Úgy áll a dolog, hogy a Liu fivérek ingyen és szépszerével távozhatnak Magyarországról

Kedden Orbán Viktor miniszterelnök közösségi oldalán a politikust és a két Liu fivért ábrázoló fotó jelent meg az alábbi jókívánsággal:

Sok sikert az új kalandhoz!

Hát hogy mennyire illik a kaland szó Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang november 8-án bejelentett országváltási manőverére, arról megoszlanak a vélemények. Jelen pillanatban még arról sem látott napvilágot semmiféle hivatalos információ, hogy vajon mely ország színeiben kívánnak versenyezni, ha nem Magyarországéban. Persze nem vagyunk álnaivak, valamennyien tudjuk, hogy Kínáról van szó, hiszen a két fiú apai ágon kínai származású, perfektül beszélik a nyelvet – ez utóbbi körülményből problémák is adódtak az elmúlt években, de erről majd később.

Azok a piszkos anyagiak

Ami nyilvánvaló: Liuék nem nosztalgiából látogattak haza – haza? – a napokban, nem is azért, mintha leküzdhetetlen honvágy vonzaná őket a Duna partjára. Szigorúan az anyagiakról van szó.

Már számtalanszor megjelent, hogy a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség csak akkor engedi el a két olimpiai bajnokot, ha visszafizetik azt a pénzt, amit a legutóbbi olimpiai ciklus négy éve alatt rájuk költöttek, erről szerződés is van, tehát vitának nincs helye. (Félreértés ne essék: amit fizetés, vagyis munkabér címén vettek fel, az egyszer s mindenkorra az övék, az is marad, azt ők bőségesen megszolgálták, mint ahogy az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címért felvett juttatásokat is.)

„Költségvetési pénzből gazdálkodunk, a felkészülési támogatás visszafizetésétől nincs is jogunk eltekinteni. Hiszen mi azért készítjük fel ezeket a sportolókat magyar költségvetési forrásból, hogy Magyarországnak hozzanak eredményeket. Nyilvánvaló, hogy az előző hároméves időszak felkészülésének hatása masszívan benne lesz az elkövetkező három év eredményeiben, ezt könnyű belátni” – nyilatkozta korábban Kósa Lajos, a szövetség elnöke az Indexnek.

A pekingi téli olimpiával lezárult négyéves ciklusban a két fivér 710 millió forint értékben jutott hozzá edzőtáborozási lehetőséghez, egyéb olyan juttatásokhoz, ami nem volt része a fizetésüknek. (Ha úgy tetszik, a munkabérüknek.)

Természetesen a különféle jutalmakat sem tartalmazza, amelyeket az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmekért kaptak. Liu Shaoang csak a pekingi olimpia után csaknem kétszázmilliót vett fel eredményességi jutalom címén, és például a világbajnoki aranyérmekért is 6,25 millió jár darabonként, ha évente rendeznek vb-t, ha pedig kétévente, akkor 12,5 millió, és ebből is nyert idén négyet Ádó. Az „aprót”, az Eb-aranyakat, amelyeknek 3,75, illetve 7,5 millió a tarifája, már nem is számoljuk. De ezek a pénzek nem visszatérítendők, ezt megszolgálták a fivérek. 

Összegezve: a 710 millió forint papíron – és itt a papíron szón van a hangsúly – visszajár, ennek az elengedéséről tárgyaltak Liuék Kósa Lajossal, a MOKSZ elnökével, és nyilvánvalóan ugyanezért lobbiztak hétfőn Orbán Viktornál. 

Vajon a Fradi is követeléssel él?

Ez azonban csupán a szövetségi pénz, a két olimpiai bajnok szerződéses viszonyban áll klubjával, a Ferencvárossal is. Onnan is kaptak munkabért – ami nyilvánvalóan nem visszatérítendő –, továbbá tárgyi juttatásokat, ahogy a szövetségtől is. Ez viszont elvileg visszafizetendő, ha az olimpiai ciklus befejeztével kilépnek a kontraktusból. 

