Móric
9 °C
15 °C

Az elődöntő küszöbén állt a magyar csapat, aztán jött Lunde

GettyImages-1332275005
2021.08.04. 12:12
Női kéziseink óriási csatát vívtak a norvégokkal, a végét azonban ismét a skandinávok bírták jobban. Az utolsó három meccsünkre viszont lehet építeni hosszabb távon is.

Ha valakiket lehet a magyarok mumusának nevezni női kézilabdában, akkor azok mindenképpen a norvégok. A fogadóirodák hét-nyolc gólos norvég győzelmet vártak, és azt hiszem, sokan lettünk volna olyanok, akik aláírják előre, hogy az olimpiai negyeddöntőben tízgólos különbség alatt maradunk a skandinávok ellen. Mindez még úgy is igaz, hogy fejben nagyon ott volt az utolsó két mérkőzésen a válogatott, hiszen Lundéék ellen bármilyen formában is van éppen a csapat, beüthet a mentális blokk – ez sajnos most is így volt, de erről később...

Arról már mi is írtunk korábban, hogy Danyi Gábor, a Győri ETO korábbi vezető- és másodedzője, aki a válogatottban jelenleg Elek Gábor asszisztense, olyan dolgokat tudhat a norvég játékosokról, amelyet mi hasznosítani tudunk a negyeddöntőben. Az már az első percekben látszódott, hogy

a magyar csapat elhitte, hogy tud győzni.

Szöllősi-Zácsik Szandra góljával indítottuk a mérkőzést, ezt követően pedig 6–3-ra is tudtunk vezetni. A kifejezetten alacsony norvég belső hármasnak nagy fejtörést okozott a magas magyar fal, emellett a gyors keresztjeiket is olvasták a védőink.

Támadásban azonban itt megállt a játékunk, ami elsősorban amiatt volt, hogy a jól játszó belső embereink miatt a norvégok elkezdték sűríteni a falukat, és nagy terület maradt a szélsőinknek, akiknek azonban pont a mai összecsapáson nem ment a játék. 10–7-nél már három góllal is elléptek a skandinávok, viszont a félidő végére vissza tudtunk kapaszkodni a mérkőzésbe. Ennek oka egy kisebb norvég taktikai baki volt, ugyanis

Hergeirsson elkezdte támadás és védekezés között cserélni az akkor éppen hosszú oldalon játszó Nora Mörköt, Stine Oftedal pedig egymás után többször is kihajította a labdát.

A félidő végén egyenlíthettünk volna 11–10-nél, viszont mi kihagytuk a támadásunkat, a norvégok pedig lőttek egyet, ami azért volt különösen bosszantó, mert elsőre hihetetlen, de a világklasszisok sorát felvonultató ellenfelet több labdaeladásra kényszerítettük, mint amennyit mi elkövettünk – pedig azért mi sem játszottunk kevés hibával.

A második játékrészben aztán gyorsan eltüntettük a hátrányunkat, Tomori Zsuzsanna – vélhetően utolsó válogatott mérkőzésén – klasszis teljesítményt nyújtott védekezésben, és támadásban is az egyik legjobb játékosunk volt. Ő az, akiről eddig is tudtuk, hogy ugyan már jó pár éve volt az az időszak, amikor világklasszis szinten teljesített, de

személyében Görbicz Anita után a 2010-es évek legmeghatározóbb magyar női kézilabdázójáról beszélünk,

akinek jelenléte van a pályán, és a saját csapattársai mellett az ellenfélre, sőt, a játékvezetőkre is hatással tud lenni.

A mai mérkőzésen azonban sajnos nem ő volt az egyetlen ilyen: negyedórával a vége előtt még vezetni is tudtunk, azonban tizenkét perccel a vége előtt megérkezett az ellenfél kapujába Katrine Lunde, akinek egyszerűen nem tudtunk gólt lőni. A kapuslegenda nem először keserítette meg életünket, és ez azért is bosszantó, mert a magyar válogatott óriási csatában jól játszott a norvég csapat ellen, sőt,

úgy tűnt, fejben az ellenfél fölé kerekedni, azonban a mentális blokk megint nálunk ütközött ki.

