Borkain csak a tízpontos gyakorlat segített, és megcsinálta
További Alapvonal cikkek
- Új találmányával mentené meg a magyar labdarúgást ifj. Albert Flórián
- Nagy érdeklődésre számot tartó programot indított a Magyar Olimpiai Bizottság
- A műholdas nyomkövetés mentette meg az életét a vitorlásverseny egyik résztvevőjének a Balatonon
- Andrásfi Tibor, Gémesi Csanád, Siklósi Gergely és Ekler Luca az olimpia értékeit népszerűsítették
- Szabadidős sportolók foglalták el a Nemzeti Atlétikai Központot
Borkai Zsolt félig sérülten, nagy odaadással harcolt a csapatért, majd a szerenkénti döntőben aranyérmet nyert az 1988-as szöuli olimpián. A kapitány szerint hipnotizálta a pontozókat.
Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.
Borkai Zsolt hétéves volt, amikor 1972-ben találkozott a Röck Samu győri tornaedzővel, aki az első pillanatban látta a benne rejlő tehetséget. A győri szakosztály másik edzője Gerber László volt akkoriban, ők juttatták el az ifjúsági válogatottságig, 1982-ben még győri színekben szerezte meg a nyújtón az Eb-bronzot.
Utána viszont a Honvédhoz igazolt, mert a győri szakosztálynál szörnyű körülmények uralkodtak.
"Kaptunk egy 9x15 méteres termet, ahol egy épkézláb talajgyakorlatot képtelenség volt bemutatni, az ugrást pedig nem is lehetett gyakorolni. Telente a szomszédos tanmedencétől kaptuk a meleg levegőt. A nyirkosság minden szert megtámadott. Decemberben 10 fokot mutatott a hőmérő, minden reggel csiszolóvászonnal hoztuk rendbe a berozsdásodott nyújtóvasat" - panaszkodott Gerber a Képes Sportban. Amikor a japán klasszisokat meghívták a városba, nem akarták megmutatni a tudásukat, mert nem gondolták biztonságosnak a körülményeket.
Gerber ameddig lehetett, még így folytatta a harcát, aztán átigazolt, nemsokára pedig követte őt Borkai is. A Honvédban új impulzusokat kapott, és 1985-ben már a felnőttek közt szerzett Eb-aranyat, még azt is nyújtón. Akkor még a második legerősebb szere volt csak a lólengés. Nyújtón volt egy kifejezetten nehéz elem, amikor a Gienger szaltóból egy kézre fog vissza a rúdra. Ezt nagy versenyen ő csinálta meg elsőként, igaz itthon rajta kívül Fajkusz Csaba védjegyeként is emlegették, ő is csinálta hamarabb.
1987-ben Rotterdamban már lovon lett világbajnok, mindkét aranyérmében közös, hogy a szovjet Dmitrij Bilozercsev állt a dobogó tetején mellette.
A vb-n bevallotta, ideges volt a gyakorlat előtt, de amikor már fenn volt a lovon, a feszültséget nem lehetett látni rajta, és korrigálás nélküli, remek gyakorlattal fejezte be. Rögtön kikiáltották Magyar Zoltán utódának. Összetettben az ötödik helyen zárt, ami csúcsbeállítás volt.
Az év elején viszont kétszer is megműtötték a vállát, amivel veszélybe került olimpiai részvétele. Nyilván úgy számoltak, hogy szeptemberre még felépül, ha semmi nem jön közbe, de ha komplikáció lép fel, akkor a magyar csapat egyik esélyese veszíti el
„Volt rajtam nyomás, de azt épp a sérüléssel sikerült tompítanom. Furcsa helyzet, de a sérülés az elején segített. Az olimpia évében ugyanis kétszer műtötték a vállam, és erre foghattam volna, ha netán Európa- és világbajnokként nem nyerem meg az olimpiát. Lelkileg szerencsés helyzet volt. A bokasérülés viszont rosszkor jött, mert a helyszínen szedtem össze, és tényleg fájt. Mindenem fájt a csapatverseny után. Nem tudtam kinyújtani a lábfejem, ami egy pontozásos sportágnál nem kifejezetten szerencsés előjel” – mondta Borkai az Indexnek 2009-ben.
