További Alapvonal cikkek
- Nyíregyházi, békési és kaposvári pedagógusok lettek az ország kedvenc testnevelő tanárai
- Ennyit költenek a magyarok legkedveltebb szabadidős sporttevékenységükre
- Mi történik a magyar szurkolókkal a stadionokban?
- A sport felgyorsítja a felső vezetők karrierívét
- Amikor a kreativitás többet ér a pénznél, ott ismételten szót kértek a magyarok
1991. május 18-án a Tottenham 2-1-re legyőzte a Nottingham Forestet az FA-kupa döntőjében, de a nyertesek egyik tagja nem örült: Paul Gascoigne a kórházi ágyból nézte a kupaátadást.
Gascoigne az 1990-es világbajnokságon az angol válogatott egyik legjobbja volt, a következő szezonjában zseniálisan futballozott. A Lazio 8,5 millió fontos átigazolási díjban állapodott meg érte a Tottenhammel, utolsó meccse volt az FA-finálé.
A 24 éves középpályás bizonyítani akart, de túlpörgött, a 15. percben úgy alárúgott Gary Charlesnak, hogy ma egyből pirossal küldenék le. Akkor a lapot is megúszta, viszont sokkal rosszabb történt vele: a durva mozdulat közben elszakadt jobb térdében a keresztszalag.
Felállt, megpróbálta folytatni, beállt a sorfalba a szabadrúgáshoz, amit Stuart Pearce fantasztikusan vert be a jobb felső sarokba. A középkezdésig még elporoszkált, aztán összeroskadt, lecserélték, kórházba vitték.
Csapata egyenlített, majd a hosszabbításban a győztes gólt is megszerezte, 2-1-gyel nyerte meg a kupát. Gascoigne az átadást már kórházi ágyából nézte, de nem bírta végig, kikapcsolta a tévét.
A laziós szerződés kútba esett, ráadásul a lábadozó futballista ősszel egy diszkóban rásérült a térdére, így a következő szezon végére sem térhetett vissza, ki kellett hagynia az egészet.
1992 nyarán a Lazio végül elvitte, három millió fonttal olcsóbban, 5,5-ért.
Olaszországban teljesen felépült, szerették, sikeres volt, de aki látta előtte is játszani, állítja, sérülése után sosem lett a régi. Zseniális futballista maradt, de - kezelhetetlen természete mellett - a szakadás miatt nem teljesedhetett ki igazán.
Rovataink a Facebookon