Alkalmatlanoknak tartották őket, olimpiai arannyal válaszoltak

Hiába számított Magyarország a kajakozás nagyhatalmának, a kajakpárosok ezer méteres távján 2012-ig nem született magyar arany. A londoni olimpián aztán Dombi Rudolf és Kökény Roland élete maximumát nyújtva arasznyi különbséggel nyert.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

A sportágban volt már egy furcsa páros, az 1956-os olimpián győztes Fábián László és Urányi János a nagy korkülönbség ellenére jól megértették, és jól kiegészítették egymást.

Dombi Rudolf és Kökény Roland úgy talált egymásra, hogy utóbbi 11 évvel idősebb. A kényszer sodorta őket egy hajóba, mert a 2010-es világbajnokságon még tagjai voltak a magyar négyesnek, amelyik nem jutott a döntőbe. A 2011-es szegedi vb-re egy új négyes szerveződött, ők ketten pedig a hatodik helyen értek célba ezer méteren, ezzel megszerezték az olimpia kvótát.

A hazai válogatón májusban nem tartották őket különösebben esélyesnek, de az ötszázon világbajnok Tóth, Kulifai párost nagyon elverték, a második válogatóra már nem is maradt kihívójuk. Megadták nekik az esélyt, hogy már az olimpiára készüljenek együtt, csiszolódjanak még jobban egymáshoz. Ezen a válogatón a négy évvel korábbi nagy esélyes Kammerer, Kucsera páros ötödik lett, ami jól jelezte a szakág erejét.

A júniusi zágrábi Európa-bajnokságon még egyszer igazolták remek tempójukat, mert több mint egy másodperccel verték meg a német egységet, Hollsteint és Ihlét, akik 2010 világbajnokai voltak. Harmadik helyen mögöttük a szlovákiai Gelle Péter, Vlcek Erik duó futott be, akik pedig 2011 világbajnokai.

A Nyíregyházáról induló Kökénynek - édesapja volt a megye kajakéletének főszervezője - ez volt a harmadik olimpiája, 2000-ben és 2004-ben egyesben versenyzett a királyi távon, előbb nélküle rendezték a döntőt, utóbb a hatodik lett. 2005-ben Kucsera Gáborral világbajnokok voltak, 2006-ban benne volt a világbajnok négyesben, de nem jutott ki a 2008-as olimpiára. Ettől nem tört meg, hanem kereste továbbra is az utat, mert érezte, hogy még nem adott ki mindent magából. Mintha csak arra a társra várt volna, aki segít belőle kihozni a maximumot. Dombi Rudolfnak semmilyen vb-érme nem volt a találkozásukig.

Edzőjüknek, Szilárdi Katalinnak sem volt addig a világ élmezőnyéhez tartozó tanítványa, ezt a párost azonban kitűnően összerakta. Hitvallása volt, hogy érte ne csinálják, csak önmagukért. Emellett úgy tartja, azok az edzők tudják magukkal ragadni a sportolókat, akik szerencsésnek érzik az életüket, hogy ezt a foglalkozást választhatták. Ő pedig ilyen volt az első perctől. Szilárdinak ez volt az első olimpiája, amin azonnal a legmagasabb szintre ért.

„Két évvel ezelőtt Rudit nem tartották megfelelő sztróknak, én nem voltam jó csapatember, alkalmatlanok voltunk mindenre, így nekiláttunk felépíteni ezt a párost" – adott keserűen reális helyzetértékelést Kökény a Nemzeti Sportnak az olimpia előtt. Kökény ugyanabban az évben született, mint Storcz Botond, a kapitány, aki meghajolt a kitartását látva.

Az olimpián aztán abba a futamba kerültek, mint a 2004-ben aranyérmes svédek, és öt másodpercet vertek rájuk. Szédítő idővel jutottak rögtön a döntőbe, a másik előfutamot a németek nyerték.

A döntőben a két hajó egymás mellé került, és ott voltak a svédek is középen. Sokáig úgy látszott, hogy a svédeket kell megelőzni az aranyért. 250 méternél még a magyar hajó vezetett, féltávnál a svédeknél volt az előny, 750 méternél is. Az utolsó 200 méteren azonban megindult a magyar hajó. Olyan erőre kapcsoltak, hogy 4-5 csapás után a svédek lemaradtak - kétméteres előnyük kétméteres hátránnyá változott -, és elsősorban már a németekre kellett figyelni, valamint a nyolcas pályán minden tartalékukat mozgósító portugálokra.

Az utolsó ötvenen a portugálok rettenetesen jöttek, de a magyar hajó sem lankadt, és mindent kiadtak magukból, amikor egyszerre estek be a célba. A portugálok ünnepeltek, a magyarok nem, noha első látásra inkább úgy látszott, hogy nekik van okuk az örömre. Az ismétlés is a magyarok örömét tartotta jogosnak, és nemsokára ki is hirdették, hogy 53 ezreddel gyorsabb volt a magyar hajó.

1. Dombi, Kökény – 3:09,646
2. Pimenta, Silva – 3:09,699
3. Hollstein, Ihle – 3:10,117

A svédek az ötödik, a szlovákok a nyolcadik helyen vánszorogtak be. Ahogy a partra értek, Dombi felkapta az edzőjét, magához ölelte, és megpörgette a levegőben.  „Éreztük, hogy már számolnak velünk. Köszönet az edzőinknek, akik belénk nevelték, az érzést: az a jó, ha fáj. Illetve, hogy majd pihenünk a sírban. Gyerekkorunk óta ezért dolgoztunk az év 365 napján” – szakadt ki a győzelem után Dombi Rudolfból.

Úgy érezte, végig kontrollálták a futamot, az etoni kemény víz miatt nem lehetett korábban megindulni, ezért az edzéseken azt gyakorolták, hogy egy nagyon erős alapiramot mennek. Szerinte csak így lehetett nyerni. Látta, hogy a portugálok a szélén nagyon jönnek.„Igazából a három páros, amelyikre készültünk, a portugál mellett a német valamint a svéd azt hozta, amit a videón láttam tőlük. A portugálokkal kezet fogtam itt valamelyik nap, Pimenta olyan erős, hogy majdnem összeroppantotta az ujjaimat.”

Kökény Roland úgy összegzett, hogy érdemes volt felkészülni harmadik olimpiájára. Pekinget azért hagyta ki, mert öt centivel lemaradt a válogatón.

„Ez volt a hab a tortán, 37 évesen elértem életem legnagyobb sikerét. Édesapámra gondoltam, aki elindított, de már nem láthatta”

Kökény pályafutására azt a párhuzamot hozta a hazai szövetség évkönyvében, hogy olyan, mint a bukó alak a lövészetben. Ha lelövik, felpattan és folytatja. Őt nem automata, hanem a kitartása vezérli. Egy év múlva a duisburgi vb-n bronzérmesek lettek együtt, utána megbomlott az egység, és egyikük sem jutott ki a riói olimpiára, azóta mindketten visszavonultak. Dombi kereskedelmi tévék műsoraiban szerepelt, Kökény a Honvédban szakosztályvezető-helyettes. 

(Borítókép:  Kökény Roland és  Dombi Rudolf célba érnek a 2012-es londoni nyári olimpia férfi kajakpáros 1000 méteres számának döntőjében a Dorney falu melletti Eton Dorney evezőspályán 2012. augusztus 8-án. Fotó:  Huszti István / Index)