Rejtélyes vírus miatt fejezte be a kitartásáról híres bajnok

Az 1960-as olimpia egyik meglepetésaranyát az öttusázó Németh Ferenc szerezte, aki az utolsó pillanatban került a csapatba. Aztán ő volt az első a sportágban, aki nem hivatalos világcsúcsot felállítva 5000 pont fölé jutott az ötödik tusa után.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Németh Ferenctől 1954-ben azt kérdezte Csepelen a magyar öttusa egyik nagy edzője, Benedek Ferenc, hogy úszni tud-e. Az 1936. április negyedikén született Németh Ferenc akkoriban a csepeli futballcsapat balhátvédje volt. A kérdésre azt válaszolta, tud, mert a háború alatt megtanult a Tordas közelében lévő Ló nevű folyócskában.

Németh a háromtusával kezdett, és a vívásban kifejezetten jó volt, mert 1957-ben az ötödik volt a magyar ranglistán. 1959-ben már öttusázott, és egy fontos dátum az életében, mert eltörte mindkét csuklóját egy lovasbalesetben. Akkor nem sok jel mutatott arra, hogy felépülhet, és egy múlva az 1960-as olimpia egyik legsikeresebb versenyzője lesz. Ő azonban szorgalmát és kitartását megőrizve felépült, de aztán amikor statisztálni ment egy filmforgatásra, akkor a bokaszalagjait rándította meg. Ez sem szegte kedvét, hatalmas akaraterővel ismét felépült, és az utolsó pillanatban Török Ferencet kiszorítva került be az olimpiára utazó csapatba. Nagy Imre volt akkor a legstabilabb versenyző, a 22 éves Balczó András pedig egy évvel korábban világbajnoki ezüstérmével robbant be. Németh szavazással jutott ki, az elnökségi tagok 9-6 arányban őt támogatták.

Így utazhatott az olimpiára: a lovaglásban a 31. helyen állt, majd a vívásban a második helyre lépett előre. A lövészetben 880 pontot ért el, a magyarok közül ő célzott a legpontosabban. Az úszásban a hatodik legjobb időt érte el. A pápai mise miatt beiktatott pihenő nap, neki különösen jól jött. Az összetettben a harmadik helyen állt az ötödik, befejező tusa, vagyis a futás előtt. Balczó András oda is súgta neki előtte: „Cingár, ma te nyersz”

„Nem hittem neki, mert tudtam: úgy el tud kapni futásban, mint a pinty, ha csak nem törik el a lába”

– ezek már Németh szavai voltak. Az első helyen négy tusa után az amerikai Bob Beck állt, átszámítva 37 másodperccel vezetett a magyar előtt. Embert próbáló feladat ekkora hátrányt ledolgozni a 4 ezer méteres terepfutásban - kilométerenként 9 másodperc és egy kicsi -, igaz apró reménysugár volt, hogy az amerikai az úszásban volt erősebb, a futásban inkább sebezhetőbb.

Ráadásul Németh a 25-ös rajtszámot kapta, az amerikai csak nyolc perccel utána indult el a helyenként dimbes-dombos pályán, ami egy golfpálya része volt.

„Én voltam a nyúl, én mentem korábban, hozzám igazodhatott Beck. A kajakosok, kosarasok ott voltak a pálya szélén, Zsiros Tibi pedig egy fejszámolóművész volt, megígérték, végig tudatják velem, hol tart a riválisom. Nem túl jó cipőt kaptunk, a napot fellőtték az ég tetejére. A kosaras Zsiros mindig szólt is, a végén azt ordította, meg fogom nyerni, ha tartom a tempómat. Semmi másra nem gondoltam csak a célra.

Kifutottam magam, az utolsó pár száz méteren minden összemosódott előttem. Már csak arra figyeltem a négyezer méter végén, hogy gödörbe ne lépjek, ki ne törjem a lábam. Mindent kiadtam magamból, ez mindig jellemző volt rám. Hatalmas cél volt előttem, amiért lehetett küzdeni.”

- magyarázta Németh győzelme ötvenedik évfordulóján. Amikor célba ért, azt tudta, hogy egy másodperccel (14:04,9-et mutatott az óra) jobb eredményt ért el, mint Nagy Imre, így a csapatarany kezdett körvonalazódni, noha a szovjetek ebben a számban voltak a legjobbak. 1168 pont volt a jutalma a futásáért.

Arra viszont még várni kellett, milyen erőben van az amerikai Beck. Németh félig ájultan feküdt az orvosi sátorban, amikor azt láthatták a kint szurkolók, hogy Beck nincs jó erőben, féltávnál már csak keveset tudott megőrizni az előnyéből. Az utolsó nagy dombra pedig már úgy futott fel, hogy látszott, nincs sok tartaléka. Amikor onnan lekászálódott, a magyar tábor jó hangosan visszaszámolt. A céltól még messze volt, amikor felhangzott:

Végül 53 másodperces különbség alakult ki közöttük, és mivel a szovjet címvédő, Igor Novikov egy félelmetes futással sem tudott a közelébe férkőzni, a 24 éves Németh lett a bajnok. Balczó szintén óriásit futott, a negyedik helyre kapaszkodott fel egyéniben.

A végső sorrend ez lett:

1. Németh Ferenc – 5024 pont
2. Nagy Imre – 4988
3. Bob Beck (amerikai) – 4981

Itthon a feleségét kérdezték, mennyit látta 10 hónapos házasságuk alatt a férjét, mire csak annyit tudott mondani, nagyon keveset, de ezért a sikerért megérte a sok lemondás. Némethnek ez volt az első, és egyben utolsó olimpiája, mert 1961 májusában váratlanul elájult otthon. Falfehérré változott, nem tudott versenyre utazni, majd öt nap múlva újra rosszul lett, újra minden előjel nélkül. Hónapokig tartó orvosi vizsgálatok után derült ki, az A2-es influenza vírusa megtámadta a szívét, és gyakran előjövő szívritmuszavar kínozta.

„Kérdezte tőlem az orvos, volt-e kisebb betegségem, amit nem pihentem ki. Utána ugrott csak be, hogy igen, de hát az ember nem foglalkozott egyszerű náthával. 1963-ban megpróbáltam visszatérni, mert a sportot irányító Kutas István szerette volna. Még kocsit is küldött értem, hogy edzésre menjek a varrógépgyárból, ahol mérnökként dolgoztam. El is indultam egy versenyen, minden pazarul ment egészen a futásig.

Kétezer méter után azonban kocogásra váltottam, mert egyszerűen nem bírtam, nem volt erőm. Az ájulás később is előjött, nem folytathattam tovább. Azóta is gyógyszert szedek, de teljesen normális életet élek.”

A csepeli varrógépgyár mérnöke volt sikere alatt, oda is ment vissza dolgozni. Nemsokára a szövetség főtitkára lett, abból a pozíciójából szerinte nevetséges ürügyekkel mentették fel. Ezután a Híradástechnikai Gépgyárban dolgozott húsz éven át. Kuvaitban kapott külföldi munkát 1987-ben, onnan az öbölháború miatt tért haza 4 év múlva. 

Ikerfiai közül Zsolt a férfi tőrválogatott tagjaként kijutott az olimpiára. A 84. születésnapját a napokban ünneplő Németh jó egészségnek örvend, pár éve felhagyott a balatoni borászkodással.