Horvátország
2
Albánia
2
Benzingőz és brutális nosztalgia: ilyen volt Európa legjobb salakmotorosainak debreceni összecsapása
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Sport cikkek
Először rendeztek salakmotoros Európa-bajnoki finálét Magyarországon, a sporttörténelmi futamok pedig a debreceni közönség nagy kedvencének diadalát hozták. Mintegy 3500 ember volt kiváncsi arra, ahogyan Európa élmenői, köztük hét volt és jelenlegi Grand Prix-versenyző felforgatják a salakot és összemérik tudásukat a Perényi Pál Salakmotor Stadionban. Köztük a sportág hazai legendájával, Magosi Norberttel.
Csapolt sör, hideg üdítők! – hirdette a bejárat melletti stand, a sor pedig csak úgy kígyózott előtte, a viszonylag borsos árak ellenére is. A bódétól néhány méterre található sátornál kvízjátékokat játszottak, a nyereményes zacskókért például fel kellett tudni sorolni három, a Speedway Euro Championship-korszakban (SEC) egyéni Európa-bajnoki címet nyert salakmotorost.
Merthogy a Perényi Pál Salakmotor Stadionban a négy állomásból álló Európa-bajnoki sorozat tizenegy éves történetében először Eb-döntős futamokat rendeztek, nem csak selejtezőket – ezzel a szakág iránt rajongók mellett a sportcsemegéket kedvelő, eredendően mondjuk a magyar labdarúgó-válogatott kora esti felkészülési meccse miatt Debrecenbe látogatóknak is különleges programot jelentve. A szervezők gondoltak egyébként a Nagyerdőbe készülőkre is, különjáratos buszokat biztosítva mindazoknak, akik az előfutamokat megnézik a helyszínen, majd sietnek is át a magyar–izraeli Eb-főpróbára.
A debreceni párját kétezer forintért, a mindenféle földi jóval megpakolt kürtőskalácsokat ugyancsak kétezerért mérték a majálishangulatot idéző büfésoron, aki pedig egy csavartfagylalttal hűsítette volna magát a 30 Celsius-fok körüli melegben, egy Mátyás királyt kellett otthagynia cserébe.
Az első futam rajtja előtt bő egy órával már jó fél ház volt a jelen formájában mintegy 5000 néző befogadására alkalmas stadionban. A legjobb helyek, a pálya körüli fák lombkoronája által árnyasba vont székek ekkorra csak nem el is fogytak. A létesítmény anno egyébként labdarúgó- és atlétikai események színhelye is volt, a 2002-ben megszűnt Hajdú Volánt szolgálta, de már a hetvenes-nyolcvanas években is otthon adott salakmotor-világkupa-versenyeknek. Eközben két öreg traktor járta pályát, locsolta és forgatta a salakot az utolsó simításokat végezve.
A tizenhat fős mezőnyben Európa legszűkebb elitjéhez tartozó versenyzők közt szabadkártyásként mérette meg magát, a 49 esztendejével a mezőnyben korelnöknek számító Magosi Norbert. De szintén a nagyérdemű elé gördült „vaspapucsosával” a címvédő Mikkel Michelsen, az ugyancsak dán Leon Madsen, a lengyel Patryk Dudek, valamint a lett Andzejs Lebedevs, vagyis az előző szezon öt legjobbja közül négyen is.
Már rögvest az első kör óriási meglepetést hozott, hiszen a favoritnak kikiáltott Madsen mindössze negyedik lett, így pont nélkül maradt a harmadik futamban. A negyedikben – papíron leggyengébb kvartettben – állt rajthoz a salakmotorozás hazai legendájának számító, ötszörös magyar bajnok Magosi, aki sajnos már a rajtot sem kapta el igazán jól, az első kanyart a negyedik helyen vette, és végül esélye sem volt az előzésre, így ő is pont nélkül maradt.
Az Európa-bajnokság négy állomásán – Debrecen után júliusban Grudziadzban, augusztusban Güstrow-ban, szeptemberben pedig Chorzów-ban csap össze a mezőny – azonos a lebonyolítás. Minden versenyző megy mindenki ellen a neki jutó öt selejtezős futamban, ezt követően összegzik a megszerzett pontokat, a két legjobb egyenes ágon a döntőbe kerül, míg a harmadiktól a hatodik helyig reményfutamba sorolják a résztvevőket. Utóbbiból a két legjobb kerül még be az aktuális forduló fináléjába. A négy versenyhétvége eredményeit összegezve alakul majd ki az Európa-bajnokság végeredménye – a legjobb állomásonként legfeljebb 18 pontot tud szerezni. Mindez egyébként azt is jelenti, hogy a kilátogató nézők – újraindítások nélkül – 22 rajtot izgulhatnak végig, és izgulhattak végig Debrecenben is.
A rutinos salakmotor-versenyre járók egyébként rögvest grafitceruzával és műsorfüzettel felvértezve ültek le a helyükre, hogy a futamok leintésének pillanatában könyvelni tudják, ki hányadik helyen ért célba, s ezzel hány pontot gyűjtött. Ahogyan ezt a legfanatikusabbak csinálják szinte bingóélménye támad az embernek. A Perényiben is összefutottam olyan társaságokkal, melyek tagjai előre felírogatták a saját tippjeiket, így aztán egymás ellen is versenyeztek, melyikük talál el több befutót, pontos helyezést...
A bejáratoknál a jegy mellé kérhető programtábla a rutinos salakmotorversenyre járók alapkelléke – egy tollal vagy ceruzával kiegészítve...
Ami a versenyt illeti, a középmezőny elején három kör után kifejezetten éles csata alakult ki, minden egyes helyezésnek, előzésnek jelentősége lehetett, ami a közönség reakcióin is visszaköszönt. A 10. futam hozta az egyik legemlékezetesebb pillanatot a csatában: Michelsen fél kör alatt jött fel a futam utolsó helyéről az elsőre, ezzel óriási ovációt kiváltva a lelátón. A fordulatosságot jól mutatja, hogy a két teljes sorozat után egyedüliként hibátlan Lebedevs pont nélkül maradt a harmadik futamában.
Az utolsó, azaz ötödik kör előtt mégis a lett volt az egyetlen, aki úgy érezhette, legrosszabb esetben is ott lesz a reményfutam indulói között, míg a borzalmas napot kifogó Madsen, Jevgenijs Kostigovs és Magosi voltak azok, akik elvesztették a matematikai esélyüket is a továbbjutásra.
A salakmotorozás egyébként az egyik leginkább környezetkímélő motorsport, ahogyan azt a szervezők hangoztatják, kenőanyagként is csupa-csupa természetes, növényi alapú szert használnak, miközben az üzemanyag-fogyasztás a többi szakághoz képest csaknem minimális a rövid távoknak köszönhetően. Ezzel együtt a benzingőzös élmény hamisítatlan, a motorok hangjától kezdve a versenyzők időről időre millimétereken múló csatáján át, a feszülős, nyilvánvalóan a nagy melegnek is köszönhetően minimális felső ruházatba öltöztetett rajtrács lányokig. Így pedig összességében volt egy határozott kilencvenesévek utánérzése is a délutánnak – a futamok közti űrt kitöltő zenei palettáról nem is beszélve.
A húsz verseny után Lebedevs és Dudek jutott egyenes ágon a döntőbe, a reményfutamban pedig Maciej Janowski, a hétvégére sérülések miatt tartalékból előlépő Jacob Thorssell, Kacper Woryna és Michelsen kvartettje volt érdekelt. Utóbbiak közül a lengyel, azaz Janowski, és a svéd, vagyis Thorssel tudott még kvalifikálni a fináléba.
A döntőben a magyar szurkolók csaknem egyöntetűen beálltak Lebedevs mellé, aki mindezt magabiztos győzelemmel hálálta meg. Pedig nem indult simán: Dudek elcsúszása miatt újra kellett rajtoltatni a versenyt, majd futam közben is nagy csata dúlt a lett, valamint Janowski között, az elsőséget – és az azért járó újabb három Eb-pontot – azonban nem lehetett végül elvenni a debreceniek kedvencétől. Lebedevs összesítésben magabiztosan nyert a fordulóban: a maximális 18-ból 17 egység került a neve mellé. A második Janowski 12-vel végzett, a fordulót Thorssell zárta még dobogón 11 ponttal.
Magosi végül pont nélkül a 16. helyen zárt a mezőnyben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
