Hihetetlen siker: mester és a tanítványa együtt a dobogó tetején

A vívás és a torna után újabb sportág jelent meg az olimpiatörténetben, ahol kettős magyar győzelem lett: a lövészet. Takács Károly és tanítványa végzett a dobogó tetején, két hihetetlen akaratú sportember.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

A címvédő Takács Károly már 42 éves volt, amikor második olimpiájára utazott, és most már nemcsak saját eredményéért felelt, hanem tanítványa, Kun Szilárd teljesítményéért is. Kun 25 évvel volt fiatalabb nála, de látott benne fantáziát, valami különleges képességet, és már az 1948-as győzelem után megfogalmazta, kötelessége segíteni a feltörekvő ifjúságot, átadni a megszerzett tudást, még akkor is, ha önmagának ezzel konkurenciát teremt. 

Minden bajnoknak kötelessége kinevelni az utódát

– jelentette ki határozottan, és nem a levegőbe beszélt, ahogy sohasem. Kun 17 éves volt a helsinki olimpia idején, de nem rettent meg a feladattól.

1948-ban az argentin Valiente késztette nagy versenyre a jobb kézfejét elveszítő, ezért ballal célzó Takácsot, most lényegesen több komoly ellenfél nevezett be az ötalakos sportpisztoly versenyszámba.

Ebben a számban öt embernagyságú alakra kell célozni 25 méterről, az alakok körökkel vannak ellátva: a szív a 10-es, közvetlenül mellette van a 9-es, a szívtől távolodva csökkennek az értékek. A kezek és lábak eltalálásáért már csak 4 kört írnak jóvá. A sportoló tűzkészültségének jelentése után a versenybíró szembefordítja a lövővel mind az öt alakot, amelyek aztán a megszabott idő leteltével oldalukra fordulnak, és máris lehetetlenné válik eltalálásuk. A lövőidő az első ötlövéses sorozatban 8 másodperc, a másodikban hat másodperc. A harmadik szériában már csupán 4 másodperc, ami jelentős nehezítés, mert egy-egy alaknál a célzásra és a lövésre 8 tizedmásodperc jut. 60 lövés után fejeződött be a verseny, vagyis 600 kört lehetett maximálisan elérni.

Az első nap után Takács nem állt jól, leszorult a dobogóról, 287 körös eredménye csak a holtversenyes ötödik helyhez volt elég. Szokatlan volt a fedett malmi lőtér, szokatlanok voltak a fényviszonyok is. 30 lövés után ez volt a sorrend:

• Bill McMillan (amerikai) – 290 kör
• Pentti Linnusvuo (finn) és Emilio Alava– 289
• Gheorghe Lichiardopol (román) – 288
• Takács és Valiente és Cervo (argentinok) – 287

Takács egy körrel még jobban is kezdett, mint négy éve, de ez most csak ennyire volt elég. Abban bízhatott, hogy négy éve a második napon ő bírta a legjobban idegekkel.

Amikor a sportot vezető Hegyi Gyula kérdezte tőle, mi lesz a másnapi versenyen, egykedvűen csak annyit mondott. Semmi különös, megnyerik. Ő elhatározta, hogy úgy lő, mint négy éve, Szilárd pedig már túlesett az első izgalmon, ezért ő is jobban fog lőni, mint az első napon.

Takács most is jobban lőtt a második napon, ahogy az előző olimpián is tette 1948-ban. A riválisok viszont rontottak, ezért a 292 körös produkciója az első helyet jelentette. Ahogy kiállt a lőállásból, már ment is segíteni tanácsaival a folytatást a tizedik helyről váró Kunnak, aki valósággal megtáltosodott. 294 kör került a neve mellé, vagyis az egész mezőnyben az övé volt a legjobb sorozat, és ezzel felzárkózott mestere mögé a második helyre.

A végső sorrend:

1. Takács Károly - 579 kör
2. Kun Szilárd – 578
3. Lichiardopol - 578

Takács ugyan elmaradt négy évvel korábban felállított világcsúcsától egy körrel, de ez is elég volt a győzelemhez. Takács már a szétlövés előtt arról beszélt, mennyire megérdemelte szorgalmas pártfogoltja az ezüstérmet. Kikerekedő szemekkel néztek rá az újságírók, ő pedig hajthatatlan volt, pontosan tudta, hogy olyan formában van Kun, és úgy bírja a versenynek ezt a részét idegileg, hogy nem veszíthet a románnal szemben. Amikor közösen edzettek, és szétlövésre került sor, akkor Kun nem egyszer verte meg Takácsot is még otthon. A szétlövésben természetesen Kun talált többször.

Fáradságot nem ismerő vasakarattal és még nagyobb szorgalommal előre az olimpiai dobogóig.

– Takács ezt a cetlit még akkor adta Kun kezébe, amikor egy kisebb versenyen 14 évesen felfedezte a tehetségét. A jóslata bevált. Kun pedig ezt a cetlit addig nem olvashatta el, amíg egymás mellett nem álltak a finnországi győzelmi emelvényen.

Szent hazánk, megfizettünk mind, amivel csak tartozánk

– ezt a Vörösmarty Mihálytól való idézetet mondta még tollba.

Az 1956-os olimpián is ott voltak mindketten, de akkor már érem nem jutott nekik. Takács 1976-ban, Kun 1987-ben halt meg. Sem arany, sem ezüst nem született 1952 óta ebben a számban. 1988-ból van egy bronzérem, Kovács Zoltán szerezte.