Az érzelemdús, kreatív Moniz oktatta elveszettnek tűnő tejfelesszájú skót kollégáját

A labdarúgó NB I 2022–2023-as idényének első mérkőzésén a Zalaegerszegi TE 1–0-ra megverte a Bozsik Stadionban a Budapest Honvédot – amire 13 éve nem volt példa. A zalaiak hat nappal korábbi bravúrja, az AC Milan 3–2-es legyőzése okán a találkozó felértékelődött, ezt egyrészt a magyar pályán jelentősnek számító, négyezres nézőszám is mutatta.

Megérte kimenni Kispestre. Ott ugyanis megannyi kérdésre választ kaptunk, leginkább arra, miért tart ott a két klub, ahol.

A meccset követő sajtótájékoztatón az volt a benyomásunk, hogy egy dörzsölt, sok csatát megjárt, ugyanakkor érzelmekkel teli mester (Ricardo Moniz, a vendégek edzője) oktatott egy valódi koránál (41) legalább tíz évvel fiatalabbnak tűnő tejfelesszájút (Tam Courts). Szegény skót olyan elveszettnek tűnt, mint Pisti a vérzivatarban...

Először a Honvéd szakvezetője válaszolt az újságírói kérdésekre. Kezdésként értékelt:

Olyan meccs volt, amilyenre számítottunk. A ZTE energikusan kezdte a mérkőzést, de mi ezzel jól megbirkóztunk. Mi kontrákból veszélyeztettünk. A második félidőben is volt két helyzetünk. Összességében elégedett vagyok a csapat erőfeszítésével. Szerintem, ha ezen az úton megyünk, akkor fejlődni fogunk.

Miben kell fejlődni? – érkezett az első kérdés.

Időre van még szükségünk, rövid volt a felkészülés. A pályán már lehet látni valamit abból, amit elterveztünk. A játékosaink energiaszintje emelkedett, és helyzeteket is kidolgoztunk. Ki kell szolgálni a szurkolókat, ez alap, mert tőlük hatalmas támogatást kaptunk. Csak a gólok hiányoztak, ezen a téren kell elsősorban fejlődnünk.

A háromvédős rendszer marad? – firtattuk.

Az ellenfélhez idomultunk ezzel a rendszerrel. Az a baj, hogy nyugalom hiányzott a kapu előtt. Elöl is, hátul is.

Hallotta a végén a szurkolók által megfogalmazott kritikát? Azt mondta, időre van szükségük, de abból van a legkevesebb – hangzott az Index felvetése.

Nyilván ezt el kell fogadnom. A héten szurkolói ankétot tartottunk, ahol elmagyaráztuk, merre akarunk haladni a csapattal. Még az út elején járunk. A szurkolók pénzt fizettek a jegyükért, nyilván joguk van a véleménynyilvánításhoz. Lehet, hogy a végén kritizáltak, de a meccs egészében remek volt a szurkolóink támogatása.

Ricardo Moniz, a vendégek edzője mosolyogva nézett végig az újságírókon, kacsintással jelezte, felfedezett egy-két régi ismerőst. Az első kérdést (Milyen érzés volt kilenc év után újra NB I-es kispadon ülni?) tőlünk kapta.

Még Fradi-edző koromból emlékszem, mennyire nehéz volt megverni a Honvédot – mondta. – Próbáltunk magasra feltolt letámadást alkalmazni, de ez most nem működött olyan jól, mint a Milan ellen. De így is megvoltak a helyzeteink. Nem mindig tudtuk véghez vinni az elképzeléseinket. Mazinga beszállásával felpörögtünk, a hosszabbításban érvényesült a fizikumunk, megvolt a hathetes, kőkemény felkészülésünk eredménye. Fiatal, sikerre éhes csapat vagyunk. Puskás Ferenc klubját le tudtuk győzni, ez mindig óriási fegyvertény.

Aztán visszatért a Fradinál töltött másfél évére.

Életem egyik legjobb időszakát éltem át a Fradinál, az egy romantikus időszak volt, együtt éltem a szurkolókkal. Itt, Zalaegerszegen is hasonlóra számítok. Bátorság kell a klubvezetéshez, amivel Végh Gábor rendelkezik, és kell egy terv, egy vízió, amivel az utánpótláskorú játékosainkat motiváljuk. Ez is megvan.

Meddig juthatnak el a Moniz-filozófiával? – logikus volt a felvetés.

Ez a holland stílus, amit mi játszunk. Meshack Ubochioma és Tajti Mátyás esetében döntő év lesz ez, tehetségből klasszissá válhatnak, ez a feladatuk. Ha így folytatjuk, messzire juthatunk.

A következő meccs otthon lesz a Fradi, a címvédő ellen. Mire számít?

Tiszteljük őket, de ugyanígy fogunk játszani, magas letámadással. Ebben a tekintetben mindegy, hogy a bajnok vagy a kiesőjelölt az ellenfél.

Ez volt a sajtótájékoztatón, aztán kimentünk az egerszegi csapatbuszhoz. Jó negyedórát kellett várni, mire előjött az öltözőből a meccs hőse, az egyetlen gól szerzője, „Mesi”, azaz Meshack Ubochioma. A 20 éves nigériai srác folyékony angolsággal válaszolt kérdéseinkre.

Mi volt nehezebb, a Milan vagy a Honvéd ellen játszani?

Egyik sem volt könnyű. Megvoltak a pillanataim a Milan ellen és a Zalaegerszeg ellen is, mindkét meccsen rúgtam gólt, úgyhogy boldog vagyok. Nincsenek könnyű meccsek ezen a szinten. 

Hát, ha lenne egy csapatom, biztosan odacsábítanám önt!

(Harsány kacaj) Nagyon szeretek itt futballozni Magyarországon, és ne csábítson sehová, nekem megfelel a Zalaegerszeg. 

Mit remél az szezon hátralévő részétől?

Úgy akarom folytatni, ahogy eddig ment a játék. 

Tartani akarja a meccsenkénti egygólos átlagot?

Vagy a két-háromgólost! (Újabb kacaj) Nagyon magasra akarok jutni ebben az idényben, nagy céljaim vannak.

Tényleg? Mik ezek? Talán gólkirály akar lenni?

Természetesen! Képes vagyok rá. Semmi sem lehetetlen. 

(Borítókép: Ricardo Moniz a budapesti Hidegkuti Nándor Stadionban 2012. november 3-án. Fotó: Beliczay László / MTI)