Máté, Mirella
7 °C
17 °C

Kapás Boglárka könnyei, és ami mögöttük van

Capture.PNG
2021.07.29. 11:31 Módosítva: 2021.07.30. 09:50
Szívszorító volt látni Kapás Boglárkát a 200 méteres pillangóúszás döntője után, ahol világbajnoki címvédő létére egyetlen hellyel lecsúszott a dobogóról. Az úszónő egy darabig derekasan állta az M4 Sport riporterének kérdéseit, de aztán eltörött a mécses... Lénárt Ágota sportpszichológus próbált bepillantást nyújtani a könnyek mögé.

A sportpszichológus nagyon is természetesnek tartja a Kapás Boglárkáéhoz hasonló érzelmi reakciót, különösen egy ilyen rendhagyó olimpián.

Ez az olimpia több szempontból is különleges. A Covid–19, a felkészülési nehézségek, az aggodalom amiatt, hogy a sportolók tudnak-e edzeni, részt venni bizonyos versenyeken, sőt többen maguk is elkapták a vírust. Rengeteg feszültség halmozódott fel a sportolókban, így vélhetően Kapás Boglárkában is

– mondja Lénárt Ágota sportpszichológus. Ez a történet egyik fele. A szakember szerint a sportolók nagy része jó megoldási taktikákkal, jó megküzdési mechanizmusokkal vészelte át a nehéz időszakot, és nagyon sokan – nagyon helyesen – azt mondták magukban, hogy olimpia akárhogyan is, de lesz. Tehát nem törődtek a baljós hírekkel, nem hagyták befolyásolni magukat, tették a dolgukat. A másik dolog a reziliencia, ami egy szakkifejezés, és azt jelenti, hogy az illető miként tud talpra állni egy nehéz helyzetből. Ebben a különleges évben minderre szüksége volt annak a sportolónak, aki az olimpiára készült.

De ne felejtsük el, hogy még a lélekben erőseknek is óriási idegi megterhelést jelentett ez az időszak, amihez hasonlót korábban még nem kellett átélniük. És amikor ez a teher lekerül a vállukról, vagyis túl vannak a versenyükön, amire oly sok szenvedéssel készültek, ez rögtön megjelenhet abban, hogy az illető erős érzelmi reakciókat nyilvánít

– véli a szakember, aki szerint ez teljesen normális. Ebben a helyzetben kiszakad a feszültség, ahogy a cselgáncsozó Tóth Krisztián vagy Kapás Boglárka esetében is történt. „Nagyon sok hátráltató tényező akadályozta a felkészülésüket, és ezekkel nekik meg kellett küzdeniük. Lehetőség szerint úgy, hogy mindez ne befolyásolja a teljesítményüket. És ha ilyen iszonyatosan nehéz felkészülés után valaki a legjobbjától három századmásodperccel elmaradva lecsúszik a dobogóról, az nehezen feldolgozható.”

Ez valóban nehezen feldolgozható csalódás, ember legyen a talpán, aki rezzenéstelenül kibírja.

Igen, mert ilyenkor úgy érzi a sportoló – magam is versenyzek, számszeríjász világ- és Európa-bajnok vagyok, maximálisan át tudom érezni a szituációt –, ez annyira nyúlfarknyi különbség, szinte ugyanazt érte el, mint a bronzérmes, és mégsem. Ezt tényleg nagyon nehéz kezelni.

Nem véletlenül mondják gyakran, hogy a sporthoz szerencse is kell. Tehát aki nagyon-nagyon jól felkészült, még az sem veheti biztosra a sikert. „Ezért is csodálkozom az olyan előzetes nyilatkozatokon, hogy néhányan kijelentik, mit szeretnének elérni” – mondja Lénárt Ágota. „Ez célállításnak megteszi, de a sportba mindig bele kell kalkulálni a bizonytalansági tényezőt. Különösen egy olimpia esetében. Hiszen ez egy különleges verseny, különleges helyzet, másképp alakulhatnak a dolgok, mint ahogy elterveztük. És akkor az már egy pillanat alatt át tudja rendezni az erősorrendet.”

Még egy olyan kiemelkedő tudású zseninek is közbejöhet valami, mint amilyen Milák Kristóf.

Hogyne. A szállodában felejtette az akkreditációs kártyáját, elszakadt az úszónadrágja satöbbi. Hogy mindez egyszerre jelentkezik, közvetlenül a rajt előtt, nos, ez óriási terhet ró a versenyzőre. Ezért volt az, hogy a célba érkezés után Milák csak nézett ki a fejéből, és nem tudott igazán örülni, el kellett telnie egy fél percnek. Gondoljunk arra, hogy neki ezt a vészhelyzetet úgy kellett megoldania, hogy közben még csúcsteljesítményt is nyújtson. Senki se csodálkozzon azon, hogy hajszállal bár, de elmaradt a világcsúcsától. Senki se vessen rá követ azért, hogy »csak« olimpiai csúccsal győzött. Egy ilyen technikai hibát megoldani közvetlenül a rajt előtt óriási feszültséget okoz. Ezt én pontosan tudom, mert nekem már tört el fegyverem, és amikor a többieknek elkezdődött a verseny, nekem már be is fejeződött. Ezt megélni, feldolgozni nagyon nehéz.

Persze Kapás Boglárka elérzékenyülésén, azon, hogy kezébe temette az arcát, és sírva elment, semmi szégyellnivaló nincs. Ezt a vélekedést a sportpszichológus is osztja.

Nemcsak az érzelmi reakción, de az eredményen, a negyedik helyezésen sincs szégyellnivaló. A jövőre nézve ez akár még erőt is adhat a sportolónak. Pár nap múlva már mindent másképp lát az ember, egy olimpiai negyedik hely csodás produkció. Más kérdés, hogy a történtek feldolgozása érdekében nem árt igénybe venni szakember segítségét.

(Borítókép: Kapás Boglárka. Fotó: M4 Sport / Médiaklikk)