Márpedig most éppen ezt teszik.

Mármost arról nincs információnk, hogy az FTC visszaköveteli-e ezt a pénzt, azt viszont tudjuk Kubatov Gábor klubelnök két korábbi nyilatkozatából, hogy a szövetséget hibáztatja egyfelől Csang Csing Lina nyári távozásáért – ami elindította a fiúk országváltásához vezető lavinát –, másfelől Liuék lelépéséért is. 

Úgy tudjuk, a MOKSZ levelet küldött a szövetségnek járó állami támogatást folyósító Pénzügyminisztériumnak, hogy le lehet-e mondani arról az összegről, amibe Liuék felkészülése került az utóbbi olimpiai ciklusban. (Ez az a bizonyos 710 millió forint.) A minisztérium legkésőbb december 19-re ígérte a válaszlevelet. Ha a minisztérium álláspontja szerint nem muszáj visszafizetniük Liuéknak a summát, akkor jó eséllyel Kósáék is eltekintenek a visszatérítési kötelezettségtől.

Akkor még hátravan az elbocsátó szép üzenet kibocsátása, ami Novák Katalin köztársasági elnök hatásköre. Ha már nem magyar állampolgár a két fiú, akkor kérhetik maguknak a kínai útlevelet. 

Az olvasó joggal kérdezheti, hogy vajon az úgy van-e, hogy Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang, amikor éppen fenn jár a Várban, gondol egyet, és besétál a Karmelita kolostor kapuján, hogy szelfizne egyet Orbán Viktorral.

Nem, ez nyilvánvalóan nincs így. Ezt valakinek elő kellett készítenie, és az Index úgy tudja, ez a valaki nem Kósa Lajos volt, még csak nem is valaki az MOKSZ-tól. Ha viszont nem, akkor csak egyvalaki jöhet számításba, Liuék klubjának elnöke, a Fidesz pártigazgatója. 

Arról nincs információnk, hogy a Fradi elengedné-e a Liuék országváltása, illetve a szerződésükből kilépés esetén a klubnak járó összeget, de nem kizárható, sőt egyre valószínűbb.

No de miért akart nyáron mindenáron Kínába távozni Csang Csing Lina, a magyar válogatott vezetőedzője, a két Liu fivér mentora és mestere? 

A megfogalmazás nem biztos, hogy helyes: nem akart, hanem muszáj volt neki. Úgy tudjuk, hogy amikor Kósa Lajossal tárgyalt nyáron az edzőnő, akkor az MOKSZ elnöke azt mondta neki, bármit kérhet, csak maradjon.

Erre Lina válasza a következő volt:

Nem tud olyan ajánlatot tenni elém, ami engem maradásra bírna. 

A többit az olvasó fantáziájára bízzuk. A kínai állampolgárságú Linának vissza kellett térnie szülőhazájába, a válogatott mellé. 

Két edzés között benéztek a mosdóba…

Ezzel viszont a két Liu sorsa is megpecsételődött. Belőlük Lina csinált olimpiai bajnokot, pontosan tudták, hogy a korbácsos edzőnő nélkül pályafutásuk érdemben véget ér. 

És akkor még hátravolt az aznapi szárazföldi edzés...

Az Index birtokába jutott információk szerint a felkészülés idején reggel kilenctől este kilencig napi tizenkét órában ment a robot, amit a fiúk, ha nem is zokszó nélkül, de végrehajtottak. Az eredmény közismert: olimpiai aranyérem, a magyar téli sportok első egyéni olimpiai bajnoki címe.

Mármost a szövetség vezetősége azt szerette volna, ha a válogatott női részlege is megcsinálja ugyanazt az edzésmunkát, amit Liuék. Lina ki is adta a feladatokat a lányoknak, ők egy darabig próbálkoztak is, de egyszerűen képtelenek voltak olyan szinten kizsigerelni magukat, min Sanyi és Ádó. Vagy a lelkük, vagy a testük nem bírta. 

