A fiatalok háromnegyede fontosnak tartja, de csak az ötöde csinálja

A kutatásban 5000, 12 és 24 év közötti fiatal, valamint 2000, 12–18 éves életkorú fiatal szülője vett részt tíz országban (Ausztrália, Brazília, Franciaország, Németország, Indonézia, Olaszország, Nigéria, Spanyolország, Svájc és az Egyesült Államok) – idézte az Allianz közleményét a Magyar Távirati Iroda. A felmérés célja az volt, hogy kiderüljön, mennyit sportol a Z generáció, mi motiválja és mi akadályozza őket a mindennapos testmozgásban.

Egy futó a Margit-szigeten 2020. május 9-én

Fotó: Mónus Márton / MTI

A megállapítások szerint csak minden ötödik fiatal sportol – de aki igen, elégedettebb és magabiztosabb. Bíztatónak nevezhetők a Z generáció fizikai aktivitással kapcsolatos attitűdjei: 72 százalékuk tartja fontosnak az aktív sportolást, a válaszadók több mint fele (55 százalék) pedig még iskolába is szívesebben megy azokon a napokon, amikor van ott lehetősége testmozgásra, mi több, elégedettebb a tanulmányi eredményeivel, és úgy érzi, jobban tud koncentrálni (46 százalék) a testmozgás után.

Ugyanakkor a sport és a testmozgás iránti elkötelezettség szintje továbbra sem biztató: ötből csupán egy átlagos fiatal (kevesebb mint 20 százalék) sportol hetente legalább öt órát vagy annál többet. Amikor arról kérdezték őket, hogy milyen akadályok vagy aggályok gátolják őket a sportolásban, a fiatalok elsősorban az egyéb kötelezettségeiket, főleg a tanulást említették (67 százalék). Az eredményekből az is kiderül, hogy nem akarnak ismeretlen emberekkel sportolni (53 százalék), ahogy egyedül sem (50 százalék). Minden második válaszadó (49 százalék) pedig mások róla alkotott értékítélete miatt aggódik, esetleg amiatt, hogy nincs elég jó fizikai állapotban (49 százalék).

Az elégtelen fizikai aktivitásról a globális kihívások is tehetnek. A fiatalok több mint egyharmada (37 százalék) a megélhetési válság miatt sportol kevesebbet, minden harmadiknak pedig (30 százalék) az éghajlatváltozás okozta szélsőségesen meleg, csapadékos vagy vízhiányos időjárás korlátozza a lehetőségeit a testmozgásra. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a megkérdezettek harmada (31 százalék) saját bevallása szerint a Covid–19 következtében mozog kevesebbet, 13 százalékuk pedig még mindig jelentős szorongást és aggodalmat érez a járvány terjedésével kapcsolatban.

A kutatás lényeges megállapítása, hogy a szülők többsége (több mint 90 százaléka) elismeri a sportolás egészségre és jólétre gyakorolt előnyeit.

Balogh Gábor a Magyar Diáksport Szövetség – és a Magyar Öttusaszövetség – elnöke szerint nem kell nagy titokra gondolni, amit meg kell fejteni. Az olimpiai ezüstérmes, világbajnok öttusázó az Indexnek elmondta: mindig és minden program mögött az ember áll, az ő teljesítménye és a személyisége.

Balogh Gábor 2024. január 18-án

Fotó: Németh Kata / Index

„Amiből most ez a jelentős különbség fakad, az a saját belső motiváció megléte vagy éppen hiánya. Kevesek tudják saját magukat motiválni, elindulni a sportos élet útján, és azon évtizedeken át, különböző életszakaszokban megtartani a folytonosságot. A nagyobb rész az, aki elméletben, ugye, tudja, de a gyakorlatra magától már nem szánja rá magát. Amikor nincs meg a belső indíttatás, akkor van szükség külsős ráhatásra. Ez lehet szülő, testvér, családtag, barát, társ, sportági példakép, de aki a kulcsa ennek az egésznek, így a legtöbbet tehet érte, a leghatékonyabban tudja kivenni a részét az egész felépítéséből, az a testnevelő tanár.”

Balogh Gábor kiemelte: a fiatalok napjuk nagy részét az iskolában töltik, és a tapasztalat szerint ahol olyan testnevelőtanárral dolgoznak, akit imádnak, akinek csüngnek a szaván, akinél jól érzik magukat, ott még akkor is hajlandóak a testmozgásra, ha amúgy lefárasztják, keményen megdolgoztatják őket. Ahol viszont nem támasztanak különösebb elvárásokat, a fiúk focizgatnak, a lányok jobb esetben röplabdáznak vagy kosárlabdáznak, rosszabb esetben sétálgatnak a tesiórán, onnan ezt a mintát viszi tovább magával a fiatal az életre.

Miközben a grundok elfogytak vagy szinte észre sem venni őket, az egyéb, nem aktív elfoglaltságok, programlehetőségek száma pedig nőtt, eleve nehezebb is megindulni ezen az úton. Annál a gyereknél azonban, aki hazaérve az iskolatáskát letéve először a kütyüt fogja meg, annál azzal nagyjából el is dőlt a délutáni, esti program. Éppen ezért értékelődött fel az utóbbi években, de talán már évtizedekben a megfelelő szakember, úgy az iskolákban tanárként, mint a kluboknál, szakosztályoknál edzőként. És természetesen az sem elhanyagolható szempont, sőt nagyon is fontos, inspiráló a tanár, edző, valamint a gyerekek számára, hogy milyen környezetben végzik az adott sporttevékenységet. De ami a legfontosabb, az akkor is az ember.

A volt öttusázó felidézte, hogy gyerekként neki is megadatott az a karizmatikus tanárember, aki a sport, sőt egyenesen az élsport irányába terelgette.

„A Havanna-lakótelepen nőttem fel, a Kondor Béla általános iskolába jártam, ami egy átlagos, tehát nem sporttagozatos iskola volt. Vida Béla személyében mégis olyan lelkes és szakértő testnevelő foglalkozott velünk az órákon, aki képes volt hatni ránk, később az iskola igazgatója is volt. Béla bácsi óriási motivációt jelentett számomra, hogy az élsport irányába mozduljak. De ez nem kivételesen nekem szólt, mert mindenkit abba az irányba küldött.”

Balogh Gábor azt is kiemelte még, hogy ezenfelül az elit sportból példaképet is talált magának. Igaz, nem egy öttusázót, mert a kosárlabda legendás alakja, Michael Jordan gyakorolt rá erőteljes hatást, posztereivel tapétázta ki a szobája falát.

„A személyisége fogott meg leginkább, bár aztán mégsem kosárlabdázó, hanem öttusázó lett belőlem. De az rendkívül motiváló volt számomra, ahogyan egy csapatsportágban igazi vezérként a hátán vitte a csapatát. Az a fajta koncentráció, győzni akarás, önbizalom, ami jellemezte Jordant, nekem mind nagyon bejött, és rám, az én sportolói hozzáállásomra, mentalitásomra is rendkívüli hatást gyakorolt.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!