Hangrobbanás Pireuszban, a görögök nagyon várják a Fradi elleni Ekl-meccset

Kevés kedveltebb úti cél van Európában Görögországnál, legyen szó nyaralásról vagy néhány napos városlátogatásról – az év bármely időszakában. Ennek egyik miértjéről rögtön megbizonyosodtunk, amikor január közepén, érkezésünk pillanatában megcsapott minket a 18 Celsius-fokos, rendkívül kellemes szél és napsütés az athéni repülőtéren. Kisebb túlzással alig két óra alatt a budapesti viszonyokat ismerve télből a nyárba érkeztünk, igaz, a helyiek elmondása szerint kifejezetten szerencsés időt fogtunk ki, néhány nappal ezelőtt mindössze 10 fokot mutatott a hőmérő. Ami a görögök értékrendjében kifejezetten hidegnek számít.

Az általuk használt kifejezés magyarra fordítva: megfagytunk.

A repülőtérről több lehetőség nyílik a városközpontba jutásra, az egyik – költségesebb – megoldás a taxi, amely 50 euró ellenében szállítja utasait Athén belvárosába, de a tömegközlekedés is megfelelő opció. Közvetlenül a termináloktól indul a 3-as jelzésű metróvonal, amelyre egyszeri, 9 eurós jegyet váltva juthatunk be a belvárosba – röpke 40 perc alatt.

Apropó, metró, Athén tömegközlekedése nem rossz, de közel sem olyan szerteágazó, mint például Budapesten, hogy a többi európai nagyvárost ezen a ponton meg se említsük. Így aki arra készülne, hogy a görög fővárosban majd olyan könnyedén tömegközlekedhet, mint otthon, az téved. Már csak azért is, mert a görögökről szinte mindent el lehet mondani, de azt, hogy pontosak lennének, biztosan nem. A buszok rendelkeznek ugyan menetrenddel, de az egyhetes tartózkodásunk alatt egy kezünkön meg tudtuk volna számolni, hányszor érkezett időben a buszunk. Már akkor, ha egyáltalán megérkezett. Ennek ismeretében arra bátorítjuk a februárban Athénba érkező magyar szurkolókat, hogy ne a buszmenetrendre hagyatkozva tervezzék meg városon belüli utazásaikat.

De térjünk rá a Ferencváros számára leglényegesebb tényezőre, az Olympiakosz Pireuszra, amely a magyar rekordbajnok ellenfele lesz februárban a harmadik számú európai kupasorozat nyolcaddöntőjébe jutásért zajló párharcban. Az első találkozót február 15-én Pireuszban rendezik, amely kikötőváros Athéntól délnyugati irányban, nagyjából 10 kilométerre található. Az athéni metróhálózat érinti Pireuszt, sőt az 1-es jelzésű vonal egyik végállomása éppen a tengerparti település, azt viszont mindenképpen meg kell jegyezni, hogy ha a Karaiszkákisz Stadionba igyekszünk, akkor egy megállóval korábban, Neo Faliro állomásnál kell leszállnunk. Ahonnan egyből megpillanthatjuk az Olympiakosz Pireusz stadionját.

A Karaiszkákisz Stadion a görög labdarúgás egyik legjelentősebb stadionja, azonkívül, hogy a rekordbajnok Olympiakosz hazai mérkőzéseit játssza a létesítményben, a görög labdarúgó-válogatott is rendszeres visszatérő Pireuszba. A Karaiszkákisz Stadion a nevét történelmi személyről, bizonyos Jorgosz Karaiszkákiszról kapta, aki a görög függetlenségi háború meghatározó szereplője, vezetője volt. A létesítményt egyébként 1895-ben építették, de természetesen azóta számtalanszor felújították, legutóbb 2004-ben, befogadóképessége pedig 32 ezer fő.

Érdekesség, hogy a stadion sokkal több mint egyszerű futballpálya lelátókkal. Körülötte sétálva felfedezhetjük, hogy mindenki számára elérhető edzőterem, valamint többek között uszoda is található benne. Azt viszont furcsának találtuk, hogy még a sajtóbejáratnál is szögesdrótok „díszítik” a belépőkapukat. Persze ez csak elsőre lehet meglepő, mert ismerve a görög futballhuliganizmust és az Olympiakosz híresen szenvedélyes szurkolótáborát, rögtön megértjük a fokozott biztonsági intézkedéseket.

Mint ismert, Görögországon az elmúlt hónapokban súlyos erőszakhullám söpört végig, leginkább sporteseményeken történtek hírekbe kívánkozó incidensek, így a görög kormány még decemberben elrendelte, hogy február 12-ig minden labdarúgó-mérkőzést zárt kapuk mögött kell játszani. Az Olympiakosz, a Panathinaikosz és az AEK Athén közötti ősi rivalizálás eredményeként a szurkolótáborok többször összecsaptak egymással, az idei szezonban pedig két szurkoló már életét vesztette a zavargásokban.

