Van egy magyar csapat, amely három éve nem tudja, mi az a vereség

Ha egy válogatott az Európa-bajnokság negyeddöntőjét 19–3-ra nyeri meg, és azt a riválist, amelyet a döntőben „csak” három góllal győzött le, korábban viszont a csoportkörben hattal verte meg, akkor az az együttes valószínűleg kiemelkedik a mezőnyből. 

A szóban forgó alakulat az U17-es Európa-bajnokságon szerepelt magyar női vízilabda-válogatott, amelyhez fogható gárda jelenleg kevés van a világon, az összes sportágat beleszámítva.

és közben megnyerte az U15-ös Eb-t, az U16-os vb-t és most Törökországban, Manisában az U17-es Eb-t. Felkészül Coimbra, az U20-as világbajnokság (szeptember 8–15.) helyszíne…

A káprázatos sikersorozat egyik hőse Hajdú Kata, a felnőttválogatottban a fukuokai vb-n is szerepelt UVSE-pólós.

„Vasárnap este érkeztünk haza Manisából, most kivételesen kaptam egy hét pihenőt, amit a Balatonnál töltök, csak sajnos most elég hideg van  – mondta a 17 éves bombázó az Indexnek. – De csak egy hetet, mert aztán kezdődik a felkészülés az U20-as világbajnokságra, amit szeptember 8–15. között a portugáliai Coimbrában rendeznek.”

Felvetésünkre, hogy nem lesz ez egy kicsit sok?, nevetve felelt. 

De, sok lesz. Viszont mit csináljunk, ez van. Fukuokában pénteken lett vége a világbajnokságnak, szombat este nyolckor értünk haza, és nekem vasárnap reggel hétkor már kint kellett lennem a Liszt Ferenc repülőtéren, mert indultam az U17-es válogatott után Törökországba.

„Az első meccsünkön még nem is játszhattam. Az az igazság, borzalmasan ment a játék eleinte, a hatalmas jet lag teljesen összezavart. Nehéz volt beilleszkedni a csapatba, hiszen a lányok hat hétig készültek nélkülem, de aztán szerencsére összeszedtem magam.”

Kata roppant szerényen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy „összeszedte magát”. Tudniillik a negyeddöntőben a törököknek négy, az elődöntőben az olaszoknak egy, majd a döntőben a spanyoloknak megint négy gólt lőtt, és így az Eb-diadal egyik legfőbb részese lett. Ahogy elnézzük az eredményeket, nem is volt szoros meccsük. 

„Látszólag nem, de a spanyolok például a döntőben 4–3-ra vezettek ellenünk – mondja. – Igaz, akkor lőttünk zsinórban öt gólt, és eldöntöttük a meccset. Általában az volt a forgatókönyv, hogy az elején tartották magukat az ellenfelek, aztán felőröltük őket az erőnlétünkkel. Nagyon erős ez a 2006–2007-es évjárat, sok a gólerős játékos a csapatunkban, mindenkit nem tudnak lefogni. Három éve veretlenek vagyunk, és közben megnyertük az U15-ös és az U17-es Eb-t, a kettő között pedig az U16-os világbajnokságot.”

Ez a hároméves veretlenségi széria már-már az ötvenes évek magyar Aranycsapatát idézi, mármint a futballban, és lassan Katáék válogatottjára is ráillik ez a jelző. 

„Maradjunk a hangzatos jelzők helyett a tényeknél: tényleg kiemelkedünk a világ mezőnyéből, és ez hatalmas önbizalmat ad nekünk. Ezt kifelé is sugározzuk: például folyton hangosan énekelünk, ahogy megyünk a medence felé, de ez nem nagyképűség, egyszerűen jó a kedvünk. Mindenki önmagát adja. Szerencsére a lányoknak jó a hangjuk, engem leszámítva, úgyhogy még csak nem is hamis ez a nóta. Látom ilyenkor az ellenfeleken, hogy mintha megijednének, mintha látnák, hogy minket úgysem tudnak megverni. És aztán nem is tudnak...”

A csapatban hemzsegnek a klasszisok vagy klasszisjelöltek, akikből rövid időn belül a nagy válogatott erősségei lehetnek.

„A nálam egy évvel fiatalabb, szintén UVSE-s Tiba Panna már a felnőttválogatottban is bemutatkozott, és csak az utolsó rostán maradt ki a fukuokai csapatból. És nálunk játszik a jövő nagy kapusa, a Győrből az Egerbe igazolt Torma Luca, akire szintén felfigyelt Bíró Attila szövetségi kapitány, edzésekre már meg is hívta a felnőttek közé. A döntőben kivédte a spanyolok szemét! De említhetnék a Kardos nővéreket is, vagy éppen Varró Esztert, Lendvai Zoét. Sokan ott lesznek közülünk az U20-as válogatottban is a portugáliai vb-n.”

Kata nem győzi dicsérni a Sike József, Biros Péter edzőkettőst. Mint mondja, tökéletesen kiegészítik egymást, hatalmas részük van a csapat sikersorozatában.

„Józsi bácsi hatalmas rutinja, empátiája mindig megnyugtatja a csapatot. Ő pontosan tudja, mikor kell szigorúnak, és mikor együttérzőnek lenni. Kidolgozott egy olyan játékrendszert, amit mintha ránk szabtak volna. Annyira jó fej, hogy nekünk ő mindig fiatal marad. Biros Peti a másik véglet. Rá felnézünk, hiszen háromszoros olimpiai bajnok, a világ egyik legjobb pólósa volt, és még mostanság is be-beszáll a vízbe, hogy megmutasson ezt-azt. Ilyenkor sajnálom, hogy őt nem láttam élőben játszani, csak filmről...”

Katának, mint mondja, nincs konkrét példaképe, de Biros az egyik. Hiszen mindenkire felnéz, aki olimpiai bajnok volt, már csak azért is, mert ő is az szeretne lenni.

Igen, van egy álmom, hogy jövőre Párizsban eljátsszák nekünk a magyar himnuszt. És ahhoz, hogy megvalósulhasson az álmom, mindenkiről, aki jobb nálam, példát kell vennem.

„Peti mesélte, hogy ők azért is voltak annyira jók, mert nem nagyon kaptak ki. Ez aztán akkora önbizalmat adott nekik, hogy kisugárzott belőlük másokra, megrémítették vele az ellenfeleket. Lehet, hogy korosztályos szinten mi is így vagyunk ezzel.”

Kata pályafutása eddig töretlen. Az UVSE-vel kétszeres felnőtt bajnok, tavaly, nem egészen 16 évesen mutatkozott be a felnőttválogatottban, amikor az együttes Tenerifén második lett a világligában. Aztán ott volt a világkupában negyedik helyezett gárdában is, és most júliusban következett a fukuokai vb.

„Ahová elkísért az apukám, majd a törökországi U17-es Eb-re az anyukám is, ami rengeteget jelentett nekem. Igazi pólós család vagyunk, apu is vízilabdázott, Róza nővérem pedig a III. kerületi TVE-ben játszik centert az ob I-ben. Nálunk otthon is minden a pólóról szól.”

(Borítókép: Hajdú Kata. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)