Székely Éva átélte a legnagyobb csodát, ami emberrel megtörténhet

Szőke Kató győzelme után két nappal jött Székely Éva aranyérme az 1952-es helsinki olimpián. Az sem lett volna meglepetés, ha három magyar áll a dobogón a 200 méteres mellúszásban, de Killermann Klára végül egy hajszállal lecsúszott a bronzról. Székely 1956-ban, Melbourne-ben a második helyen zárt, nagyon hiányzott neki az itthon maradó kislánya, Andrea.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Székely Éva 11 éves volt az 1936-os berlini olimpia idején, és nagy hatással volt rá az a rádióközvetítés, amely Csik Ferenc 100 gyorson szerzett aranyát kürtölte világgá. A siker hatására még ott, a csillaghegyi strandon elhatározta, hogy egyszer majd neki is el fogják játszani a Himnuszt.

Amikor terelték őket, felpattant egy villamosra, és nem vették észre, így szökött meg. A villamoson őt kiszúró férfinak annyit mondott, ha feljelenti, lelövik a nyilasok. A férfi nem szólt semmit, csak hogy vegye le a kabátjáról a sárga csillagot. Ha nem így tesz, lehet, hogy ő is a Bergen Belsen-i koncentrációs táborba kerül, ahogy sokan mások sorstársai közül.

Megsúgták neki, hogy a Benczúr utcába menjen, van ott egy védett ház, ahol nem eshet bántódása. Ott is edzett, lépcsőzött fel és le, azt hitték, megtébolyodott, holott csak karban szerette volna tartani kondiját, így erősítette a lábait. Az olimpiai győzelem lebegett akkor is a szeme előtt.

Ahogy mestere, a munkaszolgálatból hazatérő Sárosi Imre is csak a győzelmet tartotta elfogadható eredménynek Székely kapcsán. Azt ugyan megjósolta a Mesti becenévre hallgató tréner, hogy olimpiai bajnok lesz, de Székely fanatizmusa még őt is meglepte. Később számtalan rekordot javított, köztük hat világcsúcsot. Ha szerepel az akkori olimpiai programban a vegyesúszás, akkor az egyik favorit lehetett volna, mert a 200 méteres mellúszást gyakorta pillangón teljesítette. A becenevét, a Pillangókisasszonyt is innen kapta. Akkor még a pillangó sem volt az olimpiai műsorban.

21 évesen már kijutott az 1948-as londoni olimpiára, akkor a holland van Vliet és az ausztrál Lyons különversenyébe nem volt esélye beleszólni, és Novák Éva mögött a negyedik helyen végzett 3:02,5-es eredménnyel.

A következő négy évben még elszántabban készült. 1950-ben elvették Magyarországtól az Európa-bajnoki rendezést – Bécs kapta meg a jogot –, az ugyanabban az időben rendezett hazai verseny eredményeivel négyszeres Eb-győztes lehetett volna. Eb-t így sohasem nyert, az olimpia viszont összejött neki.

Az olimpián az előfutamban Novák Éva egy másodperccel volt jobb nála, de az elődöntőben 2:54,0-val, olimpiai rekorddal az első helyen került a fináléba, akkor már Novák mögötte volt, a harmadik helyen pedig Killermann Klára került a legjobb nyolc közé. Székelynek arra is volt ideje és ereje, hogy megnyugtassa Killermannt. A Népszava így örökítette meg a versenyt:

A jól sikerült rajt után a pillangózó Székely feje bukkan ki először a vízből. [Székely másodmagával pillangózott, a többi sima melltempóval úszott.] A fordulót is Székely érte el először, fél hosszal Novák, eggyel Killermann előtt. Novák most erősített és teljesen egy vonalba került Székellyel. így érték el a 100 m-t, mögöttük másfél hosszal Killermann és a hozzá felzárkózó Gordon. A harmadik hosszt is végig fej-fej mellett ússza végig a pillangózó Székely és a sima tempóval úszó Novák. Az utolsó hosszban azután Székely hatalmas hajrába kezdett, s csapásról csapásra húzott el nagy ellenfelétől. 175 méternél már egy hossz a különbség közöttük. Ezt a célig még valamivel növelni is tudta. Székely Éva olimpiai csúccsal győzött.

A végeredmény:

1. Székely Éva – 2:51,7
2. Novák Éva – 2:54,4
3. Elenor Gordon (brit) – 2:57,6
4. Killermann Klára – 2:57,6

Székely az olimpia idején már 87-szeres magyar bajnok volt, és mellette az orvosi egyetem éltanulója. A Gyógyszerészeti Kutató állást kínált neki, de ő hű maradt a MÁV-kórházhoz. A verseny után a „hogyan ment kérdésre” csak annyit felelt: szép volt. Az 1979. januári Budapest című folyóiratban hosszabban, a rá jellemző eleganciával fejtette ki, mi történt vele aznap. Cikkének címe: Otthonom a víz.

A döntő előtt, a döntőre való készülődés közben, hányszor dobolta a rémület az agyamban: mi lesz, ha nem sikerül ? A versenyen a pillanatnak is nagy szerepe van. Szerettem az ellenfelet, de csak mögöttem. Aztán elkövetkezett a 200 méteres hajrá pillanata. Minden sötét lett, a világon semmit nem láttam és nem is hallottam. Tenyérnyivé zsugorodott össze az egész uszoda. Egy tenyérnyi fal — olimpiai bajnokság. Egy tenyérnyi hely, amelyet el kell érni — elsőnek!

Amikor felhangzott a Himnusz, tudtam, hogy rendkívül szerencsés ember vagyok. A legnagyobb csodát éltem át abban a néhány percben a dobogón. A legnagyobbat, ami megtörténhet egy emberrel a földön. Ott teljesedett be gyermekkorom és fiatalságom legszebb álma. Csak kivételesen szerencsés emberekkel történik meg, hogy ilyen tökéletesen, ilyen kézzelfoghatóan váljék valósággá, amit megálmodtak.”

Amikor önmagának tette fel a kérdést, hogy megérte-e, arra így válaszolt. „Az aranyérmekről nem beszélek. Azokért minden érdemes volt. De ha sose lett volna érem, még akkor is többet kaptam az úszástól, mint amit adtam. Bejártam a világot, rengeteget tanultam. Megtanultam, hogyan kell veszteni és hogyan lehet győzni. Saját bőrömön tanultam meg, hogy a kemény munka így vagy úgy mindig meghozza a maga eredményét. Az élet csak úgy igazi, ha az ember semmit sem kap ingyen, öröme csak akkor van, amiért meg kell küzdeni.”

1956-ban a melbourne-i olimpia felé tartva megviselte az utazás, a kislányáért Andreáért aggódott – férje, Gyarmati Dezső, a vízilabdacsapat kapitánya volt –, a pakisztáni átszállásnál haza akart jönni. 2:54,8-as ideje a második helyre volt elég, a német Ursula Hoppe (2:53,1) megelőzte. Ha csak egy másodperccel úszik gyengébben, mint Finnországban, kétszeres bajnok lehetett volna.

Lánya, Gyarmati Andrea edzője lett visszavonulása után, aki Európa-bajnoki címei mellett olimpián bronzérmes volt. Generációk kedvenc olvasmánya volt a Sírni csak a győztesnek szabad című könyv, ami 1981-ben jelent meg. Székelyt 2004-ben választották a nemzet sportolói közé.

92 éves korában, 2020. február 29-én halt meg.