21–21-es állással fordultunk az utolsó tíz percre, viszont az északiak sorozatban lőttek négy gólt, amivel lényegében eldöntötték a meccset, a végén Lukács nagy nehezen meglőtte első gólját, majd egy elképesztően szerencsétlen találattal kialakult a 22–26-os végeredmény, így a magyar női kéziválogatott a legjobb nyolc között búcsúzott a tokiói olimpiától.

Amit mindenképpen érdemes kiemelni, az a védekezésünk. Látszódott, hogy elképesztő mértékben föl vannak készítve az ellenfélből a belső embereink, akik szinte olvasták a norvégok játékát.

Huszonhat gólt kapni Norvégiától úgy, hogy a kapusteljesítményünk sajnos a nullához közelített, óriási teljesítmény,

amiért jár a gratuláció a stábnak és a védőinknek egyaránt. Támadásban óriási pozitívum volt a beállójátékunk, az első félidőben Kisfaludy Anettet sikerült többször is megtalálni, míg a második félidőben sokáig úgy tűnt, hogy Bordás Réka lehet a nyerőemberünk, aki egymás után kapta a labdákat és értékesítette a helyzeteit.

Ez egyébként figyelmeztető jel lehet a norvégoknak, hiszen a huszonkét kapott góljuk ellenére sebezhető a védekezésük, emellett a magyar válogatott azt is megmutatta, hogy a támadójátékuk is elbizonytalanítható, ez pedig az éremcsatákban, komolyabb ellenfelek ellen végzetes lehet számukra, akárcsak a 2016-os riói olimpia elődöntőjében.

Bár erre a mérkőzésre lehet mondani, hogy kikaptunk, de erre lehet építkezni, azonban az ilyen típusú kijelentésekkel óvatosan kell bánnunk. Nem szabad egy-egy mérkőzésből kiindulni, hanem itt is az egy-egy torna egészén nyújtott teljesítményt kell értékelni. Ha így teszünk, akkor röviden megfogalmazva jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a nyolcba jutás ellenére nem léptünk túl sokat előre. Nem sikerült ezúttal sem stabil teljesítményt nyújtani – bár a forma legalább javuló volt –, a norvégok ellen ismét leblokkoltunk a végén, a fiataljaink Vámos Petra és Márton Gréta kivételével pedig nem nagyon látni, hogy fejlődnének.

Ezt a csapatot ugyanis nagyrészt a veterán Tomori Zsuzsanna és a szintén a rutinosabbak közé tartozó Szöllősi-Zácsik Szandra vitte a nyolc közé.

Természetesen ez is a feladatuk, nem a fiatalabbaknak kell vezérszerepet vállalniuk, de az előbb említett Vámoson és Mártonon kívül egy-egy felvillanáson túl senkitől sem láttunk jó teljesítményt a torna során. Ez pedig továbbra is fölvet olyan kérdéseket, hogy miért van az, hogy Henny Reistad vagy a holland fiatalok, akiket utánpótláskorukban a mieink simán megvertek, előrébb tartanak, mint az általunk sokáig toptehetségnek tartott Háfra Noémi vagy Klujber Katrin.

Egyelőre azonban térjünk vissza konkrétan az olimpiához: nagyon régen láthattunk olyan magyar női kéziválogatottat, amely tartós formajavulást tud produkálni gyenge kezdés után egy világversenyen, és ennyire akarja a győzelmet. Amit az olimpia második felében láttunk, arra valóban lehet építeni, bárki is lesz a szövetségi kapitány Tokió után...

(Borítókép: Magyarország- Norvégia kézilabda-mérkőzés. Fotó: Dean Mouhtaropoulos / Getty Images)