Kardlapozás és lovasroham a kupadöntőn

Tizenöt éve, 1994. június 15-én kergették meg a rendőrök Kispesten a felszólítás ellenére a csapatukkal ünnepelni akaró fradistákat. A rendőrség később elismerte, az illetékesek rossz döntéseket a Magyar Kupa-döntő visszavágója után, mégis három ferencvárosi játékos fogtak perbe, mert a káoszban dulakodtak az intézkedő rendőrökkel.

"Nem okozott bennem semmilyen törést ez a történet. A szurkolók még nagy ritkán rákérdeznek, de ennyi."

Egy középső-ferencvárosi cukrászda előtt ülünk Telek Andrással, a Fradi volt védőjével. Telek elegáns, de laza, nem messze dolgozik, de nem az Üllői úton, hanem egy vállalati biztosításokkal foglalkozó cég brókereként. A hátvédnek és két csapattársának - az azóta elhunyt Simon Tibornak, illetve Vanicsek Zoltánnak - 1995-ben bíróság elé kellett állniuk, mert a kispesti MK-döntő-visszavágó után dulakodtak a rendőrökkel. Hivatalos személy ellen csoportosan elkövetett erőszak volt a vád.

"Legyen a futball ünnepe" - ezzel a címmel vezette fel a Kispest-Honvéd és az FTC meccsét a Nemzeti Sport. A döntőt a kispestieken kívül mindenki lefutottnak tekintette, mivel az első mérkőzésen a Ferencváros 3-0-ra nyert. Az is eldőlt már ekkorra, hogy négy év után elhagyja a Fradit az edző, Nyilasi Tibor és ez lesz az utolsó meccse a csapat kispadján.

A csapatok mellett a rendőrség is készült, tudni lehetett előre, hogy a két szurkolótábor miatt komoly biztosítás lesz a Bozsik Stadionban. Utólag kiderült, a klubok, a rendőrség, illetve a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) találkozóján eldőlt, hogy a lefújás után nem engednek be nézőket a pályára, annak érdekében, hogy a győztesnek járó kupát zavartalanul átadhassák. A Kispest és a Fradi beengedte volna a nézőket, azonban az MLSZ a nemzetközi szövetség előírásaira hivatkozva nem járult ehhez hozzá. A rendőrség később hangsúlyozta, a tiltás nem az ő ötletük volt, erre megkérték őket.

A meccset (2-1) és egyben a kupát (összesítésben 5-1) nagyobb nehézség nélkül nyerte a Ferencváros. Az már a lefújás előtt látszott, a türelmetlen Fradi-szurkolók átmásznak a kerítésen, hogy biztosan együtt ünnepelhessenek a csapatukkal. A hangosbemondó többször felszólította őket, hogy maradjanak a helyükön és rohamrendőrök szállták meg a lelátók előtti salakot.

A lefújás után is mindenképp meg akarták akadályozni a szurkolók beszaladását, majd amikor a pajzsos rendőrök képtelenek voltak erre, megérkeztek a lovasrendőrök. Kergetőzés, közelharc kezdődött a pályán. A rendőrök néhány szurkolót mindenképp el akartak fogni, de meglepetésre több Fradi-játékos is a védelmükre kelt. A legjobban az látszódik a felvételeken, amint Simon próbálja visszatartani az egyik fradistát. Leginkább azonban a káosz, a lovakat ugrató és kardlapozó, ütlegelő, a pályára rohant drukkereket a földre szorító rendőrök a kivehetők. Több ferencvárosi is konfliktusba került a rendőrökkel: a kapus Szeiler Józsefet és Nyilasit is megütötték, különösebb ok nélkül.

Később kiderült, hogy a rendőrök taktikája az volt, hogy ha beözönlenek a szurkolók a pályára, akkor beljebb engedik őket, visszahúzódnak és úgy teszik lehetővé, hogy a győztes átvehesse a kupát. Egyes felvételeken látszik, valóban ez történt, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) másnap nyilatkozó közbiztonsági főigazgató-helyettese, Bökönyi István szerint pedig a beözönlő szurkolók egyre agresszívebben kezdtek viselkedni a rendőrökkel és támadtak is: "A rendőrök elszántak arra, ha őket továbbra támadni fogják, ha továbbra is ilyen kőzápor lesz, ha továbbra is rendőröket akarnak a földre teperni, még keményebb fellépés következik. Ezért aztán a szurkolók gyakorlatilag elhagyták a játékteret."

Összesen nyolc embert állítottak elő, tíz rendőr könnyen megsérült, egyet kórházba kellett szállítani, míg a szurkolók közül ketten kértek orvosi ellátást a helyszínen.

"Először kiváncsiságból mentünk oda, hogy mi történik a pályán. Nem értettük, miért kell megakadályozni, hogy bejöjjenek a szurkolóink, hogy velünk ünnepeljenek. Ez mindenhol így szokás és nem mondta előre senki, hogy ezt nem lehet" - emlékezett vissza Telek. A védő szerint semmi szükség sem lett volna a rendőrökre, ha pedig tényleg meg akarták volna akadályozni, hogy bárki befusson a pályára, akkor többen kellett volna lenniük. "Aztán meg akartunk valakit védeni, nehogy elvigyék a rendőrök. Az egészből utólag csak a feszültségre emlékeztem, arra, hogy konkrétan mi történt, nem. Azt a szurkolót, akit meg akartunk menteni a rendőröktől, végül nem vitték el."

Telek úgy emlékszik vissza, miután lecsillapodtak a kedélyek, egyszerűen, minden következény nélkül hazamentek.

A másnapi sportlapban még elsősorban a meccsen történtekről volt szó, de a címlapon már ez szerepelt: "Nyilasi örömébe üröm is vegyült." A leköszönő edző nyilatkozata egyrészt a búcsúzkodásról szólt, de megemlítette a kapott ütlegeket is: "Megvertük a Honvédot, a rendőrök meg minket. Már örülni sem hagynak minket. Kardlappal akkorát kaptam, hogy majdnem elestem." A szintén csalódott Lipcsei Péter mélyebb összefüggésekről beszélt: "A rendőrök évek óta ezt csinálják a szurkolóinkkal. Szerintem ez nyilvánvaló provokáció volt. A rendőrség előre felkészült a Fradi-szukolók verésére."

A meccs másnapján Bökönyi úgy értékelt, a rendőri biztosításra eredményesen és szakszerűen készültek fel, "ugyanakkor egyes rendőri taktikai, talán stratégiai elgondolások lehetővé tették azt, hogy ezen helyzet kialakuljon."

Az ORFK-vezető közvetett főnöke, Kónya Imre belügyminiszter sokkal egyértelműbben fogalmazott. "Kötelességemnek érzem, hogy magam és a rendőrség nevében elnézést kérjek a szurkolóktól, a csapattól, az egyesületektől és mindazoktól, akik joggal háborodtak fel a tegnapi labdarúgó-kupadöntőn történtek miatt" - állt közleményében, amelyben az ünneplő közönséggel szemben történt kirívóan durva rendőri fellépést megengedhetetlennek és semmivel sem indokolhatónak mondta.

Kónya az ügy kivizsgálását, a személyes felelősség megállapítását ígérte és egy hónap múlva - a választások után, már ügyvezető belügyminiszterként - sajtótájékoztatón jelentették be, négy rendőri vezetőt vontak felelősségre. A meccs biztosítását irányító XIX. kerületi kapitányt, a Budapesti Rendőrfőkapitányság (BRFK) Közrendvédelmi Főosztályának két vezetőjét, valamint az ORFK közrendvédelmi főelőadóját iIlletmény-csökkentéssel és megróvással büntették.

A belügyminiszter határozottan fogalmazott, szerinte indokoltan keltettek felháborodást a hatáskörüket túllépő rendőrök túlkapásai, még úgy is, hogy többen büntetendő cselekményeket is elkövettek. "A helyes az lett volna, ha a rendőrök elhagyják a helyszínt és ha nem avatkoznak be az ünneplésbe" - jelentette ki Kónya Imre.

A rendőrségi vizsgálat azt állapította meg, ballépés volt nem megakadályozni a szurkolók beözönlését a pályára. A legnagyobb hibának a lovasrendőrök bevetését nevezték, őket ugyanis semmiféle utasítással nem látták el és így kénytelenek voltak maguk dönteni.

A rendőri vezetők megróvása után jelentették be, hogy ismeretlen tettesek ellen eljárás indul hivatalos személy elleni erőszak miatt, de Telek nem tudta felidézni, pontosan mikor keresték meg őt először a rendőrök. Nem igazán emlékezett arra, mi történt, de amikor a felvételeken megmutatták, hogy dulakodott, elismerte, amit tett. "Nem vagyok agresszív ember, sem ezelőtt, sem ezután nem kerültem hasonló helyzetbe. Az is lehet, hogy másnap már teljesen máshogyan reagáltam volna erre a szituációra" - jegyezte meg az egykori hátvéd, aki a pályán elegáns játékáról, azonkívül szerénységéről volt ismert.

A Fradi-játékos az elsőfokú tárgyalás előtt nem számított komoly ítéletre, nem érezte, hogy az ügynek valódi következménye lehet. A kispesti bíróságon 1995. júliusában hozott ítéletben aztán Simonra hat, Telekre és Vanicsekre négy-négy hónap börtönbüntetést szabtak ki egy év próbaidőre felfüggesztve. A bírónő elismerte, a meccs utáni rendőri intézkedésekbe becsúsztak túlkapások, de úgy indokolt, hogy az az intézkedés, amelybe Telekék beavatkoztak, jogszerű volt.

"Az elsőfok utáni időszak viszont nagyon nehéz volt. Ekkor már tudtuk, hogy van miért aggódni, hiszen priuszunk lehetett volna. Például a mostani munkámat sem végezhetném, ha jogerősen elítélnek - emlékezett vissza Telek. A másodfokú, felmentő ítélet végül 1995 végén született meg. - Mondom, ma már csak egy rossz emlék ez az ügy."