Baráth Péter: Nem is volt kérdés, hogy jövök

A Magyar Egyetemi–Főiskolai Országos Bajnokságok Fesztiváljának idén Debrecen adott otthont, a péntektől hétfőig tartó eseményen nyolc sportágban (atlétika, cheerleading, ultimate frizbi, sakk, tenisz, kosárlabda, futsal, vízilabda) rendeztek versenyeket. A mintegy ezer indulót felvonultató MEFOB Feszt több szabadidősportos és egyéb kiegészítő eseménnyel, koncertekkel volt teljes, így egybecseng a Magyar Egyetemi–Főiskolai Sportszövetség (MEFS) céljaival, amelynek megfelelően nemcsak a sport, hanem azon túl a rendezvény közösségformáló erejére is szeretnék felhívni a figyelmet. Másrészt a fesztiválra közel sem mellékesen a 2024-es Európai Egyetemi Játékok főpróbájaként tekintenek, amelynek Debrecen és Miskolc közösen ad otthont.

Éles váltás a diplomaszerzés előtt fél évvel

A férfi futsaltornát megnyerő debreceni gárdában több játékost ismerősként, korábbi csapattársként köszöntött a Ferencváros labdarúgója, Baráth Péter, aki a téli átigazolási szezonban Debrecenből igazolt kölcsönbe a bajnoki címvédésre hajtó együtteshez. A középpályás elmondta: két nappal az Újpest elleni derbi előtt kizárólag az esemény kedvéért érkezett Debrecenbe, a torna döntőjét és díjátadóját követően pedig máris visszatért a fővárosba.

„A foci mellett fontosnak tartom a tanulást, és a debreceni egyetemtől minden támogatást megkaptam a tanulmányaimhoz. Viszonozni szerettem volna, amit tőlük kapok hallgatóként, így az esemény egyik nagyköveteként nem is volt kérdés, hogy jövök, és ha csak rövid időre is, de személyesen jelenek meg Debrecenben.”

A válogatott játékos végzős hallgató a debreceni egyetem sport- és rekreációszervezés szakán, a közelmúltban adta le szakdolgozatát. A bajnoki hajrával párhuzamosan a vizsgaidőszak kihívásainak igyekszik megfelelni, reményei szerint sikeresen, és amennyiben nyáron megszerzi a diplomát, az egyetem kötelékében maradna a mesterképzésre: sportközgazdász szakra adta be jelentkezését.

Különösen bátor vállalás részéről, hogy a tanulás szempontjából ilyen nehéz és sűrű időszakban váltott nemcsak klubot, hanem azzal együtt rögtön várost is, és a nagy ugrás nem is feltétlenül a távolságra értendő: bár a több mint 200 kilométer nem feltétlenül van segítségére iskolai előmenetelében.

Ancic-Valkai Ágnes a Magyar Egyetemi–Főiskolai Sportszövetség (MEFS) nemzetközi kapcsolatok igazgatójaként volt jelen Debrecenben a MEFOB Feszten, ahol a vízilabdatorna eseményei különösen lekötötték a figyelmét. A világbajnok és Európa-bajnok, 2004-ben és 2008-ban olimpiai helyezett női vízilabda-válogatott kulcsembere sportágától sem szakadt el, a MATE-Gödöllői EAC női vízilabda-akadémiájának vezetője.

Válogatott sportolóként akkor volt a legsikeresebb, amikor közben tanult is

A vízilabdánál maradva megjegyezte: ahogy korábban, úgy jelenleg is presztízs egy magyar pólós életében, hogy a felnőttmezőnyben diplomája legyen. Hozzátette: a közelmúltban volt ebben a felfogásban egy kis fennakadás, és a diplomaszerzés nem játszott fontos szerepet, de úgy látja, ezen a téren sikerült visszatalálni a sportági tradíciókhoz. A törést annak tudta be, hogy a korábbi évekkel ellentétben komolyabb anyagi elismerés járt a profistátusszal, ami bizony elkényelmesítette a fiatal játékosokat, különösen a fiúkat, akiknél ez a jelenség hangsúlyozottabban megjelent, mint a lányoknál.

