Czene felnézett az eredményjelzőre, és azt mondta: Ez nem igaz

Nem nyert sem Európa-, sem világbajnokságot az olimpia előtt vagy után: Czene Attila nagy úszása az olimpiai döntőre volt kalibrálva, ő pedig kihozta magából a maximumot. Világcsúcson belül járt 100 méternél, és végül meglepetésaranyat szerzett 200 vegyesen Atlantában.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Darnyi Tamás utóda, a jövő Darnyija – ezek a megállapítások sorjáztak a szegedi Czene Attiláról már akkor is, amikor 13 éves volt. Banka Péter nagyon korán észrevette Czene tehetségét, de a fejlődése megakadt, és Széchy Tamás a saját szemeivel szerette volna látni, mi ennek az oka, ezért felrendelte, hogy a Komjádi uszoda egyes pályáján elemezhesse a mozgását.

Czene szembesülhetett azzal, milyen is az, ha nyolc kilométert kell egy nap alatt úszni, Szegeden addig ennek az adagnak a felét tette meg egy nap alatt. A saját bőrén érezte Széchy elméletét, hogy az izmokkal együtt fejlődnek az idegpályák.

Az 1990 februárjában megjelenő Képes Sportban maga az érintett mondta azt, tudja és természetesnek tartja, hogy neki kell majd a nagy példakép helyére lépnie, ha majd eljön az ideje. És azt is tudta, csak az az út lehet sikeres, amit Darnyi bejárt előtte. 

Ott volt az 1991-es januári vb-n is, a B döntő második helyét megszerezve a tizedik helyen zárt. Széchy már akkor megjósolta, a 200 vegyes olimpiai döntőjében érmet oszthatnak neki. Az 1992-es olimpia előtt az országos bajnokságon legyőzte Darnyit, az olimpiai fináléban 150-nél az első helyen fordult, végül a harmadik helyen ért célba Darnyi és Burgess mögött.

A '96 előtti versenyeken kirajzolódott, hogy Czenének a 200 lesz a fő száma, szerzett egy vb-bronzot Rómában és két Eb-ezüstöt (1993 és 1995), mindkettőt a finn Jani Sievinen mögött. A vb-n a Sievinen és Burgess ért célba előtte.

A finn a vb-n világcsúcsot javított, 1:58,16-tal ért célba, majd az Eb-n is két perc alatti idővel nyert. Egyértelművé vált, hogy aki nyerni akar, annak a bűvös határ alá kell mennie, amire akkoriban egyedül a finn volt képes. Az olimpián a 400 vegyest rendezték előbb – Czene ezen nem indult, a 200 pillangón pedig nem jutott döntőbe –, és Sievinen nagy meglepetésre nem jutott a döntőbe. Az amerikai Tom Dolan nyert, de gyengébb idővel, mint Darnyi Barcelonában vagy Szöulban.

A 200 vegyes előtt mindez annyit jelentett, Sievinen biztosan mindent meg fog tenni, hogy javítson, és a 200 neki is az erősebb száma. Az is kiderült, hogy nem annyira gyors az uszoda medencéje, és könnyen előfordulhat, hogy nem várható világrekord, vagyis aki hajszállal is áttöri a 2 perces álomhatárt, az jó eséllyel pályázik az aranyra.

Az előfutamban elsősorban Sievinen szereplése volt az érdekes, hogy magára talál-e, és olyan formában van-e, hogy valóra váltsa élete álmát. A finn az előfutamot megnyerte, de csak 2:01,05-ös idővel, míg Czene a hetedik legjobb idővel, 2:02,1-gyel került a fináléba. Az utolsó ötvenet nem bírta, a döntőben az egyes pálya lett az övé.

Az előfutam és a döntő között sokan eljátszottak a gondolattal, hogy Szöulban a suriname-i Anthony Nesty például a szélső pályáról lepte meg az amerikai Matt Biondit, és hátha lehet nyerni a surranópályáról. Széchy azzal nyugtatta tanítványát, nagyon jó ott úszni, mert nincs hullámzás, és egyébként is kiesik a látószögből, ami előny.

Az első ötven után Czene hat századdal lassabb volt (26,47), mint a délelőtti úszásakor, és ez is elég volt a második helyhez. Háton ő volt a döntő legerősebb résztvevője, ezt mindenki tudta előre. Féltávnál 56,42-vel az élre állt, ami 19 századdal volt jobb a világcsúcsnál. Soha olyan jól nem úszott háton, mint akkor (29,95), sem előtte, sem utána.

34,45-öt teljesített, pedig ebben az úszásnemben soha nem jutott 35 másodperc alá. Aztán jöhetett a gyors, a kiharcolt előnyt itt kellett megőriznie. Hogy a gyorsúszása rendben van, arra adalék, hogy a világbajnokságon a vegyes váltóban ő kapta a befejező ember szerepét, és gyorson nagyon jól ment, a harmadik helyre hozta be a csapatot. Most lényegesen nagyobb tétnél remekül úszott, és ugyan fogyott az előnye, mert Sievinen is mindent beleadott a négyes pályán, de 22 századdal a nagy egyéni csúcsot repesztő magyar volt a gyorsabb, és olimpiai bajnok lett. 

