15 évesen csodaúszónak nevezték, két év múlva a sprint bajnoka volt

Hatalmas versenyben nyerte meg a 100 méteres gyorsúszást az 1952-es helsinki olimpián Szőke Kató.  A magyarok az öt úszószámból négyet megnyertek a nőknél, ő nyitotta a sort.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, Homonnai Márton és Szőke Katalin lánya 1935. augusztus 17-én született Budapesten. Édesapja 1932-ben és 1936-ban nyert, majd a nyilasok egyik fővárosi vezetője volt, és a háború után Argentínába ment, ezért lánya édesanyja nevét használta.

Mivel édesanyja is úszott, gyakorlatilag a medencék környékén nőtt fel, és mindössze 12 éves volt, amikor felfigyeltek a tehetségére, ekkor a Tungsram egyik versenyét nyerte meg. Még abban az évben, 1947-ben volt egy felmérő verseny, amikor Székely és Novák nyert ugyan 100 gyorson, de ötvennél Szőke fordult elsőnek. A nála öt évvel idősebb Temes Judit is ott volt a medencében. Aki ezt a versenyt látta, alig hitt a szemének, csak azt nem tudták eldönteni a szakemberek, melyik fiatal magyar a nagyobb tehetség.

Három évvel később, 1950-ben arról írt a kanadai magyarság lapja, hogy nyolcadik osztályos az új magyar úszócsoda. 173 centi, 62 kilós volt, a külföldi lapok pedig egyszerűen csak úszó csodagyereknek nevezték el a lányt, akiről azt írták, hogy élelmiszeripari vegyész szeretne lenni, és célja utolérni a dán Greta Andersent, aki 1948-ban 21 évesen lett az olimpián a leggyorsabb ezen a távon. Szőke így idézte fel a kezdeteket:

Esténként, amikor a margitszigeti uszoda kis medencéjéből leengedték a vizet, annyira, hogy két tenyérmagasságú víz maradt csak benne, anyám bevitt a medencébe és a vízben tettem meg az első lépéseket. Jobban szaladtam a vízben, mint más, járni tanuló gyermek a szárazföldön. Ötéves koromban már úszó voltam, és ettől kezdve, hogy a magyar közmondással éljek, úgy éltem mint hal a vízben.

17 évesen teljesült a nagy álma, kijutott az olimpiára, de elsősorban Temestől vártak nagy eredményt, aki az előfutamban azonnal olimpiai rekordot ért el (1:05,5). Szőke 1:07,1-gyel nyerte meg a futamát, és jutott az elődöntőbe. Az elődöntőben már Szőke volt a jobb (1:07,2) két tizeddel, Temes a nyolcadik idővel, éppen becsúszott a fináléba. Ennek megfelelően Temes a nyolcas, Szőke a kettes pályára került.

Az amerikai Jody Alderson kapta a legjobb ideje miatt a négyes pályát, és úgy látszott, hogy a két holland, Termeulen és Heijting lesz a legfőbb kihívója. Nem így lett. Termeulen izgalmában beesett a vízbe még a rajt előtt, és magával rántotta a többieket.

A megismételt rajt után Temes nagy erővel kezdett, nem akarta még egyszer az elődöntőben látott hibáját elkövetni. Ötvennél ő fordult elsőnek (30,2), de Szőke is jól tartotta magát a harmadik-negyedik helyen (30,5). 15 méterrel a cél előtt nem lehetett megállapítani, ki van elöl, de azt lehetett látni, hogy Szőke és a holland rákapcsolt. Olyannyira, hogy végül mindketten előztek, és ők ketten lettek az elsők. A végső sorrend, ami jól mutatja, milyen szoros volt a csata:

1. Szőke Kató – 1:06,8
2. Hannie Termeulen (holland) – 1:07,00
3. Temes Judit – 1:07,1
4. Joan Harrison (dél-afrikai) – 1:07,1
5. Jody Alderson (amerikai) – 1:07,1
6. Heijting (holland) – 1:07,3

A fotósok el sem tudták elsőre dönteni, melyik pályához igyekezzenek, ki lett az első. Végül Szőkét fényképezték. Szőke szerint a nyugodtsága hozta meg a sikert, ő rögtön kiszúrta, hogy hibás az első rajt. Amikor célba értek, tisztán érezte, hogy a holland előtt van. Azt nem tudta csak, hogy Temeshez képest, hol ért a célba.  

Szőke stílusát már akkor elemezték, mert eltért a többiekétől. Édesanyja adott magyarázatot arra, hogy miért. Karját erősen hajlítva a törzse mellett dobja előre, és úgy fog vizet, hogy abba szinte beleszúrja a kezét. A víz alatt karja a húzómozdulatot könnyedén végzi, de aztán a befejező rész, a tolás annál erőteljesebb. Karmunkáját a könyök kiemelésével végzett szabadítás fejezi be. Mindez semmi sem volna, ha nem végezne olyan hatalmas lábmunkát. Szőke Barcs Sándor olimpiai összefoglalójában így nyilatkozott.

„Szinte nem is tudom átérezni, milyen nagy esemény történt velem. Szeretném, ha az én olimpiai bajnokságom minden magyar diákot fellelkesítene, ha példát vennének arról, hogy a jó munka és a jó tanulás mellett a sporttal is lehet komolyan foglalkozni. És nemcsak lehet, hanem érdemes is.

Mindenkiből lehet olimpiai bajnok, akinek tehetsége van egy sportághoz és aki tehetségét szorgalommal fejleszti és ápolja.

Az én bajnokságom akkor lenne igazán eredményes, ha lendületet adna a fiatal sportolóknak és kedvet a sporthoz azoknak, akik még nem sportolnak.”

Szőke fejlődése ugrásszerűvé vált a következő években, arra is alkalmasnak gondolták, hogy világcsúcsot döntsön. 1954-ben mindenesetre megnyerte 1:05,8-as idővel az Európa-bajnokságot. A világrekord akkor már csak egy másodpercre volt tőle.

Favoritként utazott Melbourne-be, ahol alig várták az ő és a nála két évvel fiatalabb ausztrál Dawn Fraser nagy küzdelmét az 1956-os olimpián, de Szőke a forradalom miatt nem volt a legjobb formában, és a legjobb 16 közé sem jutott be, vagyis az elődöntőtől is távol maradt.

Melbourne-ből második szerelmével, Domján Árpáddal Kanadán keresztül az Egyesült Államokba távoztak, ott az úszással már nem foglalkozott. Egy gyermekük született, Domján tehetős vállalkozó lett, Ronald Reagen elnökkel is szoros kapcsolatban álltak.

„Kati mindenkit elbűvölt Amerikában. Úgy ragyogott, ahogy az ékszerei. Amikor bekerült a hírességek csarnokába, Johnny Weissmüllertől, a Tarzan filmek szereplőjétől kapta a méltató szavakat és az elismerést. Egyetlen ősz hajszála sem volt 80 éves korában sem. Sajnos hat hét alatt elveszítettem, nagyon lefogyott”

– mondta férje, Domján, aki a pólócsapat egyik tartaléka volt 1956-ban.

Szőke 2017. október 27-én, 82 évesen halt meg. A számában érem sem jutott az 1952-es döntő óta Magyarországnak.

(Borítókép: Nemzeti Sport, 2014. október (112. évfolyam, 268-297. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár)