1953: 4:2 a félidőben, a végén 6:3

Az évszázad meccsét 1953. november 25-én játszották a Wembley Stadionban. A magyar válogatott, a legendás Aranycsapat 6:3-ra győzte le – a brit csapatokat leszámítva – 90 éve veretlen angolokat. 1993-ban az MLSZ a Magyar Labdarúgás Napjának tette meg a napot.

Az előzmények

A magyar válogatott az 53-as meccs idejére Európa legjobb csapata lett. Sebes Gusztáv 1949. április 10-én, csehszlovákok elleni vereséggel mutatkozott be a kispadon, de azt leszámítva csak 1950-ben az osztrákoktól, majd két évvel később Moszkva válogatottjától kapott ki Magyarország. Az angolok elleni találkozó előtt 36 meccsből 26-ot megnyert a csapat, hét döntetlen és három vereség mellett.

Az 1952-es olimpiára kétéves veretlenséggel érkezett a válogatott. Helsinkiben a románokat 2:1-re, az olaszokat 3:0-ra, a negyeddöntőben a törököket (Kocsis és Puskás duplájával) 7:1-re győztük le. Az elődöntőben 6:0-ra Svédországot vertük tönkre, majd a döntőben Jugoszlávia sem tudott gólt lőni (2:0), Puskás és Czibor góljával az első világtornán lett első Magyarország.

Sebes már az olimpián lekötötte az angolok elleni meccset, amelyet Rákosi Mátyás, nehezményezett, a pártvezér ennek hangot is adott. Az egykori szövetségi kapitány így emlékezett erre: „Remegnem kellett, mert lekötöttem. Vád volt ellenem, hogy engedély nélkül kötöttem le.”

Anglia 1863-ban már válogatott meccseket játszott, de az első hivatalost 1872. november 30-án Skócia vendégeként. Az 1953-ig eltelt időszakban 122 hazai meccsén 20 döntetlenje és 23 veresége volt, de hazai pályán egyetlen egyszer sem kapott még ki Nagy-Britannián kívüli válogatottól.

A meccs

1953. november 23-án egy ködös napon fogadta Anglia Magyarországot. A Wembley Stadionban 105 ezer néző, a tv-k előtt több millió szurkoló volt kíváncsi a mágikus magyarokra. Az angolok önbizalommal telve – talán kicsit lekezelően is – kezdtek, de már a 45. másodpercben gólt kaptak. Bozsik indította Hidegkutit, aki megszerezte a vezetést. Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak, Sewell a bal alsó sarokba lőtt.

A 20. percben a bal oldalon Czibor száguldott el, beadása Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább, az Öreg második gólját jegyezte.

A harmadik magyar gólt gyakran nevezik az évszázad góljának. Látványosan hozta fel a csapat a labdát, Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak, aki egy elhúzós csellel elfektette a becsúszó Wright-ot - a világ akkor talán legjobb hátvédjét -, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba, 1-3. A 29. percben Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát, a labda bepattogott az ellenkező kapufához, 1-4. Mortensen szépített, 2-4-gyel mentek szünetre a csapatok

Az 50. percben egy előrevágott labdát Puskás szedett össze, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a léc alá lőtt, 2-5. Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe, aki góljával mesterhármast ért el, 2-6. A végeredményt Ramsey állította be tizenegyesből az 57. percben, 3-6.

A meccs hatása

Az angol lapok a magyarok fantasztikus játékáról írtak inkább. Olyan erőnlétet láttak a magyaroknál, amilyet az angol válogatottban sohasem követelnek meg. Egyetértettek abban is, hogy csapatuk bármely más csapatot meg tudott volna verni, csak a magyart nem: „Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban. A magyarok új elemeket vittek a futballba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését.”

Billy Wright, a hazaiak csapatkapitánya: „A magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom, el sem tudtam képzelni, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes.”

Vittorio Pozzo, az olaszok legendás kapitánya: „Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része sportembernek. Már a selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett.”

Ez utóbbi nem jött be, az 1954-es vb-döntőt nem nyerte meg a válogatott, és az 1956-os forradalom szétzilálta a csapatot, Sebes Gusztáv akkor júniusban ült utoljára a magyar kispadon. Ilyen csapata és ekkora győzelme azóta sem volt a magyar futballválogatottnak.