Albert Flórián 70 éves

Kevés olyan magyar futballista van, aki pályafutását végig ugyanabban a klubcsapatban játszotta végig, olyan meg csak egyetlen, akinek a teljesítményét Aranylabdával díjazták. Ez az egy, Albert Flórián, hetven éve, 1941. szeptember 15-én született Hercegszántón.

Albert Flórián mindössze 11 éves volt, amikor egy toborzón feltűnt, és 1952-ben Budapestre, az akkor Kinizsi nevet viselő Ferencvároshoz került. Az egyetlen klubhoz, amelyben játszott és amelyhez aktív pályafutását befejezve is hű maradt.

„Ez volt az első nagy élményem, Rákosi Gyulával együtt jelentkeztünk, fel is vettek minket. Innentől kezdve minden nagy pillanatra szívesen emlékszem” - nyilatkozta az MTI-nek a Császár becenévre hallgató Albert.

Tizenhét évesen mutatkozott be az NB I-ben, a Fradi a Népstadionban a Diósgyőrrel játszott és az ő két góljával győztött. 1960-ban bajnoki ezüstérmes lett a csapattal, és 27 góllal a gólkirályi címet is megszerezte. 1961-ben ismét gólkirály lett 21 góllal, holtversenyben Tichy Lajossal.

Albert Flórián 537 mérkőzést játszott a Ferencvárosban és 383 gólt szerzett, 1963-ban, 1964-ben, 1967-ben és 1968-ban nyert magyar bajnokságot, 1972-ben pedig MNK-t

1963-ban még csak az elődöntőig jutott a Vásárvárosok Kupájában a Ferencvárossal, de két évvel később egy bravúros torinói meccsen, a Juventust legyőzve már elhódították a kupát. Összesen 56 nemzetközi kupameccsen lépett pályára, 33-szor volt eredményes.

„Játszhattunk a Manchester Uniteddel, valamint az Athletic Bilbaóval is. A döntőt végül egy mérkőzésesre redukálták, így Torinóban játszottunk a Juventus ellen. Emlékszem, a találkozót az a Dienst vezette, aki később a 66-os vb-n az ominózus angol-német finálét is dirigálta. Egy jobb oldali beadás után megelőztem a centerhalfot, aki két kézzel fellökött, már mondtam is neki, hogy talán büntetőt kellene ítélnie, de az mondta, csönd legyen, nézze meg, a hálóban a labda. Ez volt Fenyvesi Máté gólja, amivel nyertünk.”

Tizenhétszer játszott az utánpótlás-válogatottban és 1959. június 18-án, 17 évesen volt először felnőtt válogatott, ahol összesen 75-ször szerepelt és 31 gólt lőtt. A válogatottal az 1962-es chilei, valamint az 1966-os angliai világbajnokságon is szerepelt:

„Előbbin teljesen egyértelműen döntőt kellett volna játszanunk, de ember tervez, Isten végez, ugyanis azt az ominózus csehek elleni mérkőzést elvitte Latisev sporttárs, ami után ő megkapta az aranysípot, de mi mást ajánlottunk neki. Amennyiben ott továbbjutunk, akkor azzal a jugoszláv együttessel játszottunk volna, amely már harminc éve nem tudott nyerni a magyarok ellen.”

Albert elmondta, pályafutása egyik nagy pillanataként élte meg, hogy 1961. december 23-án Montevideóban az Uruguay elleni barátságos mérkőzésen pályára léphetett, ugyanis ez volt az a találkozó, ahol Bozsik József a 100. válogatottságát ünnepelte.

Albertet 1966-ban és 1967-ben választották itthon az év labdarúgójának. Tagja volt az 1960-as olimpián bronzérmet szerzett magyar válogatottnak és az 1964-es madridi Eb-n szintén harmadik helyezést elért csapatnak. Már 1965-ben nevezték az Aranylabdára, de akkor csak a hatodik lett. Pályafutásának legnagyobb elismeréseként 1967-ben - eddig egyetlen magyarként – első lett a France Football szavazásán. "Technikailag és taktikailag szinte felülmúlhatatlan egyéniség" - szólt az indoklás.

„Akkoriban az volt a szokás, hogy akinek odaítélték az Aranylabdát, az a klubjánál hazai közönség előtt vehette át. Nekem a Szovjetunió elleni Európa-bajnoki selejtező előtt a Népstadionban kellett volna átvennem, ez még inkább emelte volna a rangját. Sajnos az edzőtáborban megsérültem, így csak a találkozó után a Gundel étteremben tartott banketten adta át nekem a France Football főszerkesztője"

1969. június 15-én a Dánia-Magyarország vb-selejtezőn, Koppenhágában súlyosan megsérült. Hosszú felépülés után újra pályára léphetett ugyan, de térde már nem bírta a terhelést. Utoljára 1974. március 17-én játszott a Ferencvárosban, a válogatotttól 1974. május 29-én a Jugoszlávia elleni 3-2-es győztes meccsen búcsúzott. Visszavonulása óta is a Fradiban dolgozik, a klub örökös bajnoka, 2001 óta az FTC tiszteletbeli elnöke.

A magyar labdarúgás legendája 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje Polgári Tagozata kitüntetésben részesült, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2007-ben szülőfaluja, Hercegszántó első díszpolgára lett, 2010-ben Budapesten avatták a főváros díszpolgárává. 2007. december 21-től az ő nevét viseli a Ferencváros Üllői úti stadionja, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a magyar labdarúgás területén végzett példa értékű sportolói és edzői tevékenysége, életpályája elismeréseként.