1. Czene Attila – 1:59,91
2. Jani Sievinen – 2:00,13
3. Curtis Myden – 2:01,13

„Önmagamnak is csodálatos meglepetés ez az eredmény. Érmet szerettem volna, de nem voltam eléggé magabiztos. Sievinent legyőzni komoly dolog, azért sikerült, mert jól bírtam a végét. Ésszel kellett úszni, mindenkire gondoltam az utolsó métereken” – mondta a sajtótájékoztatón, ahol Sievinen gratulált neki. 

Czene taktikájában nem volt semmi különös: forduljon gyorsan, és ússzon olyan gyorsan, ahogy csak bír. Amikor célba ütött, és felnézett az eredményjelzőre, nem futott át az agyán, hogy ő nyert, mert azt hitte, azért írták őt elsőnek, mert az egyes pályán van. Azonnal kereste Sievinen eredményét a négyesnél, de mindjárt elbizonytalanította, hogy őt meg másodiknak írják.

Akkor tudatosult bennem, hogy megnyertem, amikor azt láttam, hogy az én időm kezdődik egyedül egyessel, mert csak én úsztam két percen belül. Akkor mondhattam azt: ez nem igaz

– mondta egy 2014-es interjúnkban.

Emlékezetes örömet láthattunk, azt pedig csak később mondta el, azért örült olyan önfeledten, mert tudta, nincs több benne ennél az egy aranynál, ő nem bírja úgy a terhelést, mint Darnyi, lelkileg máshogy van kódolva, és lustább is. A győzelem után szóba került Darnyi, Czene annyit mondott, szeretné majd egyszer megjavítani az ő legjobb idejét, mert akkor bárki ellen lehet esélye.

„Amikor felhívtam édesapámat, ő látott belém, és mondta: gratulál, nagyon szép volt, de ennyi volt. Így éreztem én is. Mások már látták maguk előtt, hogy vb-t meg Eb-t nyerek, de ők nem tudják, mekkora munka volt ebben az aranyban. Azt csak apám tudta, hogy a csillogás mögött mi van pontosan, és azt, hogy bennem ennyi volt, és nem több. Széchynek is igaza volt, amikor azt mondta, ebben az aranyban 10 százalék a versenyzőé.”

Ennek az aranynak volt még egy fontos szereplője, mert Czene és Széchy a verseny előtt már nem beszéltek. Ebben az időszakban Hargitay András lökte át a holtponton, aki akkor már nem volt kapitány. Már Phoenixben tartózkodtak, de még sokat úsztak, és egyik napról a másikra belefáradt mindenbe, lehangolt volt, túl sokszor mondogatta magának, hogy nem fog sikerülni. Félő volt, hogy egy önbeteljesítő jóslattá válik.

Hares azt mondta: dobd el magadtól a félelmet. Mindent megtettél, mindent elvégeztél, kész vagy a legnagyobb sikerre is. Szerinted Sievinen apja többet tud az úszásról, mint az Öreg (Széchy)? Ezzel igencsak elgondolkodtatott. Bennem elindult a folyamat: ha ennyi idő után is hisz az Öregben, akkor miért nem teszem ezt én is?

Azt nagyjából már sejtettem, hogy vele azért nem nyert olimpiát '76-ban, mert az Öreg akkor még nem volt szakmailag teljesen kész, bár már azt hitte. De mivel utána javította a hibákat, az a gondolat lett úrrá rajtam, hogy magamnak mégsem okozhatok rosszat, ha valóban alkalmas vagyok, nehogy már rajtam múljon a győzelem.”

Czene négy év múlva Sydney-ben a negyedik lett, néhány század hiányzott csak neki a bronzhoz, de amit az élettől egyszer megkapott egy fontos helyzetben, másodszor már nem. Akkor azért hagyott ki néhány hetet, mert a költözéskor bútort pakolt, és meghúzódott a mellizma. Ha nincs ez a hétköznapi baleset, a harmadik olimpiájáról is éremmel távozhatott volna. 

Már az olimpia előtt szakedzői képesítést szerzett, majd Amerikában járt egyetemre, később Svédországban kereste a boldogulását. 2006-ban versenytáncos feleségével, Bánhidi Petrával megnyerték a Szombat esti láz című műsor első évadát.

2010 júniusában az Orbán-kormány sportért felelős államtitkárának nevezték ki, ezt a tisztséget 2012. októberig töltötte be. Később a Magyar Szabadidősport Szövetség elnökének választották.

Borítókép: Getty Images Hungary Fotós: Alexander Hassenstein