Szintén az Olympiakosz és a Panathinaikosz főszereplésével, de ezúttal a röplabdabajnokságban találkozott a két rivális, a szurkolók pedig szokásukhoz híven szintén egymásnak estek a mérkőzésen, ami végül egy rendőr halálát eredményezte.

Az agresszív ultrák stadionon kívül szorítása a jelenlegi helyzet szerint február 12-én véget ér, így éppen a Ferencváros elleni mérkőzésen térhetnek vissza a lelátókra – hosszú hónapok után. Ennek kapcsán megérdeklődtük a stadion környékén, hogyan várják a pireuszi csapat szurkolói egyrészt visszatérésüket az otthonukba, másrészt pedig a magyar rekordbajnok látogatását.

Többük elmondta, olyan ez az időszak számukra, mint a koronavírus-járvány idején volt, el vannak tiltva attól, amit a legjobban szeretnek: mérkőzésre járni és szurkolni szeretett csapatuknak.

Olympiakosz-szurkolóvá nem lehet válni életünk során, annak születni kell

– tette hozzá Nikosz, akit először 6 évesen vitt ki édesapja a stadionba, és azóta, amikor csak lehetősége van rá, a helyszínen buzdítja csapatát. Elmondta, jelenleg egyáltalán nem elégedett a pireusziak teljesítményével, de bizakodva tekint az Ekl-párharc elé, mert véleménye szerint a Fradinál erősebb ellenfelet is sorsolhattak volna nekik.

„Őszintén szólva nem ismertem annyira a Ferencvárost, így utána kellett néznem, hogy kivel játszunk majd februárban. Meglepődve láttam, hogy Magyarországon egyeduralkodónak számítanak, sorozatban már ötödik bajnoki címüket nyerték, így biztosan jó játékosok ellen kell pályára lépnünk” – zárta gondolatait a fiatal görög szurkoló, aki ígéretet tett arra, hogy februárban értékeli számunkra a kikötővárosban történteket.

Annak ellenére, hogy az Olympiakosz szurkolói nem látogathatják a Karaiszkákisz Stadiont, a közvetlenül szemben található arénát annál inkább, amely a pireuszi egyesület kosárlabdacsapatának otthonául szolgál. A görög közbeszédben csak „SEF”-ként emlegetik a stadiont, amely a Stadio Eirinis kai Filias, tehát a Béke és Barátság Stadion névből származik. Nos, annyit előre elmondhatunk, hogy a multifunkcionális sportcsarnok – amelyben a 2004-es nyári olimpia röplabdatornáját rendezték – minden, csak nem a béke és barátság szigete.

Ottjártunkkor éppen hazai pályán szerepelt az Olympiakosz, az ellenfél pedig a Makkabi Tel-Aviv volt. Annak ellenére, hogy helyi idő szerint 21 óra 15 perckor, csütörtök este volt a feldobás, csordultig megtelt az aréna. Mintegy 13 ezer néző látogatott ki, hogy személyesen buzdítsa szeretett csapatát – rengeteg kisgyermekkel a lelátókon, talpig Olympiakosz-felszerelésben. Az élmény pedig, amit a szenvedélyes görög szurkolótábor szerzett nekünk, leírhatatlan volt. Aki szereti a kosárlabdát, egy Euroliga-mérkőzésre mindenképpen látogasson el Pireuszba.

A mérkőzésen egyébként repülőrajtot vett az Olympiakosz, alig telt el néhány perc, már több mint 10 egység volt a pireuszi csapat előnye – leginkább Nikola Milutinov, a görögök centerének köszönhetően, aki már az első félidőben dupla-duplát jegyzett, 10 ponttal és 11 lepattanóval. A folytatásban zárkózott a Makkabi, de a harmadik negyed eleje újra a pireusziaké volt, egymás után három triplát helyeztek el a gyűrűben – mindegyiket őrületes hangrobbanás kísérte.

A csarnok „felrobbant”, az Olympiakosz kulcsfontosságú győzelmet aratott, 89–72 lett a vége, az előbb emlegetett Milutinov pedig történelmet írt: 20 pontjával és 20 lepattanójával egyrészt karriercsúcsot döntött utóbbi mutatóban, másrészt az Euroliga történetének negyedik játékosa lett, aki legalább 20 ponttal és ugyanennyi lepattanóval zárt egy mérkőzést.

Ízelítőt kaptunk tehát az Olympiakosz szurkolóinak stílusából, valószínűleg ehhez hasonló hangulat várja a magyar rekordbajnokot néhány méterrel arrébb – február 15-én.

Mert a jóból sosem elég

És ha már görög kosárlabda, egy nappal később újabb rangadót rendeztek a városban – talán még az Olympiakosz mérkőzésénél is nagyobbat –, mivel a Panathinaikosz a Partizan Beogradot fogadta az olimpiai fedett csarnokban, amely az ország legnagyobb zárt sportlétesítménye. Szállásunk recepcióján a találkozóra indulás előtt figyelmeztettek, vigyázzunk magunkra, mivel „háborúba” készülünk – ezzel a szóval tudták leginkább szemléltetni, mekkora a rivalizálás a görög és szerb klub, illetve fanatikusai között.

