Fordulat a sakkbotrányban: mégsem csalt Hans Niemann?

Miután a történet egyre csak nyúlik, mint a rétestészta, ideje összeszedni az előzményeket és a legfontosabb tudnivalókat.

Szeptember 4-én a 19 éves Hans Niemann táblás játszmában legyőzte a norvég világelső Magnus Carlsent, aki előbb csak utalások szintjén, később már explicite is csalással vádolta meg az amerikai kamaszt. Legfőbb érve az volt, hogy Niemann korábban bevallottan csalt már, igaz, akkor online partikban a chess.com-on. (Ezzel párhuzamosan egy kényelmetlenül bizarr elmélet kezdett keringeni a trükközés mikéntjéről.)

A nemzetközi sakkszövetség (FIDE) csalásfigyelő szakértője gyorsjelentésében nem talált gyanús körülményt a szóban forgó játszmában, de a FIDE alapos vizsgálatot ígért. A Chess.com viszont gyorsan kihozott egy terjedelmes összesítést arról, hogy Niemann száznál is többször csalt már kiberpartikban.

Ilyen előzmények után Hans Niemann végül úgy döntött, a gatyáját is lepereli Magnus Carlsennek, a Chess.com-nak és mellesleg Hikaru Nakamura nagymesternek is, aki YouTube-csatornáján napi több videóban bizonygatta róla (láthatóan komoly élvezettel), hogy csak egy szélhámos.

Felbolydult a sakkvilág

Az egész ügy annyiban túlmutat önmagán, hogy a profi sakkban túl régóta volt a szőnyeg alá söpörve a technikai segédeszközök (és kiberpartikban: hús-vér segítők) használatának egyáltalán nem új keletű problémája.

A norvég sakkszövetség elnöke (egyébként Magnus Carlsen egykori csapattársa), Birger Nilsen egyenesen a botrány kipattanása után látta elérkezettnek az időt, hogy könnyítsen lelkiismeretén, és bevallja: online és táblás játszmákban is csalt már. Nem tudni, hogy pontosan mi volt a célja ezzel az önvallomással, mert a helyi nyilvánosság haragja órákon belül elsöpörte sportvezetői posztjáról, azóta pedig nem nyilatkozik senkinek.

A másik érdekes közjáték Hans Niemann mentorának nagyinterjúja volt, amit a férfi a Spiegelnek adott két hete. Az orosz–amerikai nagymestert, Maxim Dlugyt is belerángatták a Carlsen–Niemann-ügybe azzal, hogy „ő is lebukott már online csalással, aztán Niemannt edzette, tehát tuti, hogy ő tanította meg csalni a feltörekvő ifjút”.

Dlugy részletesen kikéri magának az összes efféle célozgatást; szerinte annyi történt, hogy a tanítványai gyűrűjében sakkozott egyszer, pedagógiai célzattal megvitatva velük a lépéseket, amelyekre készült, és az egyikőjük az okostelefonjáról nézte, hogy miket kotyoghatna közbe „saját ötleteiként”. Ám ezekre a tippekre Dlugy eleve nem is volt rászorulva, hiszen éppen ő okította a nála sokkal gyengébb fiatalokat.

Mindenesetre azt tanácsolta az interjúban Niemannak, hogy pereljen, mert ő is ezt fogja tenni, ha nem kérnek nyilvánosan bocsánatot tőle.

Fordulóban a közhangulat?

A közösségi médiában igen aktív Ben Finegold nagymester is kommentálta a botrányt, szerinte ha Magnus Carlsen abban a bizonyos játszmában győz, ez az egész ügy egyáltalán nem is létezne. Hozzáteszi: simán elhiszi, hogy Niemann számtalanszor csalt már online, nem is kedveli különösebben, de

• a szóban forgó élő mérkőzésen szerinte nem csalással nyert;
• ilyen súlyos vád mellé erős bizonyítékok is kellenének;
• sosem a legyőzött fél mondja meg, hogy ki a csaló;

egyébként pedig a FIDE-nek szerinte kőkeményen meg kellene büntetnie Magnus Carlsent ezért a felelőtlen produkciójáért.

A Niemann által szintén beperelt Hikaru Nakamura is radikálisan változtatott a tónusán a jogi (és persze anyagi) következmények képbe kerülése óta; ma már úgy látja, hogy ha nem volt tettenérés a konkrét partin, márpedig nem volt, akkor utólag már gyakorlatilag lehetetlen bizonyítani, hogy Niemann csalt volna (ezt Lex Fridman podcastjában mondta). A saját csatornáján pedig a per híre óta szóba se hozza eddigi kedvenc témáját, miszerint Hans Niemann egy szélhámos volna. Hogy mindez ügyvédi tanács vagy megkésett belátás, azt persze nem tudni.

Maga Hans Niemann is megszólalt, igaz, nem a csalásvádakról, csupán egy frissebb partiját elemezte ki utólag (amelyben Elshan Moradiabadit győzte le). Arról beszélt, hogy érzése szerint kezd visszatérni a gyökereihez, a teljesen „pszichotikus, freestyle” sakkhoz, amely minden alapelvet semmibe vesz, váratlan és látszólag értelmetlen. Ezzel kimondatlanul is azokra a vádakra reagált, hogy sokszor még csak nem is emberszerűek a húzásai.

(Borítókép: Hans Niemann. Fotó: Tim Vizer / AFP)