Hamis papírokkal úszta meg Auschwitzot az 1952-es olimpiai bajnok

Korondi Margit aranyérme után két órával később jött a következő magyar diadal a tornacsarnokban az 1952-es olimpián: Keleti Ágnes talajon lett a világ legjobbja. Keleti ekkor már 31 éves volt, de négy év múlva volt igazán a csúcson, amikor négy első helyet szerzett, és ő lett az első ötszörös magyar aranyérmes versenyzőnő a játékok történetében.

Keleti Klein Ágnes néven született 1921. január kilencedikén. Egy olimpiai bajnok három élete címmel írt könyvében érzékletesen foglalta össze az életrajzát: a három élet kódolása egyszerű. Zsidó családba, jólétbe született, aminek már a fővárosban véget vetett a háború és az üldöztetés. Gyártulajdonos édesapja Auschwitzban halt meg, testvérét és az anyját Raul Wallenberg menekítette ki.

1956-ban, élete legnagyobb sikerei után Ausztráliában maradt, noha az újságok akkor arról számoltak be, már hazaindult, és már csak napok kérdése és itthon lesz. Ausztráliában végül nem volt maradása, és Németországon keresztül végül Izraelbe került, ahol 1957-től élt nagyjából 2000-ig. Utána költözött végleg haza, és ma is jó egészségnek örvend, ahogy 99. születésnapjakor mondta januárban, hátborzongató számára, hogy az egész világ őt ünnepli, hiszen a New York Times, az NBC vagy éppen a Foxsports is megemlékezett arról, ő a világ legidősebb olimpiai bajnoka. Egy olasz karikatúrán pedig azt örökítették meg, miként rúgta le állóspárgában a náci szimbólum horogkeresztet.

Keleti a Nemzeti Torna Egyletben kezdte a sportolást, és tizennyolc éves korában már válogatott volt. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mindig tornász akart-e lenni. Így válaszolt.

„Tornász? Ugyan, dehogy! Én csellista akartam lenni. Engem a zene érdekelt igazán, de a háborúban el kellett adjam a csellómat, így az álmom nem teljesülhetett. A mozgás ugyanakkor sohasem állt távol tőlem, édesapám nagyon korán megszerettette velem, úsztam, még eveztem is.

A torna csak úgy jött, részemről minden különösebb elhivatottság nélkül, és az elején bizony igen sok kellemetlenséget okozott is, mert hiába mozogtam szépen, kecsesen, '40-ben nem lehettem válogatott, mert zsidók akkor a törvényeknek megfelelően nem kaphattak helyet a csapatban.”

A háború alatt megvásárolta Juhász Piroska papírjait, cseléd lett, és sokat bujkálva menekült meg a deportálás elől. Akár egy szállóige is lehetne, ahogyan pályájára tekintett: a szerencsétlenségben mindig szerencsés volt. Azt is hangoztatta mindig, érdemes jól csinálni valamit.

A háború után szenet hordott, bútort pakolt az élelemért, aztán visszatalált a sportághoz. Már az 1948-as olimpián ott volt, amikor két nappal a rajt előtt az egyik edzésen megsérült a lába, ezért nem versenyezhetett, nem tudott segíteni a csapatnak. A mieink a második helyen végeztek a csehszlovákok mögött, ha Keleti is ott van a szerek között, könnyen eltűnhetett volna a két csapat közötti öt pontos különbség. 

A következő olimpiai ciklusban már annyit edzhetett a Testnevelési Főiskolán, amennyit csak akart, és ennek meg is lett az eredménye a helsinki olimpián, 1952-ben. Nem ő számított a legnagyobb esélyesnek, hanem a szovjet Maria Gorohovszkaja, akivel a kötelező után holtversenyben álltak az élen talajon. A szabadon választott gyakorlatban azonban Keleti volt a jobb. Barcs Sándor így tudósított Keleti gyakorlatáról.

"Tökéletesen dolgozik. Neki is nagyon nehéz az anyaga, de olyan könnyedén, olyan szépen, olyan szemet gyönyörködtetően végzi, hogy egyre többen kezdik fényképezni, aztán filmezni. Már csak azért izgulunk, hogy valamivel el ne rontsa... De semmi baj. Befejezi a gyakorlatot. A közönség tombol, a mieink meg majd szétvetik a tornacsarnokot; ezt a nagyszerű teljesítményt még a legelvakultabb pontozóbíró se meri lepontozni. 9,85-öt kap, összpontszáma 19,35. Keleti Ágnes is olimpiai bajnok"

A sorrend:

1. Keleti Ágnes 19,35 (9,5 és 9,85)
2. Maria Gorohovszkaja 19,2 (9,5 és 9,7)
3. Korondi Margit 19,00 (9,4 és 9,6)

A felemás korlát döntője után két órával a két magyar helyet cserélt, a szovjet viszont ugyanúgy maradt a második helyen. Akkor még 10 pont volt a maximum, a szerenkénti döntőkben messze Keleti kapta a legmagasabb pontszámot, vagyis tényleg nagy hatással volt a pontozókra a teljesítménye.

Végtelenül boldog vagyok. Tizenkét éve versenyeztem először. Sikerült elérnem azt, hogy a legjobbak közé kerültem, hatszor nyertem magyar bajnokságot, és már minden szeren voltam első. Több nemzetközi küzdelemben értem el sikert és minden vágyam az volt, hogy olimpiai bajnokságot szerezhessek. Nagyon jó érzés, hogy nem hiába aggódtak annyian értem itt és otthon is.

- ezek voltak Keleti Ágnes első szavai voltak a győzelem után. A Szabad Ifjúság a kor szellemének megfelelően azt is szájába adta, hogy hasznos tanácsokat kapott Rákosi Mátyástól még az olimpia előtt, amikor a pártvezér személyesen is meglátogatta a versenyzőket.

A győzelme után meg sem fordult a fejében, hogy visszavonuljon, mert Ausztráliában élt a nővére, és szeretett volna kitartani, már csak azért is, hogy találkozhassanak. Emellett nagyon bántotta, hogy gerendán leszorult a dobogóról, és ezt a hibát mindenképpen ki akarta javítani az 1956-os olimpián. Sikerült is neki.

A második helyezett Gorohovszkajáról is fennmaradt egy érdekes történet. Amikor már mindketten Izraelben éltek, akkor találkoztak Keletivel. Órákon át beszélgetve idézték fel a múltat, és készült egy híres fotó is, amin mutatják az aranyérmeiket. Gorohovszkaja 1990-ben hagyta el a felbomló Szovjetuniót, és 2001-ben halt meg Tel-Avivban.

Keleti a legkedvesebb aranyérmének elsősorban az elsőt tekinti, sok megpróbáltatáson ment keresztül addig.