És egyáltalán nem állt távol az igazságtól a háború kifejezés, mivel olyan élményben volt részünk a fedett olimpiai csarnokban, amelyre előzetesen egyáltalán nem számítottunk. Az hagyján, hogy minden belépőjegyet értékesítettek a mérkőzésre, így több mint 18 ezer ember a helyszínen személyesen tekintette meg a találkozót, de egyikük sem tétlenkedett: igazi oroszlánbarlanggá varázsolták a helyiek között csak „O.A.K.A”-ként ismert stadiont.

A Panathinaikosz–Partizan Beograd leosztás több tekintetben is igazán pikáns. Egyrészt azért, mert a görög–szerb rivalizálás az egész világon jól ismert, másrészt pedig a vendégek vezetőedzője, Zeljko Obradovics személye miatt, aki egykoron az athéniakat irányította. Ahogy a szerb mester belépett az arénába, talpra ugrott mindenki, és hangos taps kiséretében köszöntötte a szakembert.

A pályán viszont már közel sem volt ennyire nagyvonalú vendéglátó a Panathinaikosz: az első három negyedben ugyan még fej-fej mellett haladtak a felek, de az utolsó játékrészben elképesztő dominanciával érvényesítette akaratát a görög csapat – amiben persze szerepet játszott a csarnok izzó hangulata. A negyedik negyedet 26–13-ra, a mérkőzést pedig 84–71-re nyerte a Panathinaikosz.

A sikerben oroszlánrészt vállalt a korábbi Los Angeles Lakers-játékos Kendrick Nunn, de pályára lépett például az NBA-szupersztár Jannisz Antetokounmpo öccse, Kosztasz is, aki zsákolt volna egy hatalmasat – ha nem fúj sípjába akció közben a bíró.

Az őrületes, hamisíthatatlan hangulat mellett ami még szokatlan volt számunkra, hogy annak ellenére, hogy fedett pályán rendezték a mérkőzést, a dohányzás nem volt tiltott. Olyannyira, hogy szinte minden Panathinaikosz-ultra legalább egyszer rágyújtott a mérkőzésen, még a mellettünk ülő szurkolók is jó párszor, így túlzás nélkül füstfelhőben követtük végig az eseményeket. De emiatt is annyira különleges egy Euroliga-rangadó Athénban. Mert ilyet azért már nem túl gyakran láthat az ember sporteseményen fedett létesítményben. Bár a balkáni országoktól sem áll távol a szokás.

Athén, avagy történelem a lábaink előtt

A terepszemle és a kosárlabda-mérkőzések között arra is volt időnk egyhetes athéni tartózkodásunk alatt, hogy a görög főváros legfontosabb látnivalóit körbejárjuk. Mert hogyha létezik a kultúra és történelem kedvelői számára tökéletes célpont, az bizony Athén. A rendkívül gazdag történelemmel rendelkező mediterrán ország fővárosának – elővárosokkal együtt számolt – lakossága eléri a 3,5 millió főt, amely a teljes ország lélekszámának nagyjából 35 százalékát jelenti. A hatalmas, kozmopolita jellegű város 1985-ben vált Európa első kulturális fővárosává, majd az UNESCO 1987-ben felvette az Akropoliszt a világörökségek listájára. Három évvel később ugyanígy járt el a Daphni-kolostorral.

A görögök nagyon büszkék gazdag történelmükre, amelyet előszeretettel meg is mutatnak minden létező módon, így arra a megállapításra jutottunk, hogy Athén utcáin sétálva bizony akarva-akaratlanul is szinte minden lépésünknél valamilyen történelmi jelentőségű dologba botlunk. Még akkor is, hogyha a metrót szeretnénk igénybe venni, mivel többek között a belváros legforgalmasabb terének állomásán, a Syntagma metrómegállónál is különböző történelmi tárgyak, szobrok vagy vázák vannak kiállítva – mindegyiknél pontos leírással.

Az előbb már említett Akropoliszon túl – amely egyébként kihagyhatatlan látnivalója a városnak – még rengeteg olyan helyszín van, ahova egy aktívabb nap alatt eljuthatunk. Mi például ellátogattunk a Panathinaiko Stadióba, tehát a „márványstadionba”, amely a főváros egyik legjelentősebb történelmi látványossága.

A stadiont még i. e. 556-ban nyitották meg, az ókori görög történelem egyik fontos helyszíneként szolgált, majd 1896-ban otthont adott az első modern olimpiai játékoknak. Ez az egyetlen olyan stadion a világon, amely teljes egészében márványból épült. Egészen elképesztő belegondolni – amikor körbejárja az ember a létesítményt –, hogy évezredekkel ezelőtt mi játszódhatott le ugyanazon a területen, ahol éppen állunk.

Röviden összefoglalva, ez Athén. Na meg persze a Ferencváros következő nemzetközi mérkőzésének helyszíne, ahová természetesen mi is visszatérünk a magyar rekordbajnokkal, és a helyszíni tudósításon túl további színes riportokkal jelentkezünk Athénból és Pireuszból. Tartsanak velünk akkor is!

(Borítókép: Getty Images)