„Hatékonyan kell gazdálkodni a magyar sportban, így javulhat megítélése és segítheti a budapesti olimpia ügyét”

Markovits László több évtizedes sportvezetői tapasztalattal rendelkezik. A Vasas irányításán kívül társadalmi munkában a Magyar Tenisz Szövetség alelnöki pozíciójában és a Magyar Úszó Szövetség elnökségi tagjaként dolgozik a sport sikerességéért. A párizsi olimpia végeztével új olimpiai ciklus kezdődött, ezért időszerű értékelni az elmúlt időszakot szakmai, gazdasági és strukturális szempontból – ebben volt lapunk segítségére a korábbi profi teniszező, a magyar sportvezetés meghatározó szereplője.

Markovits azzal kezdte értékelését, hogy a másfél évtizede a sportba áramló állami támogatásoknak köszönhetően nagyon komoly megbecsülést kapott az ágazat, és egyértelműen magasabb polcra került. Amellett, hogy elmozdult tetszhalott állapotából, olyan infrastrukturális fejlesztések valósultak meg, és olyan forrásokhoz jutott az ágazat, amelynek köszönhetően nagy nemzetközi eseményeknek tudunk folyamatosan otthont adni. Nem beszélve a gyermekek számára biztosított minőségibb sportolási feltételekről, körülményekről és a sportolók, szakemberek számára nyújtott perspektíváról.

A kimagasló sikerek ellenére olyan észrevételeket is megfogalmazott Markovits, amelyeket megfontolásra javasol, és véleménye szerint ezek által a jövőben még sikeresebb lehetne a magyar sportvezetés – ez pedig a társadalom szélesebb rétegeinek elismerését is kivívhatja, amelyet nagyon fontos tényezőnek tart, olyan szempontból főleg, hogy ez szolgálhatja a budapesti olimpia ügyét.

„A magyar családok döntő többsége nem csak érintett valamilyen szinten a sportban, hanem meggyőződésem szerint szereti azt, és örömet szerez neki, ha a magyar sikerekért szurkolhat. Ennek ellenére, ha a sportról van szó, akkor több esetben az elégedetlenség, az ágazat indokolatlan túlfinanszírozása kerül szóba, holott, sokkal több olyan tényező van, aminek lehetne örülni.”

Markovits László

Fotó: Vasas SC

Markovits ezért is tartja fontosnak, hogy a jövőben minden elérhető forrás még inkább azokhoz a szereplőkhöz kerüljön, akik hosszú ideje bizonyítanak a magyar sportban, szállítják az eredményeket, vagy éppen rendelkeznek a megfelelő tudásanyaggal és hagyományokkal. Ezek garantálják külön-külön és együttesen is, hogy a sportba áramló működési és fejlesztési források a lehető leghatékonyabban legyenek felhasználva, miközben mindez egyértelmű kommunikáció mellett a társadalom számára megnyugtatóan alá van támasztva.

Jelentős közpénzről beszélünk, így minden szereplőnek kutyakötelessége, hogy a köz érdekeit nézze. Az élsport finanszírozása kapcsán különösen igaz, hogy mindent a nemzeti csapatok eredményességének kellene alárendelni. Ezt nem előzheti meg semmilyen egyéni vagy klubérdek. Az pedig, ami a közbeszédben időnként megfogalmazódik, hogy a sport túl lenne finanszírozva, szerintem egy túlzott leegyszerűsítés, hiszen a nemzetközi színtéren kell versenyképesnek lenni. És, ha jobban megnézzük, hogy a környező országokban, adott esetben a nagyobb sporthatalmaknál mekkora összeget fordítanak a sportra, állami forrásból is, akkor közel sem »ördögtől való« az itthoni helyzet. Ráadásul a legerősebb országok olyan piaci előnnyel rendelkeznek, ami nálunk elérhetetlen, és ezt egyensúlyozni kell. Úgy vélem, a negatív hangokat csak az erősíti, hogy egyes szereplők valóban felelőtlenül gazdálkodtak a kapott forrásokkal, ráadásul mindezt következmények nélkül tehették.

Nem minden az eredményesség

Egyedüli magyar sportklubként a Vasas mondhatja el magáról, hogy a legutóbbi három nyári olimpiai és paralimpiai játékokon kivétel nélkül nyert aranyérmet valamelyik sportolója. A klubelnök ennek ellenére fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy nem csak az eredményességben lehet mérni a sport szereplőinek sikerességét vagy társadalmi elismertségét, sőt...

„A szemléletet a Vasasnál hitelesen tudjuk képviselni, hiszen az utóbbi olimpiák fantasztikus sikerei kapcsán elsősorban azt emeltük ki, hogy a klubhoz hűséges, döntően saját nevelésű kiváló sportemberek, példaképek nyertek olimpiai vagy paralimpiai érmeket, akik nagyon régóta nálunk pallérozódnak.”

