Egy magyar zsidó birkózó rontotta el Hitler ünnepét

Kárpáti Károly ellenséges közegben, horogkeresztes zászlók és őrjöngő németek között nyerte meg a könnyűsúly (66 kiló) olimpiai bajnoki aranyérmét 1936-ban Berlinben. Szabadfogású birkózásban addig nem volt első helye Magyarországnak, így Kárpáti történelmi győzelmet ért el. Az övé volt a magyar sport huszonötödik olimpiai aranya.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Kellner Károly néven Egerben született 1906-ban egy nyolcgyerekes családba, ő volt az ötödik gyerek. Szülei földbérlők voltak, Szabolcsban nevelkedett. 13 évesen Nagykállóban ismerkedett meg a sporttal, egyik bátyjával a kiterített ponyván birkózott először. Debrecenben került közel a sportághoz, mert a lakásuk abban a házban volt, ahol a DTE birkózóterme.

A műugrást is kedvelte, de ügyességét végül nem a medencében, hanem a birkózásban kamatoztatta. 1924-ben vett részt első birkózóversenyén, 1928-ban pedig már ott volt az olimpián, kötöttfogásban. 

Az amszterdami olimpián megnézte a szabadfogású meccseket is, és közben heves vitába keveredett versenyzőtársával, Papp Lászlóval, mert Papp úgy gondolta: a szabadfogásúak könnyen vernék őket, kötöttfogásúakat. 

Kárpáti igazolni akarta, hogy ez nem így van, ezért saját költségén, segítő nélkül, háromheti edzés után elutazott a párizsi Európa-bajnokságra, benevezett a szabadfogásúak közé, és végül második hellyel tért haza. Onnantól a szabadfogás lett a kedvence, és az 1932-es olimpián már második lett a francia Charles Pacome mögött.

Akkor már nemcsak versenyző volt, hanem társai edzéseit is irányította, felügyelte. Nem sikertelenül, mert ezen az olimpián három magyar bajnokot avattak birkózásban. Triplázni azóta sem sikerült, sőt, az elmúlt harminc évben összesen három aranyérem született a sportágban. Kárpáti az 1936-os játékokon így jutott el a döntőig:

• Charles Delporte (francia) 3-0
• Dick Garrard (ausztrál) tus
• Paride Romagnoli (olasz) 3-0
• Hermanni Pihlajamäki (finn) tus

Utóbbi versenyzőről érdemes tudni, hogy egy súlycsoporttal lejjebb az övé volt az aranyérem négy évvel korábban, vagyis egy bajnokot győzött le a magyar birkózó. A németek egyébként igyekeztek úgy alakítani a versenykiírást, hogy Kárpáti minél kevesebbet tudjon pihenni. Már csak ezért sem hagyhatta, hogy végigmenjen az összecsapás, és a 10. percben tusolta ellenfelét. (A 3-0-s sikert úgy kell értelmezni, hogy mindhárom pontozóbíró a magyart látta jobbnak, azaz Kárpáti egyhangú döntésekkel menetelt.)

Jöhetett a döntő augusztus 4-én, a játékok negyedik versenynapján. Kárpátinak mindössze kétórás pihenőideje volt. Ellenfele, Wolfgang Ehrl szintén két tusgyőzelemmel jutott el a fináléig, a japán Kazamát, a titkos favoritot is két vállra fektette. Neki szintén volt egy ezüstérme négy évvel korábbról, csak épp kötöttfogásból.

Kárpáti Az aranyérem két oldala című könyvéből az is kiderült, hogy a Führer várható érkezése miatt sorfalat álltak a katonák, de a döntőben mégis magyar siker született. Igaz, a három bíró a hatperces játékidő után nem tudott dönteni, ezért határoztak a folytatás mellett. Már az első hat percben is a magyar volt aktívabb, de nem merték kihozni bajnoknak.

A tudósítások szerint olyan is előfordult a döntőben, hogy mindkét birkózó lezuhant az emelvényről, de amíg Kárpáti mosolyogva ment vissza, addig Ehrl vicsorogva. A 14. percben ért véget a küzdelem, az utolsó akció, egy lábkiemelés is a magyaré volt, aki remekül védekezett, amikor térdelő helyzetbe küldték. Amikor kiderült, hogy a német veszített, Hitler visszafordult, egy magyar zsidó győzelmére nem volt kíváncsi. 

