A legszebb magyar olimpiai győzelem, amitől az olaszok kiakadtak

1928-ban olykor kibírhatatlan izgalmak közepette nyerte meg az olimpiai bajnokságot a férfi kardválogatott 9:7-re.  Négy év múlva Los Angelesben valósággal elsöpörte az olaszokat, 9:2-es győzelem sohasem volt addig a fináléban.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

A címvédő magyar válogatott amerikaiak elleni meccsére 3 ezer ember verődött össze a Los Angeles-i kiállítási csarnok fegyvertárában. A négyes döntőt az USA-val kezdte a csapat, és a tudásbeli különbség nagyon korán érvényesült. Piller György és Kabos Endre 4-4 győzelmet szerzett, Glykais Gyula neve mellé három került, a 22 éves Gerevich Aladár két győztes asszóval vette ki a részét a 13:3-as sikerből.

A csapat tagja volt más meccseken: Petschauer Attila és Nagy Ernő. 

Jöhetett az olaszok elleni rangadó, amely négy éve nagy izgalmakat hozott, most pedig nagy izgalmakkal indult. Nem találtak ugyanis olyan zsűrielnököt, aki mindkét félnek megfelelt volna, emiatt nem a kiírt időpontban kezdődött a döntő, hanem több mint egyórás késéssel. Végül az amerikai csapatban vívó Buskirkre esett a választás, aki miután levezette a meccset, még vívott is hazájának a bronzmeccsen. A várakozás, hogy találjanak valakit, aki levezeti az akciókat, feszültebb volt, mint maga a mérkőzés.

Még akkor is, ha az olaszok nyerték meg az első csörtét, sőt, 2:2-ig tartották is a lépést, akkor azonban beindult a magyar henger, és több meccset már nem nyertek az olaszok. 9:2 lett a vége. Az olaszok sokszor hisztiztek, reklamáltak, legendájuk, Nedo Nadi ugyan elismerte, hogy a mieink a jobbak, de nem ekkora különbséggel.

Az utolsó asszót Gerevich és Gaudini vívta, a magyar 5:3-ra nyert. Az olasz már 3:1-re vezetett, onnan azonban Gerevich percei következtek, és négy szebbnél szebb találatot ért el zsinórban, amivel be is fejezte a remekművet.

Ugyan még hátra volt a lengyelek elleni meccs (formalitás volt, 15:1 lett), de már bajnokként ünnepelték a fiatal magyar vívót a páston és természetesen a csapatot is. Lichteneckert ezredes annyit mondott a találkozó után, hogy ez volt a legszebb magyar győzelem, amit valaha is látott. Piller György ehhez csatlakozva elmondta, hogy végre kijött a tudásbeli különbség. Az egri születésű Piller az egyénit is megnyerte.

Petschauer Attila kint maradt az olimpia után, de végül nem telepedett le Amerikában, és ez lett a végzete, mert zsidó származása miatt munkatáborba vitték, és az ukrajnai Davidovkában halt meg tífuszban 1943. januárban. Amerikában azóta versenyt rendeznek a tiszteletére. Kabos Endre sem élte túl a háborút, a Margit híd bombázásakor halt meg (róla még lesz szó, amikor az 1936-ban szerzett aranyérmeket elevenítjük fel, mert kétszeres bajnok lett Berlinben).  Glykais Gyula a háború után három évvel halt meg Szekszárdon.

Gerevch dicsőséges pályafutása viszont ekkor kezdődött, az olimpián egyszerűen csak világcsodának titulálták. A magánéletére is kihatással volt az esemény, mert akkor ismerte meg későbbi feleségét, a tőrvívásban egyéni bronzérmet szerző Bogen Ernát. Fiuk, Pál 1977-ben világbajnok lett. Nagy Ernő 1977-ig élt.