Ugyanígy sajnálatosnak tartja, hogy a nagy hagyományú vízilabdacsapatuk, amely húsz év után nyert nemzetközi kupát, továbbá kapaszkodott vissza a magyar bajnoki döntőbe, közel egy éve szintén nem tud újra olyan támogatót megnyerni magának, amely garantálná, hogy tudjanak érdemben tervezni a jövőben. És ugyanez igaz az ugyancsak erőteljes tradíciókkal bíró női kézilabdacsapatukra, amely erős szakmai háttér mellett az NB I-ben szerepel, kizárólag fiatal, magyar játékosokkal, ezzel is részt vállalva a magyar kézilabda egészének nevelőmunkájából, még sincs kiemelt szponzoruk.

A Vasas SC büszkeségei

Fotó: Vasas SC

„Röplabdában pedig éppen fordított a helyzetünk, hiszen a BL-résztvevő első csapatunk mellett van egy biztos finanszírozó Jámbor János személyében, az utánpótlásban pedig olyan kiemelkedő szakmai munka folyik évtizedek óta, hogy a fiatalokból álló fiókcsapatunk el tudta vállalni az Extraliga-szereplést. Ennek mégsem tudunk felhőtlenül örülni, hiszen önmagában szomorú tény, hogy nincs elég felnőtt csapat Magyarországon, amely vállalni tudja az indulást, ez pedig biztosan nem szolgálja a sportág érdekeit. Tehát itt más műhelyek szorulnának arra, hogy felkarolják őket.”

Markovits László külön kitért a kiemelt akadémiák megjelenésének árnyoldalára.

„A rendszer bevezetése óta az ár-érték arány és forráselosztás terén elképesztő különbségek alakultak ki az egyes műhelyek között. Ez igazságtalan és nem célszerű, hiszen többnyire nincs akkora különbség az eredmények között, mint amekkora a finanszírozásban. Ez jól mutatja, hogy ezeknek a forrásoknak az allokálását biztosan érdemes újragondolni. Az ilyen helyzet egyébként azért is veszélyes, mert ahol túlzott pénzbőség van, ott az elkényelmesedés veszélye leselkedik, azokra pedig, akik bár megérdemelnék, de nem jutnak elegendő forráshoz, idővel a hanyatlás vár. Az pedig szintén nem elfogadható, hogy ezekben a sportágakban – mint nálunk a fiú és a lány kosárlabdában – sokszor azok az önzetlen támogatók sem kapnak kellő megbecsülést, akik évtizedek óta saját pénzüket áldozzák egy-egy csapatra vagy szakosztályra

– magyarázta. 

Markovits László

Fotó: Vasas SC

A saját bőrükön tapasztalt nehézségek ellenére azt is kiemelte Markovits László, hogy lát reményt a jövőben a pozitív változásra, hiszen a sportállamtitkárság az általa említett szellemben gondolkodik, és mutatkozik törekvés arra, hogy minden téren igazságosabbá és teljesítményorientáltabbá váljon a forráselosztás.

Nagyjából egymillió gyermek involvált a sportban Magyarországon

Markovits azt is elmondta, hogy a magyar sport jövőjét illetően mindenképpen előremutató példa a sportállamtitkárság által indított Sportoló Nemzet Program, amelynek tagjai számtalan sportolási lehetőséget, pályát, eszközöket vehetnek igénybe kedvezményesen országszerte, ezzel bővítve sokak számára a sportolás lehetőségét. Az adatok szerint nagyjából egymillió gyermek involvált a sportban itthon, ez jelentős szám, egyre többen sportolnak, és indultak el az egészségesebb életmód útján.

Ilyen téren kulcskérdés az edzőfelületek bővülése. A Vasas SC szerencsés helyzetben van, hiszen az elmúlt közel húsz évben nagyon komoly létesítményfejlesztési programot tudtunk sikerre vinni, önzetlen partnereknek köszönhetően, és döntően állami finanszírozás mellett. Továbbá a jelenben is komoly terveink vannak, előkészítés alatt állnak az újabb fejlesztések. Ez azért nagyon fontos és szükséges, mert azt látjuk a szakosztályainknál, hogy még mindig hatalmas az igény a gyereksportra. Ahhoz azonban, hogy ezt a pozitív folyamatot ki tudjuk használni és tovább növekedhessen a sportolói létszám, szükség van az edzőfelületek bővülésére, hiszen már így is szinte mindenhol telt házzal működünk

– zárta gondolatait Markovits László.

(Borítókép: Vasas SC)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!