„Az első német győztes ünneplésére készültek, és már mindent elrendeztek vorschriftsmäßig tervszerűséggel, hogy az ünneplés külsőségeiben is méltó legyen az olimpiát rendező Harmadik Német Birodalomhoz. Csak az hiányzott még, hogy ellenfelem, Wolfgang Ehrl meg is nyerje a mérkőzését. Az eltökéltség egyre keményebben támadt, alakult ki bennem. Ha beleszakadok, sem adom, oda ezt a győzelmet.

Az utolsó három perc állásbirkózásból folyt. Ehrl kétségbeesett erőfeszítéseket tett. Az őrjöngő hangviharban vérszemet kapva, néhány lépésnyire hátrahúzódott és előredőlve, fejjel a gyomromnak rontott. Felkészülten fogadtam. Oldalt ugorva, elkaptam a csuklóját és akkorát rántottam rajta, hogy fejesugrásszerűen magas ívben lerepült az emelvényről a padlóra. És szaladt vissza a szőnyegre, hogy folytassa orvtámadásait.

Még egyszer összecsaptunk. De már csak másodpercek voltak hátra, és csakhamar megszólalt a mérkőzés végét jelző gong. A bírák zöld táblái a német vereséget jelezték. Az SS-ek kettős sorfala oszladozott, jelezve, hogy a Führer visszafordult. Mert nem a németek, hanem a magyarok ünneplik az első olimpiai győzelmet. A kis magyar tábor, Matura Miskával az élen, ölelgetett, csókolgatott, vállra emelve vitt ki az elkeseredetten tomboló, üvöltöző, őrjöngő német tömegből.
Olimpiai bajnok vagyok hát, és végre megvan az első berlini aranyérmünk.” 

A német birkózó nehezen tudta feldolgozni a vereséget, pláne, mert már a döntő előtt vagy alatt kinyomtatták az őt bajnoknak tekintő üdvözlőlapokat, autogramkártyákat. Ehrl alá is írt néhányat, ezt Kárpáti nem tudta neki megbocsátani.

Németország egyébként 33 aranyérmet nyert ezen az olimpián, 89 érmet tartottak otthon. A nemzetek versenyében az első helyen végeztek, a második helyre befutó Egyesült Államok 24 aranyat nyert, míg a harmadik helyezett Magyarország tízet. Magyarország ekkor lépett fel először az összesítésben a dobogóra. Viszonyításul: a németek 1932-ben három arannyal zártak.

A 31 éves Kárpáti abbahagyta a birkózást az olimpia után, és testnevelő tanári állást kapott, de származása miatt nagyívű előmenetele ki volt zárva.

A nácik és a velük olyan gyorsan azonosuló egyes honfitársak kétséget kizáróan jelezték, hogy a kor levegője egyre kevesebb oxigént termel a hozzám hasonlók számára

– írta önéletrajzi könyvében. A memoárból tudjuk, hogy olimpiai bajnoki aranyérme miatt nem vitték el a debreceni gettóba, a munkatáborba pedig önként jelentkezett, fát termelt ki sorstársaival a Debrecen melletti bánki erdőben. Amikor a századát egy másik helyre vezényelték, a parancsnok ösztönzésére az erdőben maradt, az ugyanis megígérte neki, hogy nem fogja kerestetni. Az erdészek ameddig tudták, bújtatták, de a nyilasok valahogy a nyomára bukkantak, ezért a budapesti rokonaihoz menekült, ott találkozhatott újra a már várandós feleségével. Nemsokára megszületett gyereke, aki a Radich Krisztina álnevet kapta.

Az ő tanítványai közé tartozott Hódos Imre is, az ő aranyérmének külön sztorija van, mert az erélyes fellépése és határozott szabályértelmezése után a bírókollégái másként alakították ki a hármas holtverseny eredményét.

Kárpáti 1945-től haláláig, 1996-ig volt a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, 1972-ben a televízióban szakkommentátorkodott, tudományos szakcikkek sora fűződik a nevéhez.

Az idő sodrában című könyvéhez írt zárszó jól visszaadja életszemléletét, stílusát. „Furcsa érzést vált ki belőlem az emlékezés. Sikereimet, munkámat, balsikereimet, az élet természetes velejárójának tekintem.

A törekvéseim elgáncsolóit nem tudom gyűlölni, sőt talán még valamiféle hálát is érzek irántuk. Ők sarkalltak ugyanis még több tudás elsajátítására, még világosabb, tisztább bizonyításra. A riválisaim elleni küzdelmek nélkül nem érhettem volna olyan tudásszintre, amilyen a berlini olimpiai győzelemhez kellett. Tanári, edzői pályámon sok felesleges nehézséget kellett elhárítanom. Ezek, ha időlegesen bosszantottak is, távlatilag továbbfejlődésre ösztönöztek.”