A magyar tornaválogatott a moszkvai olimpia bronzérme után a hatodik helyen végzett, de senki sem elégedetlenkedett, mert Tóth Balázs súlyosan megsérült. Ezt tetézte, hogy Borkai is bokaszalagsérülést szenvedett, mivel azonban csak egy tartalék volt, végig kellett bírnia. Talajon láthatóan nem bírta a szaltókat a bokája, de akkor is végig csinálta, még ha ki is esett a szőnyegről. Igaz csak 8,1 pontot kapott, de nem szerette volna, ha a többiek elesnek egy értékes helyezéstől. A lovon elérte a maximális pontszámot, de még hátra volt az ugrás, ami még inkább megterhelő a bokának. Borkai most sem mondta azt, hogy veszélyes, és ne kockáztasson, hiszen szüksége lesz a lábára a lólengés döntőjében. Az ugrásnál azt hitte, elszakadt a szalagja, de csak beljebb szakadt.
A lólengés fináléja úgy nézett ki, hogy a selejtezőből négyen vittek 9,95-ös pontszámot.
A régi ismerős, a csapatban már olimpiai bajnok Bilozercsev, a bolgár Lubomir Geraszkov és a japán Kojcsi Mizusima. Borkai mozgásán látszott, hogy nincs rendben a lába, folyamatosan kezelték, az ökölvívók a népi gyógymódot javasolták neki: rakjon rá hagymát, majd az segíti a vérömleny felszívódását. Béres doktor fájdalomcsillapítót adott neki. Nehezen aludt el, korán kelt, nem reggelizett, csak egy kávét ivott az olimpiai faluban, úgy ment ki a terembe. Kesztyűben érkezett, bekapott néhány kockacukrot, és negyediknek mutathatta be a tudását. Nem szokta nézni, mire képesek az ellenfelek, általában csak a saját gyakorlatára koncentrált, most azonban eljutott a tudatáig, hogy Bilozercsev a maximális 10 pontot kapta.
„Nem idegesített, mert bíztam abban, ha tudásom legjavát adom, akkor én is ennyit kaphatok. Akkor én is győztes lehetek. Annyit kaptam. Olyan kicsi lehetett a különbség köztünk, aminek az eldöntésére a pontozók már nem vállalkoztak”
– mondta. A japánnak nem adták meg a maximumot, a bolgárnak viszont igen, így a tornasport történetében először hármas holtverseny alakult ki az első helyen, hárman állhattak fel a dobogó tetejére. (Négyes holtverseny is volt már korábban, de akkor a második helyen.)
Borkait nem zavarta, hogy osztoznia kell, a kapitány, Bordán Dezső pedig arról az oldalról közelített, hogy Nobel-díjat is adtak már ki egy évben megosztva, mégis mekkora a boldogság a díjazott tudósok közt. Béres doktor Borkai akaratát méltatta, hogy nem egészségesen sem hátrált meg, tűrte a fájdalmat, és a leugrásnál sem látszott rajta óvatosság.
Bordán szerint a magyar tornász nemcsak lenyűgözte a pontozókat, hanem egyenesen hipnotizálta őket – a sérülésétől nyilván nehéz volt elvonatkoztatni -, ezért nem maradhatott el a 10 pont. Nyolc évvel korábban Magyar Zoltán is 10 pontot kapott, a maximummal vonult vissza. Borkaiban a megkönnyebbülés erősebb volt a gyakorlat után, mint a büszkeség.
Akkor még nem lehetett tudni, Borkainak az volt az első és utolsó olimpiája. 1989-ben megsérült a térde, Ausztriában a síválogatott specialistája műtötte, és ugyan megpróbálkozott 1992-ben a visszatéréssel, már nem ment neki.
Németországban edzősködött, majd 1993-ban hazatért, és szeptembertől nevelőtanár lett a győri Béri Balogh Ádám honvéd középiskolában. 1994-ben rajta volt az MDF képviselő listáján, de nem jutott be a parlamentbe. 1999-ben már iskolaigazgató volt, majd 2006-ban Győr polgármestere. Olimpiai bajnok polgármesternek tartotta magát. 2017-ben Győr megrendezte az első hazai olimpiai rendezvényt, az Európai Ifjúsági Játékokat (EYOF).
2010-ben Schmitt Pált váltotta a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki székében, államtitkár semmiképp sem lett volna. Pozícióját 2017-ig őrizte meg, akkor leváltotta a tagság. 2019-ben az önkormányzati választások kampányidőszakában került elő adriai szexvideója, ezek után még megválasztották a város polgármesterének, de a tisztségéről lemondott, és a MOB-ból visszahívták.
Borítókép: Borkai Zsolt aranyérmet hozó lólengés gyakorlatát mutatja be a XXIV. nyári olimpián. MTI Fotó: Németh Ferenc
Rovataink a Facebookon