„Szerencsére azonban már ismét nem ez a jellemző, a vízilabdások továbbra is előnyben részesítik a továbbtanulást. A mi korunkban ez még persze teljesen természetes dolog volt. Főként női vízilabdázóként nem lehetett soha megteremteni a biztos anyagi hátteret, nyilván még most sem. Amikor a mi korosztályunk kezdett el beérni és sikereket elérni, akkor jutottunk el egyáltalán odáig, hogy pénzt kaptunk azért, mert vízilabdáztunk. Aztán kimehettünk néhány évre külföldre, ahol már adott volt, hogy valamelyest megalapozzuk anyagilag a jövőnket, legalábbis azt a részét, hogy valahogyan el tudjuk indulni. Az viszont szóba sem jöhetett, hogy valaki nem szerez diplomát, nem tanul tovább, hiszen gondolnunk kellett a jövőnkre.”

Valkai Ágnes kiemelte: a továbbtanulás elsősorban személyiségfüggő, de vannak olyan, nagy hagyományokkal rendelkező sportágak, ahol a fiatalok egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy ne tanuljanak tovább.

„Úgy gondolom, a vízilabda mellett ilyen még nálunk a vívás. Ez egy mentalitásbeli dolog, az edzői, szövetségi, társadalmi alapelvárások közé tartozik a fiatal sportolókkal, akár már élsportolókkal szemben, hogy bizony tanulni is kell,

Teljes mértékben az a normális a rendszerben, ha a fiatal sportoló egyetemre, főiskolára is jár, párhuzamosan versenyzői karrierjével.”

„Amikor visszaemlékszem élsportolói éveimre, a válogatottba már tizenöt évesen beköszöntem, de a komolyabb időszak tizennyolc éves koromtól kezdődött és harminc éves koromig tartott, azt állapíthatom meg, hogy azok voltak a legsikeresebb, legösszeszedettebb éveim, amikor közben tanultam is. Valahogy megtanítja az embert arra, hogyan ossza be az idejét, úgy koncentráljon az alapfeladataira, hogy két helyen legyen ott egyszerre, mindezt úgy, hogy a tanulást és az edzést is maximális fordulatszámon pörgeti. Nekem az a tapasztalatom, hogy a kettő tényleg együtt működik jól igazán. Utána már a karriert, a családot összeegyeztetni lényegesen könnyebb. Az élsportolói időszak alatt átélt és megtapasztalt kihívások, buktatók nélkül nem lettem volna kész arra, amit most csinálok: több munkahely, több gyerek, férj, háztartás satöbbi. Ezekre meg kell érni, és erre tökéletes felkészítés volt az élsportolói, tanulói néhány év.”

Universiade Magyarországon?

Nemzetközi kapcsolatok igazgatójaként jelenlegi feladata a sportdiplomácia, a MEFS képviselete a nemzetközi egyetemi sportéletben, és miután céljaiknak megfelelően az európai szövetség (EUSA) végrehajtó bizottságába már sikerült magyar tagot delegálniuk, következő lépésként a nemzetközi szövetség (FISU) év végi tisztújító közgyűlését illetően vannak hasonló terveik.

Valkai Ágnes kifejtette: nemcsak képben vannak az egyetemi sport napi aktualitásaival, hanem adott esetben a kialakítói is lehetnek.

„Így tudunk naprakészen friss információkhoz jutni, ott lenni tűzközelben, alakítani azt, ami ott történik.”

Debrecen és Miskolc 2024-ben Európai Egyetemi Játékokat rendez – a két városban és a szervező MEFS-nél ennek főpróbájaként tekintenek a MEFOB Fesztre, amelyet idén az előző városban, tavaly az utóbbiban tartottak –; Valkai Ágnes elmondta: köreikben azonban egy esetleges magyarországi rendezésű Universiade is beszédtéma, ami előbbinél lényegesen nagyobb volumenű esemény.

„Nagyon sok olyan példát látunk a világ sporttörténelmében, hogy egy város előbb egyetemi világjátékokat, Universiadét rendezett, majd később olimpiát. Fontos kiemelni, hogy sportértékben nem szabad a két eseményt egy polcon emlegetni. Nem is lényeg az Universiade esetében, amely elsősorban közösségépítés, az intellektuális fiatalok találkozója, akik komoly kapcsolatrendszert alapozhatnak meg a jövőjükre vonatkozóan. Ettől függetlenül persze Magyarországon is több olyan sportoló van, aki részt vett Universiadén, majd olimpián, és mindkettőn eredményesen szerepelt, míg nemzetközi viszonylatban is kimutatható azok száma, akik előbb fiatalként, majd profiként szereztek akár érmet ezeken az eseményeken. 

mások is belássák, ez fontos dolog, és lehetne akár az olimpiai rendezés előszobája is.”

„Egyszer már volt nálunk, de még évtizedekkel korábban, a kezdeti korszakban. Nagyon komoly multisporteseményről beszélünk, huszonegynéhány sportággal, az olimpiához hasonló, tízezer fős résztvevői létszámmal. Abszolút lemodellezhető a szervezés, rendezés, a sportolói falutól kezdve a helyszínekig. Lényegesen kisebb költségvetésből megrendezhető esemény, mint az olimpia, de közben mégis rengeteg tapasztalatot lehet szerezni, és a rendező ország, város feltüntetheti az »önéletrajzában«.”

Futsal plusz egyetem: erre tettük fel nagyjából az életünket

A férfi futsaltornán győztes debreceni együttes egyik kulcsembere Harmati Tamás volt, aki a bajnoki aranyérem mellett a torna legjobbjának járó egyéni elismerést is begyűjtötte. A szakágban magyar bajnok és válogatott játékos elmondta: csapatuk döntően az első osztályú futsalbajnokság felsőházi rájátszásában szereplő DEAC-ra épül (hétfőn már Szombathelyen lesz jelenésük bajnoki fellépésen – a szerk.), az egyetemi együttes keretének több mint fele abból a gárdából érkezett.

„Az élvonalbeli futsalcsapat az egyetem fenntartásában működik, de ott nem csak egyetemisták vannak. Akad olyan társunk, aki már dolgozik, akár edzőként, vagy más szakmában tevékenykedik. A keret egyetemista hallgatóiként mi viszont részt veszünk egy olyan nagyobb rendezvényen, mint az országos egyetemi és főiskolai bajnokság, úgy a torna döntőjében vagy előtte a selejtezőjében.”

A DEAC futsalcsapata az előző idényben harmadik lett a bajnokságban és második a Magyar Kupában – a szakosztály történetének legsikeresebb szezonja volt –, ezúttal azért küzdenek, hogy a pontvadászatban ismét a bronzéremért játszhassanak. Mindennap van edzésük, és igyekeznek mindent alárendelni az élvonalbeli szereplésnek, valamint annak, hogy összhangba hozzák a tanulmányaikkal.

„Sokan egyéni tanrendesek vagyunk, így pár órával többet hiányozhatunk, könnyített számunkra a bejárás és a vizsgázás,

Hiába ittam az erős kávékat, az önmagában nem segített sokat, mert hiába készültem, a nagy átlagból nem kitűnve azért nyilván az utolsó pillanatokban, valahogy úgy éreztem, hogy hiába tanultam, csak testben vagyok ott, fejben meg lélekben kevésbé. De nincs választásunk, így kell teljesíteni a vizsgákon. Mi választottuk magunknak ezt az utat, erre tettük fel nagyjából az életünket, ezzel tudni kell együtt élni. Közben pedig bízunk abban, hogy a későbbiekben a tudásunk, a tanultak mellett majd annak is hasznát vesszük, hogy egyszerre két helyen támasztott kihívásnak feleltünk meg.”

Három-négy órás edzés a felkészülés hajrájában

Bánkyné Perjés Beatrix a pécsi egyetem sporttudományi és testnevelési intézet munkatársaként fogja össze a 90 fő körüli taglétszámmal működő PEAC cheerleading szakosztályának munkáját. Tájékoztatása szerint a MEFOB Feszt „abszolút fókuszban volt” a szakosztály többségét adó egyetemi hallgatóknál: Debrecenbe 47 versenyzővel érkeztek. A performance cheer divízióban 13 produkció közül hetet a pécsiek mutattak be.

„Direkt erre az eseményre több koreográfiával készültünk, köztük akadt ugyan régebbi, de azokat is felújítottuk, átalakítottuk, és persze azokra a tagokra szabtuk, akik most itt tudtak lenni. De volt olyan produkciónk, ami kimondottan erre az eseményre készült, a show cheer kategóriában bemutatott előadásunk most debütált. Illetve a PEAC-kal decemberben kvalifikációt szereztünk a cheerleading-Európa-bajnokságra hiphop és jazz kategóriában, azoknak a koreográfiái még nincsenek teljesen készek, de néhány eleme, a magja már látható volt a fesztiválon.”

A szakosztálynál hetente négy edzést tartanak: kettőt-kettőt a táncosoknak, illetve a show cheer csapat tagjainak. Általában kétórás az edzésük, de a debreceni utazás előtt emeltek az időtartamon, alkalmanként már három-négy órát készültek. Ez bizony komoly állóképességet feltételez, Perjés Beatrix kiemelte: a vizsgaidőszak előtt ez az emelt óraszám belefért a hallgatóknak.

