Sosemvolt világcsúcs, de egy Ferrarit kapott érte

Távolugrásban évtizedekig állnak a világrekordok, Bob Beamon 890 centis ugrása után 23 évet kellett várni, hogy Mike Powell 895 centiméterre javítsa a csúcsot. 1995. július 29-én Ivan Pedroso egy centivel ennél is nagyobbat ugrott. Egy Ferrarit kapott érte, aztán kiderült, a rekord érvénytelen.

Az 1990-es években az amerikai Carl Lewis és Mike Powell mellett a kubai Ivan Pedroso volt a távolugrás meghatározó versenyzője. 17 évesen már nyolc méter fölött ugrott, majd egy év múlva negyedik lett az 1992-es barcelonai olimpián.

Később négy világbajnokságot nyert (1995, 1997, 1999 és 2001) és a sydney-i olimpián is aranyat szerzett. Már ezekből a sikerekből is látszik, kivételes képességű ugróról van szó. A halhatatlanságot biztosító világrekord azonban nem jött össze neki, hiába is gondolta magát egy rövid ideig csúcstartónak.

Az olaszországi Sestriere-ben a 2000 méter feletti fekvésnek köszönhetően mindig kimagasló eredmények születtek távolugrásban, statisztikák szerint kétszázalékos javulást is eredményezhet a magaslat. Itt csapott össze egymással negyedszer Powell és Pedroso 1995-ben. A korábbi három versenyen Pedroso győzött, majd Olaszországban is nyert, nem is akárhogy.

De egy rekord, csak akkor rekord, ha hitelesítik.

Az olasz szövetség azonban fel sem terjesztette  az ugrást a Nemzetközi Atlétikai Szövetséghez (IAAF), mert gyanús körülmények merültek fel. Az ugrásól készült egyik felvételről kiderült, hogy Pedroso kísérleténél egy férfi a szélmérő készülék elé áll, így az valószínűleg nem valós adatot közölt. A világcsúcsnál a versenybírók 1,2 méter per szekundomos hátszelet mondtak be, ami még bőven jó, mert a 2 m/s feletti értékek azok, amelyekkel nem hitelesíthető a rekord távolugrásban.

Az ügyet még inkább gyanússá és érdekessé teszi, hogy a kubai mind a hat ugrásánál a szélmérő elé álltak, de csak az övénél, más ugrókénál nem.  Luciano Gemello később azt mondta, hogy őt csak a mezőny legjobb távolugrója, Pedroso érdekelte, ezért lépett csak akkor közelebb a pályához.

Azt már sosem tudjuk meg, hogy tudatos csalásról volt-e szó, vagy véletlenről, de nem volna egyedülálló a sporttörténelemben, ha előbbi igazolódna be.

Néhány szervezőnek maga felé hajlik a keze. A versenynek egy világcsúcsnál nem kell jobb reklám, és ha valami kicsit lehet tenni ezért, azt meg is teszik.

A kubai szövetség a tények ismeretében protestált a IAAF-nál, de Gyulai István főtitkár is csak annyit mondhatott, hogy ők nem tehetnek semmit, az olasz szövetség döntésén múlik minden.

Pedroso látszólag nem tört meg, hogy világrekord nélkül maradt, fogadkozott, hogy ugrik majd ő még ennél is nagyobbat, a hiú Powell meg lenyugodott, és arról számolt be, hogy neki mekkora elégtételt jelent, hogy úgy írhatja alá a rajongók fényképeit, hogy: Mike Powell, világcsúcstartó.

A csúcs és a győzelem mellé a szervezők által felajánlott, akkor 140 ezer dollárt érő Ferrari is járt, egy évvel korábban Szergej Bubka vitt el egy kocsit, és ugyan Pedroso igazából nem ért el világrekordot, nagyvonalúak voltak vele, megtarthatta az autót.

Pedroso 896 centimétere minden idők második legjobb távolugrása lett, 899-cel Powellé az abszolút rekord, még 1992-ben ugrotta, hol máshol, mint Sestriere-ben, de akkor a szélmérővel semmi baj nem volt, 4,4 m/-s-os erős hátszelet jelzett. Természetesen ez sem lehetett világrekord.