Drasztikus változások a Himalájánál – Suhajda Szilárd tragédiája is indokolja

A hivatásos hegymászóknak többé nem kell interjút adniuk csúcsmászásaik után a The Himalayan Database-nek – írja az ExplorersWeb. A nonprofit szervezet 60 éve 160 nepáli csúcs csaknem minden csúcskísérletét rögzíti, mostantól viszont nem tartja számon a normál útvonalakon mászó expedíciók eredményeit.

Ehelyett az új és érdekes útvonalakra, mint például a 8000 méteres és már forgalmas csúcsokra, valamint a Himalájában alpesi stílusban megmászott és technikailag kihívást jelentő hegyekre koncentrálnak – áll a sajtóközleményükben.

Túl sok a hegymászó

A döntés nem meglepő, hiszen mint írják is, túl sokan másznak ahhoz, hogy mindenkit nyomon lehessen követni. Megjegyzik, hogy a dolgok sokat változtak azóta, hogy a The Himalayan Database alapítója, Elizabeth Hawley a Norman Dyhrenfurth vezette 1963-as amerikai Everest-expedícióval megkezdte híres beszámolóit a csúcsmászásokról. 

Sokat változott a világ, hiszen akkoriban minden hegyre csak egy engedélyt adtak ki szezononként, míg idén tavasszal már 1176 engedélyt állított ki a nepáli turisztikai minisztérium a helyi csúcsokat megmászóknak, ebből 478-at az Everestre. A nepáli kormány sok bírálatot kapott emiatt, a fejenként 12 ezer fontba (8 és fél millió forintba) kerülő engedélyek azonban jelentős bevételt jelentenek a pénzszűkében lévő országnak, ezért a kormány nem szívesen csökkenti a számukat.

Manapság már annyi egyéni hegymászó van, hogy nem lehetséges egy héttagú csapatnak nyomon követni őket, úgy, ahogyan Elizabeth Hawley idejében. Abban az időben felhívtuk a túraügynököket, hogy megtudjuk, ki mikor érkezik, és hol száll meg. Aztán felhívtuk a szállodát, amint úgy gondoltuk, hogy a hegymászók megérkeztek a repülőtérről, és másnapra megbeszéltük a találkozót. A hegymászókkal az expedíciójuk előtt és után is beszéltünk

– árulta el Billi Bierling az ExplorersWebnek, aki szomorú a változások miatt, azonban, mint mondta, ahhoz, hogy a régi idők szerint folytassák a munkát, legalább egy százfős csapatot kellene foglalkoztatniuk, és így sem biztos, hogy tudnák tartani a lépést.

Inkább az alpinistákra koncentrálnak

Billi Bierling arról is beszélt a portálnak, hogy a jövőben inkább csak a „figyelemre méltó” mászásokkal fognak foglalkozni, mint például Kilian Jornet kísérlete arra, hogy alpesi stílusban mássza meg a Mount Everestet. Ilyenkor a mászó mindent magával visz, nem áll meg a kiépített táborokban, és nem használ serpákat sem.

Kiemelte azt is, hogy a mászókkal készített interjúk megkurtítása azt is jelenti, hogy több idejük jut majd mélyinterjúk készítésére azokkal az alpinistákkal, akik hegymászó-történelmet írnak Nepálban.

Megjegyezte továbbá, hogy a csapat továbbra is rögzíti majd a 8000 méteres csúcsmászásokat, de ezeket a nepáli turisztikai minisztérium által biztosított listák alapján teszik majd. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a minisztérium munkatársai ritkán kérnek csúcsigazolást, és nem jegyzik fel a helikopterhasználatot sem.

Ha valaki, aki most mászta meg az Everestet, és el akarja mesélni nekünk a történetét, nem sajnáljuk a fáradságot, hogy találkozzunk vele és meghallgassuk, vagy felhívjuk, ha éppen nem vagyunk Katmanduban. Még egy űrlapunk is van, amit kitölthetnek

– mondta Bierling, hozzátéve: „Emellett időnként továbbra is készítünk majd interjúkat, és találkozunk nagyobb csapatok expedícióvezetőivel, mivel így jó áttekintést kapunk a szezonról”.

Mi a helyzet az oxigénpalack nélküli mászókkal?

A cikk végén felmerül az a kérdés is, mi lesz azokkal, akik Suhajda Szilárdhoz hasonlóan oxigénpalack használata nélkül törnek a Mount Everest csúcsára.