„Szerencsésnek mondhatom, hogy aki becsatlakozott hozzánk, az nagyon szépen megtalálja a kellő összhangot a tanulás és az edzések között. És nemcsak megtalálja, hanem mindkettőben jól is teljesít. Akad olyan, aki kutatásával országos szinten első helyezést ért el sportpszichológiában, és még különdíjat is kiérdemelt. A PEAC egyik jelmondata, hogy tudás és sport, amit mi is abszolút mértékben igyekszünk egyensúlyba hozni és tartani.”

Perjés Beatrix elmondta: az egyetemre érkező új hallgatók állandó utánpótlást biztosítanak a szakosztály számára. Közülük akad olyan, aki már valamilyen formában korábban találkozott velük, így az iskolába kerülve ő keresi a kapcsolatot. Ezen túlmenően persze próbálnak azért a „dolgok elé menni”, ennek megfelelően már a gólyatáborban is megjelennek, ahol a fellépésükkel csinálnak kedvet, illetve a tanév elején nyílt nap formájában próbatáncot szerveznek.

Az arcoknak bizony élniük kell

Csapatuk egyetemistákból álló részének összetétele rendkívül vegyes: különböző évfolyamokból, illetve karokból vagy azon belül szakokról kapcsolódnak be a szakosztály életébe, munkájába a hallgatók, akiknél nagy előny ugyan az előképzettség – szertorna, ritmikus gimnasztika, aerobik –, de természetesen nem feltétel.

„A legtöbben úgy érkeznek közénk, hogy korábbi éveik során, általános vagy középiskolában valamilyen formában sportoltak, de az egyetemre érve már abbahagyták,

Gyorsan visszajön a régen szerzett rutin, ami kiegészül sok más, új elemmel, a zenével, a tánccal. Ez az életkorukból fakadó érdeklődésüknek már jobban megfelel, közelebb is érzik magukhoz. A cheerleading nagyon dinamikusan fejlődik Magyarországon, különösen az akrobatikus elemekre, dobásokra, ugrásokra építő része. Ami a szépsége és egyszerre a nehézsége a munkánknak, hogy csapatunk magja minden kategóriában versenyez. Nehéz kihívás egyensúlyba hozni és tartani, hogy mindenhol magas szinten tudjon teljesíteni. Ebben a sportágban kiemelkedően fontos szerep jut még az előadókészségnek is, aminek szintén át kell jönni, az arcoknak bizony élniük kell.”

Perjés Beatrix zárszóként azt emelte ki, hogy aki egyszer bekerül a csapatba, az biztosan marad, mert nemcsak beszippantja őt a közösség ereje, hanem ott is tartja.

„Nagyon összetartó a csapatunk, jó velük dolgozni. Bár én vezetem őket, a koreográfiák alapjait én rakom össze, a végeredmény már abszolút csapatmunka.

Ezáltal lesz igazán működőképes a történet, fogják teljesen a magukénak érezni ezt az egészet, amit csinálunk hét közben az edzéseken vagy egy ilyen fellépésen.”

Debrecenben a cheerleading, a vízilabda és a futsal után – ezekben szombaton hirdettek győztest – vasárnap teniszben is véget értek a küzdelmek, a profik között a férfiaknál Vinnai Gyula, a nőknél Punyi Anna diadalmaskodott, a döntőben előbbi Tomori Benedek, utóbbi Aranyi Ágnes ellen nyert magabiztosan. A profi sakkozóknál Balog Imre a férfiaknál, Egyed Judit a nőknél lett első.

A hétfői, záró napra az atlétikai számok mellett a kétnapos kosárlabda- és ultimate frizbi torna helyosztói maradtak. A mindkét nem esetében kiváló mezőnyt felvonultató kosártornán a férfiaknál a Debrecen ugyancsak otthon tartotta az aranyérmet, a döntőben 70–64-re győzte le a Győrt. A bronzérem a Miskolcé lett, amely 80–55-re bizonyult jobbnak a Közgáznál. A nőknél ELTE-BEAC, TFSE, Miskolc, Győr lett a végső sorrend, a fináléban 55–47, a bronzmeccsen 99–90 lett a végeredmény.

Ultimate frizbiben a TF a döntőben 13–9-re kerekedett a debreceni csapat fölé, a bronzmeccsen az ELTE 13–8-ra győzte le a Szegedet. A népes mezőnyt felvonultató atlétikában nyolc férfi és nyolc női versenyszámban avattak bajnokot.