Ilyenkor Lina bizony kemény szavakkal korholta Jászapáti Petráékat, akik rosszul tűrték ugyanazt a bánásmódot, amit Liuék elviseltek a sikerek érdekében. 

Ez is egyik oka volt a kenyértörésnek. 

Az Index úgy értesült, hogy a két Liu a szövetség két kulcsfiguráját okolta a viszony megromlásáért. Nem, egyik sem Kósa Lajos volt, hanem Váradi Orsolya, a MOKSZ ügyvezető igazgatója, és Telegdi Attila, a gyorskorcsolya-ágazat sportigazgatója. Liuék a szövetség vezetői szemére vetették, hogy nincs szakmai koncepció, holott csak arról volt szó, hogy Lina távozása gyakorlatilag kihúzta a szőnyeget a sportág lába alól. 

Liuék ugyanis pontosan tudták, hogy edzőnőjük nélkül nem képesek folytatni sikersorozatukat. Ezért is jelentették be ősszel, hogy mennek Lina után, majd nem sokkal később országváltási szándékukat is nyilvánosságra hozták, hiszen villámgyorsan egyértelmű lett, hogy magyarként nem tudnak beilleszkedni a kínai válogatott struktúrájába, a kínaiak nem fogják eltűrni, hogy az alkalmazásukban álló Csang Csing Lina magyar sikerek kovácsa legyen kínai pénzen.

Pillanatnyilag úgy áll a dolog, hogy a két Liu fivér pánikközeli állapotban van. Úgy tudjuk, az Egyesült Államokban edzenek egy kínai tartományi válogatottal, amelynek Lina a vezetőedzője. (Bár jelenleg átmenetileg Budapesten tartózkodnak.) Fontos a megfogalmazás: Lina nem az ő edzőjük, hanem a tartományi csapaté. 

Egy olyasvalaki, aki a napokban látta őket, arról számolt be, hogy a fiúk fizikailag némiképp leépültek, legendásan izmos combjuk most lényegesen vékonyabb, mint akkor volt, mielőtt kikerültek Lina szárnyai alól. 

Szóval a patthelyzet senkinek sem jó. Az MOKSZ-nak semmiképp, hiszen Liuék nélkül a sportág versenyképessége megszűnik, és a fiúknak is rossz, mert nem tudnak olyan intenzitással edzeni, mint azelőtt, ahogy most állnak a dolgok, legalább fél évre lenne szükségük ahhoz, hogy visszanyerjék régi formájukat. Teljesen logikus, hogy mindenki a patthelyzet feloldására törekedett.

Eredményes lehetett a vizit a Karmelitában

Informátorunk szerint ha nem sikerült volna megegyezni a 710 millió forint visszafizetésének eltörléséről, akkor eldurvulhatott volna a helyzet, akár sárdobálásba is kezdhettek volna a fiúk a pánikhelyzetben, ami komolyan ártott volna az MOKSZ-nek, sőt az egész magyar sport vezetőségének, hiszen nem nehéz megjósolni, a közvélemény kinek a pártjára állna.

És akkor még hátravan az év sportolója-választás, amelynek az esztendő egyetlen magyar olimpiai bajnoka, az ezenfelül még idén négyszeres világbajnok Liu Shaoang a toronymagas esélyese. 

De mire befejeztük cikkünk megírását, olyan fülest kaptunk, hogy a tárgyalások abba az irányba haladtak, hogy nem kerül sor annak a bizonyos 710 millió forintnak a visszafizetésére. Erről persze még nem született dokumentum, de a jelek szerint a miniszterelnöknél tett hétfői látogatás eredményes volt. Korai lenne kőbe vésett megállapodásról beszélni, de minden valószínűség szerint szépszerével, fizetési kötelezettség nélkül távoznak Magyarországról a fiúk, és megkapják az elbocsátó szép üzenetet a magyar állampolgárságtól is.

(Borítókép: Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor 2021. november 20-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)