Vécsei jósnak is kiváló, előre bemondta a Fradi továbbjutást jelentő gólját

Vécsei Bálint a 63. percben lépett pályára, kulcsszerepet játszott a Ferencváros harmadik góljában, és rengeteg párharcot megnyert, csereként csapata egyik legjobbja volt a Slovan Bratislava ellen 4–1-re megnyert Bajnokok Ligája-selejtező-visszavágón a pozsonyi Téglamezőn. Az 5–3-as összesítéssel kivívott továbbjutás már garantálja a zöld-fehéreknek a csoportkört legalább valamelyik nemzetközi sorozatban a három közül. 

2–0-s vezetésünk után egy pontrúgás utáni figyelmetlenségből kaptunk egy gólt, de erre gyors és erős választ adtunk, és többgólos, megérdemelt győzelmet arattunk – mondta az Indexnek a középpályás a mérkőzés után vegyes zónában. – A mester azzal a feladattal küldött be, hogy stabilizáljam a középpályánkat, szerezzem meg a lecsorgó labdákat, és minél több párharcot nyerjek meg. Továbbá valamelyest tehermentesítenem kellett Laidounit, aki gyorsan összeszedett egy sárga lapot.

A válogatott játékos eddig ismeretlen oldalát is megmutatta.

Ezt ugyan nem kérte tőlem a mester, de a jóstehetségemet is megcsillogtattam, mert a harmadik gólunk előtt pár perccel bemondtam, hogy most rúgunk egyet, és lezárjuk a párharcot. Szerencsére nem csak egyet rúgtunk… Bíztam benne, hogy a rendes játékidőben sikerül kivívnunk a továbbjutást, és ki is vívtuk.

Vécsei szót ejtett a közönségről is.

Nagyon köszönjük, hogy ennyien eljöttek, végre úgy éreztük, mintha otthon lennénk, hiszen végig hallottuk a szurkolóink hangját. Rengeteget jelentett nekünk a biztatás.

Az Index kérdése arra vonatkozott, 2–1 után honnan merített erőt a Fradi.

Igazából mindvégig hittünk abban, hogy mi jutunk tovább ebből a párharcból. Az volt a legnehezebb, hogy az elején gólt lőjünk, utána egy kicsit fel is oldódott a csapat, és lekerült a teher a vállunkról. Végig kiegyensúlyozottan játszottunk, és megérdemelten győztünk. 2-0 után az ellenfélnek nem volt vesztenivalója, gólt kellett lőnie, és ez sikerült is. De ezen kívül nem nagyon volt kialakított helyzete, jól álltuk a sarat hátul. Igazából a Slovanra nézve hízelgő az eredmény, de ez nem érdekes, a fő, hogy továbbjutottunk.

Sztanyiszlav Csercseszov, a Fradi orosz szakvezetője szokásához híven két lábbal a földön maradt, dacára a tényleg rendkívüli sikernek, hiszen először fordult elő, hogy a legrangosabb európai sorozatban magyar csapat otthon elveszített első mérkőzés után fordítani tudott. Az első kérdés az 1992-es 4-1-re, az akkori eseményekre adott visszavágásra vonatkozott.

Én a 21. században élek, nem a múltban – hangsúlyozta a tréner, ahogy ezt Pesten, a Groupama Arénában is tette. – Ettől függetlenül nagyon örülök, mert  mégiscsak történelmi siker és tény, hogy revansot tudtunk venni a harminc évvel ezelőtt történtekért.

Csercseszovot a bravúr összetevőiről is kérdezték.

Mire volt szükség? Megfelelő elemzésre, alapos felkészülésre, és arra, hogy az eltervezett taktikát szinte hibátlanul végre tudjuk hajtani. Tudtam, hogy a Slovan jó csapat, de az én csapatom is, és abban is biztos voltam, hogy képesek leszünk fordítani. És fordítottunk is.

Most először sikerült a magyar bajnoknak hazai verség után továbbjutni. Hogyan értékeli ezt a tényt? – kapta a kérdést a mester.

Hála istennek, ezt nem tudtam, de jobb is így, mert legalább nem került a vállamra még egy pszichológiai teher. De mindegy is, eddig ez volt a helyzet, most már viszont itt van ez a hazai hátrány után kivívott továbbjutás.

A szlovák újságírók azt feszegetették, mennyire zavarhatta meg a Slovant Medvedev korai sérülése és lecserélése.

Természetesen egyetlen edző sem örül, ha egy alapembert le kell cserélni, jelen esetben Medvedevet. 

Az Index kérdésére, hogy neki személy szerint mit jelentett ez a bravúros siker, szokásához híven kitérő választ adott.

Nincs külön siker a csapatnak, külön a szurkolóknak, külön az edzőnek, a siker egy és oszthatatlan. Ez így együtt fontos, nem lehet különválasztani.

Csercseszov megkeverte a támadósort a pesti első meccshez képest, Traoré például a bal szélen játszott, Tokmac pedig kissé hátravontan. Hogy is van ez?

Valóban megkevertem a csatárainkat, de ez bevált! Az első meccs után nem voltunk boldogok, minden játékossal elbeszélgettem. Bolinak például megmondtam, nyugodjon meg, gólt fog rúgni, és úgy is történt. Nagyjából mindenki megtette a magáét, elégedett vagyok a csapattal.

Vajon mi volt az öltözőben a lefújás után? Volt-e ideje bemenni Csercseszovnak a játékosok közé, mielőtt megérkezett volna a sajtótájékoztatóra?

Pár percet ünnepeltünk, de az igazi ünnep még hátra van, még nem vagyunk ott a Bajnokok Ligája csoportkörében, az a végső célunk. Továbbá három nap múlva újabb fontos meccs következik a Puskás Akadémia ellen, kezdődik a magyar bajnokság.

Felvetették Csercseszovnak az egyik kulcsember, Laidouni korai sárga lapját.

Sose szerencsés, ha a 3-4. percben egy védekező középpályásunk sárgát kap. Szünetben arra biztattam Laidounit, játsszon nyugodtabban, ne menjen bele kétes párharcokba, mert könnyen kiállíthatják. Nagyon örültem, hogy a végén gólt szerzett, mert ha valaki nagyon megérdemelte, akkor az ő.

Végül már a soron következő ellenfélről is kérdeztük a szakembert.

Meglepett-e a Qarabag továbbjutása? Nem fontos, hogy meglepett vagy sem, az a fontos, hogy ott volt a megfigyelőnk a zürichi meccsen, és ki fogjuk elemezni az azeriek játékát. De most az első hazai bajnokira koncentrálok, otthon a Puskás Akadémia ellen. Közhelynek hat, de mindig csak a következő feladatra összpontosítunk.

Vladimír Weiss, a vesztes csapat edzője magára vállalta a felelősséget a vereségért.

Elragadtak az érzelmeim, meg akartam törni a Ferencvárost, ezért cseréltem be a hajrában Vladót (Vladimír Weisst, a fiát – a szerk.) és Csavricsot. Nem jött be... Magamra vállalom a felelősséget...

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)