Ami az Everestet oxigénpalack nélkül megmászókat illeti, mindenképpen megpróbálunk beszélni velük. A legtöbb ember posztolni fog a közösségi médiában erről a csodálatos teljesítményről. Számomra a Mount Everest megmászása oxigénpalack nélkül még mindig elképesztő teljesítmény, amire csak a legjobbak képesek

– fogalmazott Bierling.

Emberfeletti feladatra vállalkozott Suhajda Szilárd

Bierling szavai is azt bizonyítják, nem mindennapi vállalkozásra adta a fejét Suhajda Szilárd, aki oxigénpalack és serpa nélkül indult neki a Mount Everest csúcsának. Több intő jel is volt azonban arra nézve, hogy nem érdemes elindulnia. A magyar mászó utolsó naplóbejegyzésében arról írt, súlyos betegség gyötörte a felkészülés utolsó napjaiban, de ekkor is csak egy cél lebegett a szeme előtt: hogy felérjen a csúcsra.

Az sem Suhajda mellett szólt, hogy a szakértők szerint az idei lesz az egyik leghalálosabb év a Mount Everesten, amit többek között az éghajlatváltozás okozta változékony időjárással magyaráznak. A The Himalayan Database szerint eddig összesen 12 ember halálát erősítették meg az idei hegymászószezonban. További öt embert eltűntként tartanak nyilván, akik feltételezhetően meghaltak, mivel legalább öt napja nem léptek kapcsolatba senkivel.

Szakértők és ismert hegymászók arra figyelmeztettek, hogy a 8848 méter magasan fekvő Everestet ma már turistacélpontnak és az „izgalomra vágyó gazdagok játszóterének” tekintik. Hiszen akadnak olyanok, akiknek kevés tapasztalatuk van a magashegyi mászásban, de hajlandók rengeteg pénzt fizetni azért, hogy feljussanak a csúcsra.

Túl sok a szemét

A nagy hegymászóforgalom azonban a környezetre is rossz hatással van. Az Everest alaptábora ugyanis a Khumbu gleccseren található, az állandó emberi jelenlét pedig tovább súlyosbítja a klímaváltozás miatt kialakult körülményeket. Egy nemrégiben készült felmérés szerint az Everest gleccserei csak az elmúlt 30 évben kétezer évnyi jeget veszítettek.

Az évi több mint 400 hegymászó igényeinek kielégítése érdekében a szezonban mintegy 1500 ember érkezik az alaptáborba, ahol a luxuslétesítmények között masszázs és esti szórakozás is szerepelhet. Az alaptáborba való eljutást ma már gyakran helikopterrel oldják meg a mászni vágyók.

A hegymászók nagy száma miatt az Everesten hagyott hatalmas mennyiségű szemét problémája is fokozódik. Bár a helyzet némileg javult, mióta bevezették a „szemétdíjat”, amelyet a mászók csak akkor kapnak vissza, ha 8 kilogramm szemetet visznek. A helyi serpák szerint azonban a hegy még mindig tele van szeméttel, különösen műanyaggal.

Suhajda Szilárdot egyelőre nem lehet halottá nyilvánítani 

Korábban az Index is beszámolt róla, hogy nem találta meg Suhajda Szilárdot a mentőcsapat, így befejezték a keresését. A döntést az eltelt időre, az időjárási és terepviszonyokra hivatkozva hozták meg, mert szerintük már nem volt esély arra, hogy élve leljenek a hegymászóra.

Suhajda Szilárd sátrát a 4-es táborban találták meg, körülbelül 7950 méteren. Az ott talált tárgyakat levitték, a holttestet viszont hiába keresték. A család kérésére mindenképpen a hegyen marad a holttest. Pünkösdvasárnapra terveztek még egy helikopteres felderítést a hegyoldal fölött, de az időjárás miatt a gép nem tudott felszállni.

Annak ellenére, hogy szinte bizonyosan nincs már életben a Mount Everesten eltűnt Suhajda Szilárd, jog szerint még nem tekinthető halottnak a magyar hegymászó.

Egy ember biológiai végének megállapításához három dolognak kell fennállnia: az agyi hullámok, a szívverés és a vérkeringés leállásának. A halotti anyakönyv kiadásához szükséges orvosi dokumentumot is ezek alapján állítják ki, Suhajda Szilárd esetében viszont a holttest nem áll rendelkezésre.

A Suhajda Szilárddal kapcsolatos további híreinket ide kattintva olvashatja el.

(Borítókép: Moment RF / Getty Images)