Az első egymillió fontos focista, akit egy magyar fedezett fel

Manapság már középszerű futballistákért is fontmilliókat szórnak ki a klubok, a heti, havi fizetésükről már nem is beszélve. Egészen másképp volt ez a hőskorban, és ehhez elég sokat kell visszalépnünk az időben. 1979-ben Brian Clough, a Nottingham Forest menedzsere ragaszkodott Trevor Francis megszerzéséhez, és ahhoz is - hogy ne helyezzen nagy nyomást a játékosra -, hogy ne legyen hétszámjegyű a vételár. Clough ezért 999 999 fontot kínált a Birminghamnek a csatárért. A végső összeg végül az adókkal és egyéb járulékokkal közel 1,2 millió fontra rúgott.

Bár sokan azt gondolják, Trevor Francis a futballtörténelem első millió fontos játékosa, a dicsőség valaki egészen másé. A nevét sem ismerik olyan sokan, mint az angol válogatottét. A történet főszereplője Giuseppe Savoldi, aki 1947. január 21-én született, a mindössze ötezer főt számoló Gorlagóban, Bergamo tartományban, 60 kilométerre északkeletre Milánótól.

Szerény, tipikus lombardiai család volt Savoldiéké. Az apja vasúti munkás volt, anyja pedig a közeli gombgyárban dolgozott, a bergamói amatőr csapatban röplabdázott. Az ifjű Giuseppéről senki sem gondolta, hogy futballsztár lesz, hiszen az első kapocs a sporttal a kosárlabda volt, majdnem 18 éves koráig űzte ezt, emellett atletizált is.

Nem volt magas, mindössze 175 centire nőtt, de a kosaras- és magasugró múltja miatt a légtér ura volt. Ezt fedezte fel a magyar Kincses Mihály, aki idehaza a Kistext, a Kispest és a Gamma futballistája volt, nem mellékesen 17-szeres magyar válogatott jobbszélső. Kincses 1946-tól Olaszországban élt, a Juventusban is futballozott, 1954-ben fejezte be a pályafutását és az Atalanta ifjúsági edzője volt.

Savoldit gyakorlatilag Kincses indította el a futballkarrier felé. A titokban még kosarazó sportoló egyre közelebb került az Atalanta felnőtt csapatához, ahol aztán 18 éves korában, a Vicenza elleni kupameccsen mutatkozott be, majd egy héttel később, 1965. szeptember 5-én, a Fiorentina elleni bajnokin is pályára lépett. Három szezont húzott le Bergamóban, az utolsó idényében már 27 meccsen 12-szer talált a kapuba, majd 1968-ban a Bolognába igazolt.

Akkor még csak 110 ezer fontnak megfelelő líráért lett a piros-kékek játékosa, és hat szezont húzott le a Stadio Comunaléban. 210 bajnoki meccsen 85 gólt szerzett, kétszer nyerte el a Coppa Italiát, az 1972-1973-as szezonban 17 találattal lett a Serie A gólkirálya, a legendás Gianni Riverát előzte meg. Savoldi összesen 140 gólt rúgott, a Bologna történetében minden idők negyedik legjobb gólszerzője lett.

1972. januárjában Pier Paolo Pasolini, a világhírű filmrendező írta róla:

Vannak a labdarúgásnak kifejezetten költői pillanatai. Minden gól egy találmány, a kód megfejtése. Minden gól a sokk, a félelem, visszafordíthatatlanság szimbóluma. Csakúgy, mint maga a költői szó. Minden évben a gólkirály a legjobb költő, és ez most Savoldi.

Hiába ontotta a gólokat, Savoldinak sem a bajnoki cím, sem a válogatottság nem jött össze. Csalódott volt azért is, mert 1974-ben nem sikerült az AS Romába szerződnie, ahová a híres Helenio Herrera hívta. Végül 1975-ben igent mondott a Napoli hívására. A világ hirtelen felkapta a fejét, Savoldiért 2 milliárd lírát, azaz 1,2 millió fontot fizetett a nápolyi klub, amellyel a világ legdrágább futballistája lett. Érhető volt a felbolydulás, Johann Cruyff két évvel korábban 992 ezer fontért lett a Barcelona futballistája.

Nápolyban sem tudott még magasabb csúcsokat megdönteni. Egy kupagyőzelem és négy válogatott meccs jutott neki az 1976-os Eb-selejtezők előtt. Az 1978-1979-es szezonban már csak 9 gólig juott, majd előbb visszatért Bolognába, aztán nevelőcsapatának, az akkor a Serie B-ben szereplő Atalantának segített.

„Túl későn érkeztem Nápolyba - mesélte egyszer egy interjúban. - A klub akkor már inkább hanyatló ágban volt, egy remek ciklus végén jártunk és én sem tudtam segíteni." Hiába a Vezúv árnyékában szerzett 77 gól, nem jött össze a nagy álom: a bajnoki cím és egy világtornán szerepelni a válogatottal.

Ráadásul 1980-ban egy rendőrségi ügy is beárnyékolta a karrierjét. A vád szerint fogadási csalásokban vett részt és ezért 3,5 féléves eltiltást kapott, amelyet később két évre mérsékeltek, de ez is a karrierje végét jelentette. Edzőként a harmad-, negyedosztályban dolgozott, végül 1997-ben, Sienából ment nyugdíjba.

A világ legdrágább és legszegényebb futballistája volt, igazából semmit sem tudott nyerni karrierje során. A neve így is fennmarad a labdarúgás történelemkönyvében még úgy is, hogy csak a Serie A 13. legeredményesebb játékosaként emlékezünk majd rá.