VARázslat a tévészobában, hengerelt és élre állt az FTC

Mit mondott? Hogy Bumba a csapat legjobb játékosa? Csak óvatosan, még a végén elbízza magát!

João Janeiro, a Kisvárda FC portugál szakvezetője hamiskásan rám kacsintott, majd pacsizott egyet Claudio Bumbával, az egyszeres román válogatott középpályással, aki nem vette zokon a tréfás minősítést. 

A fenti interakció vasárnap déltájban zajlott le a Vino Bar & Bistro nevű kisvárdai vendéglátóhelyen, a helyi sportigazgató, Révész Attila hangulatos éttermében, ahol a labdarúgó-NB I egyik élcsapata – szombat délutánig, amikor a Puskás Akadémia 2–1-re legyőzte az Újpestet, éllovasa – fogyasztotta ebédjét a címvédő Ferencváros elleni csúcsrangadó előtt. Az óriási érdeklődéssel várt találkozóra – amelyre minden jegy elkelt a 2511 főt befogadó Várkerti Stadionban – egy nappal a hétfői jubileum előtt került sor; 1911. november 8-án alapította meg a klub jogelődjét öt derék helyi polgár az állomásfőnök, Kondor Aladár kezdeményezésére.

A mérkőzést hazai rohamok vezették be. A vendégek edzője, a Fradi szurkolói által már elbúcsúztatott Peter Stöger teljesen felforgatta a Celtictől az Európa-ligában 3–2-es vereséget szenvedő csapatát, Dibusz visszakerült a kapuba, Wingo lett a jobb bekk, Marin, Cabraja és Loncar is helyet kapott a kezdőben, és többek között Tokmac is a kispadon kezdett Bolival együtt. A hazaiaknál a legutóbb csereként klasszikus mesterhármast szerző Camaj ezúttal a kezdő tizenegyben kapott helyet.

Az említett montenegrói támadó a 11. percben csavart lövést küldött a bal sarokra, Dibusz nagy vetődéssel szögletre hárított. Energiatakarékos iramban csörgedeztek az események a hazai klub történetének eddigi talán legfontosabb mérkőzésén. A bajnok átvette az irányítást, de nem tudott kialakítani helyzetet. 

Aztán Camaj villant, szöglet lett a vége. A gegenpressing, a labdavesztés utáni azonnali visszatámadás jól ment a Kisvárdának, a modern futball egyik alapelemével gyakran zavarba hozták a vendégvédelmet. 

A 28. percben mégis a Fradi rúgott – szerencsés – gólt. Cabraja távoli lövésébe, amely bőven mellétartott, Loncar belekapott, és a lábáról a hálóba pattant a labda. 0–1. Közben bemondták a hivatalos nézőszámot, 3250 fő, ami nem kis teljesítmény egy hivatalosan 2511 főt befogadó stadionban...

Megnyugodott a Fradi – no, nem a nézőszámtól, hanem a vezető góltól –, és egyre tetszetősebben, hatékonyabban kezdett futballozni. És milyen a futball, a 35. percben kiegyenlített a Várda. Legalábbis azt hitte mindenki, de Prenga szabadrúgás utáni fejes gólja után hirtelen elkezdtek VAR-ozni.

A nézőtérről szórványosan felhangzott a b.zi MLSZ-kórus. 

A félidő eredménye nem változott, megérdemelt ferencvárosi vezetéssel mentek be az öltözőbe a csapatok.

A második félidő bravúros Dibusz-védéssel kezdődött. A 48. percben Mesanovic hagyott ki jókora helyzetet, nagyon bekezdett a házigazda. Egy percre rá Melnyik bombáját ütötte ki óriási vetődéssel a Fradi kapusa. És még nem volt vége a hazai tűzijátéknak, az 51. percben Camaj léc alá tartó bombáját tenyerelte ki a válogatott kapuvédő. 

Aztán az 55. percben megint a VAR lépett elő főszerepbe. A jobb oldalon Leoni szabálytalankodott Wingóval, kapott egy sárgát, majd felvillant az eredményjelzőn: Lehetséges piros lap.

Ezzel érdemben véget is ért a mérkőzés, innen egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy felálljon a szabolcsi gárda. Az iram a közepes alá süllyedt, a Fradi nem akarta erőltetni a pörgést, a létszámhátrányban futballozó Várda pedig nem tudta. Egészen a 69. percig, amikor Uzuni végleg eldöntötte a három pont sorsát. 0–2. 

Innen már csak a Fradi úri kedvén múlt, hogy hány gólt rúg, és a vendégek vérszemet is kaptak. A 75. percben Marin látványos, alábökős mozdulattal szerezte a harmadik vendéggólt. 0–3. De még nem volt vége, a 90. percben Uzuni közelről megszerezte csapata negyedik, önmaga második gólját. 0–4.

A sima és összességében megérdemelt győzelemmel nemcsak a tabella élére állt a Ferencváros, hanem Peter Stöger edző is fellélegezhetett.

Az osztrák vezetőedző roppant szimpatikusan nyilatkozott a találkozó után:

Kiegyensúlyozott mérkőzést játszottunk addig, amíg az ellenfél is tizenegy emberrel futballozott, a második félidő elején szükség volt Dibusz Dénes bravúrjaira ahhoz, hogy megőrizzük az előnyünket. Aztán már lehetőségük volt a játékosaimnak, hogy megcsillantsák technikai felkészültségüket, és szép gólokat szerezve magabiztosan győztünk. Hogy megkönnyebbültem-e? Nos, nem az a fontos, hogy én megkönnyebbültem, hanem hogy átvettük a vezetést a tabellán. Mindenki a két hazai vereségünket emlegeti, pedig olyan idegenbeli sikereket arattunk, mint a paksi, a fehérvári és most a kisvárdai, 25 ponttal állunk, és ha ezt kivetítjük a teljes, 33 fordulós idényre, akkor körülbelül ugyanott tartunk, mint tavaly és tavalyelőtt. Nem könnyű egy olyan nagyszerű edző örökségét átvenni, mint Szergej Rebrov, de fejlődünk, és a fejlődéshez idő kell. A szurkolók elégedetlenségét elfogadhatónak tartom az Európa-liga-szereplésünkkel kapcsolatban, hiszen a csoportban négy meccsen nem szereztünk pontot, de ez egy nehéz csoport, szinte Bajnokok Ligája-szintű kvartett. 

João Janeiro, a Kisvárda edzője is reálisan látta a történteket:

Túlzottnak tartom a négygólos különbséget, úgy gondolom, hogy amíg egyenlő létszámban játszottunk, taktikailag jó mérkőzést vívtunk. Utána felborult a pálya és a hadrendünk, nem csak azért, mert eggyel kevesebben lettünk, hanem három ponton is át kellett szerveznek a csapatot. Nehéz egy olyan jó csapat ellen, mint a Ferencváros, negyven percet emberhátrányban futballozni. A Fradi kíméletlenül kihasználta a lehetőségeit, négy helyzetből négy gólt szerzett, mi hatból egyet sem. A két VAR-szituációt nem tisztem megítélni, mint ahogy a Honvéd-meccs után sem tettem. Még valami. Ahogy a múlt heti 5–0-s győzelmünk után sem voltunk a világ legjobb csapata, most a 0–4 után sem vagyunk a földkerekség legpocsélabb együttese. A futball már csak ilyen játék. 

A forduló zárómeccsén a MOL Fehérvár FC hazai pályán 3–0-ra legyőzte a ZTE csapatát.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)