Heysel: a futball legsötétebb katasztrófája

Harminc évvel ezelőtt, 1985. május 29-én történt a futball egyik legnyomasztóbb és legsokkolóbb katasztrófája. A brüsszeli Heysel Stadionban a BEK-döntő előtt 39 szurkoló veszítette életét a romos állapotú sportlétesítmény, a futballhuliganizmus és az értékelhetetlen biztonsági intézkedések miatt.

Szinte kódolva volt, hogy valami nagy baj lesz Brüsszelben. Bár a Heysel volt a belga nemzeti stadion, nem igazán törődtek a fenntartásával, az 1930-ban épült aréna már az utolsókat rúgta, romos, omladozó épületté vált. Vészmegoldásokkal igyekeztek úgy-ahogy megóvni. A stadion állapotával mindenki tisztában volt, mégis megkapta a BEK-döntőt, amelyet a Juventus és a Liverpool vívott egymással. Mindkét klub jelezte, hogy jobb volna más helyszínt találni, de az UEFA hajthatatlan volt.

Balhéra eleve lehetett számítani, ebben az időszakban tombolt az angol futballhuliganizmus, és a megvadult drukkerek bármelyik várost képesek voltak letarolni. A belga rendőrök is készülhettek a liverpooliakra, de nem gondolták túl fenyegetőnek őket, különösebb biztonsági intézkedéseket nem alkalmaztak.

Eleve sokkal több Liverpool-drukker érkezett Brüsszelbe, mint ahánynak jegye volt, és a stadionba is sokaknak sikerült belógniuk. Nem volt túl nehéz, a biztonsági ellenőrzések nem voltak igazán szigorúak, és a stadion falának megbontásával is sokak bejutottak az így túlzsúfolttá váló nézőtérre. A két tábor elkülönítésére sem fordítottak túl nagy erőket, csak egy drótkerítés és egy rendőrsorfal választotta el őket. A Liverpool-keménymag mellett elvileg egy semleges szurkolói zónát jelöltek ki, de nagyon sok Belgiumban élő olasz és juventusos is tudott oda jegyet venni.

A koreográfia a szokásos módon indult, a két tábor beszólogatott egymásnak, majd dobálózni kezdtek. Arra azonban nem készültek, hogy még a meccs előtt a lelátón támadást indítanak. A liverpooliak áttörték a nem túl izmost rendőrsorfalat, és az olaszokra rontottak. A Juventus-drukkerek hátráltak a lelátórészük vége felé, amit egy betonfal határolt. Aki tudott, még átmászott rajta, de a szerkezet nem bírta el sokáig az összetorlódott tömeget, és leszakadt. Többen öt méter magasból a mélybe zuhantak, és azonnal meghaltak, míg mások a rájuk omló faldarabok miatt veszítették életüket. A pánikba esett szurkolók a menekülést keresve egymást is agyontaposták. A pályán kétségbeesett mentőakció indult, megbontott kordondarabokon szállították a sérülteket, miközben az egészségügyiek szívmasszázzsal és lélegeztetéssel próbáltak életeket menteni. A tragédiában 39 haltak meg, és közel 600 sérültről számoltak be.

A káosz csak fokozódott, mikor a stadion másik végéről megindultak a bosszúszomjas Juventus-drukkerek. A rendőrök igyekeztek megakadályozni, hogy a pályán egymásnak essen a két tábor, miközben menteni kellett volna a több száz sérültet. A rendőrök és a Juventus-szurkolók még órákon keresztül harcoltak. Nem tűnt úgy, hogy még meccs is lesz.

A sokkoló jelenetek ellenére az UEFA úgy döntött, hogy lejátsszák a BEK-döntőt. Attól tartottak, ha elhalasztják, akkor újrakezdődik a háború a két csapat szurkolói között. A mérkőzést a Juventus nyerte 1-0-ra, Michel Platini 11-esből szerzett góljával, de a tragédia árnyékában alig valakit érdekelt ez a győzelem.

A Heysel-tragédia gyökeres változásokat indított el a futballban. Margaret Thatcher brit miniszterelnök kérésére az angol szövetség minden klubját kizárta az európai kupákból. Később az UEFA is így döntött. Angol klub öt évig nem indulhatott európai kupában. A Liverpool tízéves eltiltás kapott, amit végül hatra mérsékeltek.

A tragédiáért kezdetben csak a Liverpool-szurkolókat hibáztatták, habár a kezdettől fogva világos volt, hogy súlyos mulasztások történtek. Emberölés gyanújával 27 angol drukkert vettek őrizetbe. Közülük 14-en hároméves börtönbüntetést kaptak. Egy 18 hónapos vizsgálat után egy belga bíró az UEFA-t, a rendezőket és a rendőrséget is felelőssé tette a tragédiáért, aminek szerinte a stadionválasztás, valamint a tömeg helytelen irányítása és kezelése is közvetlen oka volt.

A Heysel Stadionban soha többé nem rendeztek futballmeccset – a helyére épített Baldvin király Stadionba csak tíz évvel később térhetett vissza a futball és a belga válogatott.