévkönyv 2012, La Repubblica)

(Borítókép: Marci Simoncelli. Fotó:  Mirco Lazzari / Getty Images)